A Napi Gazdaság cikke

Hónapok relatív stabilitása után a dollár ismét határozottan elindult egy irányba, mégpedig lefelé. Az euró/dollár az elmúlt héten 1,49-ról újabb történelmi maximumra, 1,5250-re emelkedett, a dollár/jen pedig 107,7-ről 103-ra süllyedt, ami a legalacsonyabb szint 2005 januárja óta. A dollár gyengülése általános érvényű, az amerikai jegybank által számolt, a fejlett országokkal bonyolított külkereskedelem súlyait használó és a hetvenes évek eleje óta számolt effektív árfolyamindex alapján ugyanis az amerikai deviza soha nem volt még ilyen gyenge. A hosszú távú dollárgyengülési trend elejének számító időszak, 2002 januárja óta a deviza már 37 százalékot vesztett értékéből ugyanezen index alapján, a középtávú trend kiindulópontjaként vehető 2007 januárja óta pedig a leértékelődés mértéke 15 százalék.

Technikailag a dollár egyértelműen nincs jó formában. Egyrészt nyilván működik a "headline effektus": az 1,50-os euró/dollár szint áttörése olyan mértékű, a dollár számára negatív első oldalas újságcikkeket produkált, ami a szélesebb közönség dollárba vetett bizalmát is gyengítheti. A professzionális befektetők körében a konszenzus inkább a dollár erősödése felé hajlott 2008 elején, s ha ehhez tényleges dollárvételi pozíciók is társultak, akkor mostanában nem egy ilyen befektető könnyen beleütközhet stoploss (veszteségkorlátozó) limitjeibe. S akkor jöhetnek még a chartisták is, akik szeretik az olyan devizákat eladni, amelyek a negatív irányba kitörtek egy pár hónapja tartott, relatíve szűk kereskedési sávból.

A fundamentális képet az euró/dollár esetében továbbra is a relatív kamatvárakozások határozzák meg, s ezen a fronton a dollár helyzete tovább romlott az elmúlt héten. Az amerikai makroadatok egy viszonylag eseménytelenebb időszak után ismét kezdik sorozatban alulmúlni a várakozásokat. Az újonnan épült házak januári értékesítési adatai szerint a visszaesés üteme töretlen, a 2005 közepén elért csúcshoz képest most már majdnem 60 százalékkal lejjebb van az egy hónapban eladott új lakásingatlanok száma. Az ingatlanárak csökkenése egyre gyorsabb, a Case/Shiller index szerint egy évvel ezelőtti szintjéhez képest országosan már több mint 9 százalékot estek a lakóingatlanárak. (Alan Greenspan annak idején rendszeresen elmondta, hogy a lakásárak országos szintű esése szinte elképzelhetetlen, hiszen utoljára a harmincas évek gazdasági világválságában volt erre példa...) A problémák már régóta nem korlátozódnak az ingatlanpiacra, a heti munkanélküliségi adatok már olyan magas számokat produkálnak, mint (a Katrina-hurrikán kivételével) utoljára a 2001-es minirecesszió előtt. Az amerikai fogyasztó több sebből is vérzik, hiszen nem elég, hogy ingatlanvagyona értéke csökken, munkahelye és így jövedelmi kilátásai bizonytalanok, de még a benzin is drágul, és a nyersolaj árának 100 dollár fölötti szintre történő ugrása ennek folytatódását sejteti.

A Fed vezetői most már egyre kevésbé kerülgetik a forró kását, nyíltan beszélnek a további lassulás veszélyeiről. A múlt héten előbb Donald Kohn, a nyíltpiaci bizottság egyik legbefolyásosabb tagja, majd maga Ben Bernanke fejtette ki, hogy egyértelműen a növekedési kockázatok dominálnak, az inflációs veszélyt az egyre rosszabb inflációs számok ellenére mindkettejük kevésbé fontosnak minősítette. S ha valaki mindebből még nem fogta volna az üzenetet, akkor az általában a hétköznapi ember nyelvét használó Warren Buffett is kimondta, hogy minden józan számítás szerint az amerikai gazdaság recesszióban van.

Mindez kamatvárakozásokra lefordítva annyit jelent, hogy az év végére a piac 2 százalékos jegybanki alapkamatot vár, vagyis 100 bázispontos csökkentést a jelenlegi szinthez képest. A másik oldalon az eurózóna még viszonylag egészséges növekedési számokat produkál, az év végére 3,25 százalékpontos jegybanki kamattal kalkulál a konszenzus. Ha mindez így is lesz, érdekes helyzet áll elő: az amerikai kamatszint a svájci franké alá süllyedhet, márpedig tudjuk, hogy a japán jen mellett a svájci deviza a befektetők egyik kedvenc finanszírozó devizája. Nemsokára indulhatnak a carry-ügyletek, ahol a befektetők dollárhitelből vásárolnak mondjuk ausztrál dollárt - vagy akár magyar forintot?

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!