Végül mégis lecsaptak New Yorkra

Az elmúlt napok, de ha úgy vesszük, hetek alapján nagyon úgy tűnik, bármi történik is nap közben az amerikai tőzsdéken, a zárószakasz keresztülhúzza a napi hangulatra vonatkozó prognózisokat. Hétfőn az utolsó fél órában masszív eladási hullám nyomta be az árfolyamokat közvetlenül zárás előtt, kedden csaknem 900 pontot erősödött a Dow Jones a kereskedés utolsó perceiben, míg szerdán a 200 pontos pluszt a végjátékban mintha késsel vágták volna át, a 30 blue chipet lekövető mutató 74 pontos mínusszal újra 9000 pont alá zuhant vissza. Szerdán a fontosabb tőzsdeindexek közül csupán a tech-túlsúlyos Nasdaq volt képes hajszálnyi növekedésre, 0,47 százalékkal 1657,21 pontra erősödött. Ezzel szemben a Dow Jones 0,82 százalékkal 8990,96, míg az S&P 500 1,11 százalékkal 930,09 pontra esett vissza. Pedig zárás előtt fél órával még mind napi csúcsuk közelében, 2,5 százalék fölötti pluszban voltak. A jelenség nem új keletű, múlt hétfőn sorozatos árfolyam-befolyásolás ügyében indított vizsgálatot az amerikai tőkepiaci szabályozási hatóság (FIRA), a gyanú szerint ugyanis a befektetők a kereskedés záró szakaszában befolyásolták számos részvény árfolyamát, hogy fedezet hiányában ne kényszerüljenek származékos pozícióik zárására. Ez vezetett oda, hogy az elmúlt hónap során a Dow Jones Industrial Average index a kereskedés utolsó perceiben akár (azóta elenyészőnek bizonyuló) 104 pontos ugrást is produkáljon. Felmerült annak a gyanúja is, hogy nagy részvényalapok az ügyfelek tőkekivonása és a folyamatosan zuhanó árfolyamok láttán trükközni kezdtek a záró szakasz aukciós rendszerén keresztül az árakkal. Mindenesetre érdekes történelmi tény, hogy a szerdai amerikai visszaesés az 1929-es tőzsdekrach második napjának évfordulóján következett be. Ettől függetlenül lehet találni akár egyéb, „valós” okokat is a visszaesésre, már amennyiben a reálgazdasági folyamatok bármennyire is számítanak még ezekben a tömegpszichózis által fémjelzett és bizonytalansággal átitatott időkben. Az elemzői konszenzus által előrevetített 50 bázispontos Fed kamatvágásra az első reakció a részvényárfolyamok benyomása volt, mielőtt felfelé korrigált volna ideiglenesen a piac. Egyes elemzők szerint a döntéssel a jegybank szerepét betöltő intézmény csak azt ismerte be, amit közgazdászok már régebb óta állítanak, mégpedig azt, hogy egyre mélyülő, globális recesszió van, és a világ gazdaságai egyhamar nem fognak magukra találni. Ezen felül az is betehetett a befektetőknek, hogy a kereskedés utolsó perceiben az amerikai gazdaság állapotának egyik fokmérőjeként jellemzett General Electric vezérigazgatója sajtóértesülések szerint a cég vezetőinek bejelentette, jövőre a 2008-as nyereség szinten tartása a cél. A hírre az ipari konglomerátum részvényeinek árfolyama 4,1 százalékos zuhanást követően az előző záróárhoz képest 1,5 százalékos mínuszban, 19,20 dolláron végeztek. Igaz, tőzsdezárás után a vállalat szóvivője (az egyébként GE tulajdonában álló) CNBC televízióban elmondta, a vezérigazgató szavait kiragadták eredeti szövegkörnyezetéből és a cég nem változtat 2009-es eredményvárakozásain. Tovább hűtheti majd a befektetői kedélyeket a csütörtök folyamán napvilágot látó, várhatóan fél százalékos zsugorodásról számot adó harmadik negyedéves amerikai GDP adat is, ráadásul szakértők az utolsó negyedévre is visszaesést prognosztizálnak. Öröm lehet az ürömben, hogy immár két hete folyamatosan csökkenek a három hónapos futamidejű bankközi kamatlábak, a bizalom hitelpiacra történő fokozatos visszatértét jelezve. A kamatvágás folytán növekvő keresleti várakozások, illetve a gyengülő dollár hatására nagy hajrát produkált azonban az olaj és az arany. A New Yorki határidős könnyűolaj 7,6 százalékos felívelést követően hordónként 67,50 dolláron zárt, míg a decemberi határidős nemesfém kontraktus 1,8 százalékkal erősödve unciánként 755 dolláron végzett.