Hasonlóan az elmúlt évekhez, idén is publikálta a PSZÁF 372 hazai befektetésialap-sorozat 2009-es költségeire vonatkozó mutatószámokat. Az elemzésben komoly szerepet kap a teljesköltség-mutató (TER, Total Expense Ratio), amely nem más, mint az adott alap összes működési költsége osztva az időszaki átlagos nettó eszközértékkel (vagyonnal). A TER szerint az átlagos hazai alap tavaly 1,71 százalékos költségszinttel dolgozott, de bő százszoros a szóródás, 0,9 ezrelék és 9,75 százalék között.

A felügyelet szöveges értékelése szerint az alacsonyabb, 1,5 százalék alatti költséghányadú alapok közé jellemzően a pénzpiaci, a likviditási, a kötvény típusú és a kötvénytúlsúlyos vegyes alapok tartoznak. A tőkevédett alapok nagy részénél a költséghányad ugyancsak 1,5 alatti, csakhogy ezeknél az indulás évében és esetenként a zártvégű futamidő leteltét követő átalakuláskor magasabbak a költségek. Ezért itt a 2009. január 1-je előtt kibocsátott alapokra meghatározott költségek alacsonyabb értéket mutatnak, de a táblázatban megtalálhatók a maximálisan elszámolható induló költségek is. Az alapok alapjai és az indexkövető alapok az átlagnál jelentősen kisebb költségszinttel dolgoznak - az előbbinél azonban érdemes hozzátenni az íráshoz, hogy a mögöttes alapoknál már felmerült sok költség, így nem lehet pusztán e számok alapján eldönteni, hogy tényleg olcsók-e. Az indexalapoknál pedig egy index összetételének követése lényegesen kevesebb feladattal jár, mint az aktív portfóliókezelés.

Az átlagosan 1,5 százaléknál nagyobb költséghányadú alapok közé főként a részvénytúlsúlyos, a tiszta részvény-, az ingatlan- és a származtatott alapok tartoznak. A származtatott alapok (és néhány részvényalap) magasabb TER-mutatóját elsősorban a náluk gyakran előforduló sikerdíjak okozhatták. (Meg persze a tavaly márciustól az év végéig szépen emelkedő tőkepiacok okozta pozitív eredmény.) Az ingatlanalapok az ingatlanvásárlás, működtetés során felmerült többletköltségek, mint az illetékek, ügyvédi díjak, biztosítási díjak következtében működnek az átlagnál drágábban. Az itthon és külföldön befektető konstrukciók között nincs jelentős különbség, a külföldiek kissé drágábbak.

Fontos, hogy a táblázatban csak az alapokat közvetlenül terhelő költségeket mutatták be, az ügyfeleket azonban a befektetési jegyek vásárlásával, őrzésével és visszaváltásával kapcsolatosan felmerült díjak is terhelik. Ez szintén rendkívül különböző lehet, és ezt is bele kell kalkulálni a befektetési döntésekbe. Az elemzés egyébként az európai befektetési alapok (UCITS) egyszerűsített tájékoztatójának tartalmáról szóló EU-ajánlás alapján készült. Az ajánlás felsorolja, hogy a működési költségekbe milyen terhek nem tartoznak bele, értékpapíralapoknál ilyenek tipikusan a tranzakciós költségek (brókerjutalékok, transzferdíjak), ingatlanalapoknál pedig az értékcsökkenés és a továbbszámlázott közüzemi díjak.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!