Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Egy év alatt közel kétszeresére nőtt az élelmiszer-ellátás bizonytalansága Afrika Száhil övezetében: az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (Office for the Coordination of Humanitarian Affairs, OCHA) szerint már húszmillió ember van veszélyben. Ebben közrejátszanak a térségben zajló konfliktusok is, de a valódi bűnös az éghajlatváltozás.

A válság leküzdésére az ENSZ kétmilliárd dolláros keretet próbál felállítani − ez hatalmas összeg, de a hasonló tételekhez hozzá kell szoknunk, ha a kormányok nem veszik komolyan a globális felmelegedést. Nem csupán a fejlődő országokról van szó, az élelmiszer-bizonytalanság a bolygó összes lakóját érintheti.

Az éghajlatváltozás nem könnyen megragadható fogalom. Kevés a sajátos jellemző és túl sok a bizonytalanság. Nehéz megjósolni, mikor mi fog történni, különösen, ha egy egész régióról van szó. Többnyire az átlagokról beszélünk, miközben az ördög a részletekben bujkál.

Mi az, amiben biztosak lehetünk? Miközben a félsivatagi területek termékenysége csökken, a hideg zónák enyhébbé válnak, az élelmiszer-termelésre alkalmas területek a sarkok felé tolódnak. A globális élelmiszer-ellátás rendszere ezzel új kereteket nyer, és világméretű újraelosztás megy végbe.

Az időjárás változékonyabb lesz: egyik helyről, évszakról − vagy évről − a másikra. A hőmérséklet nem fokozatosan, egyenletesen emelkedik, a változást nem sima vonal írja le, képe sokkal inkább egy gyermeki irkafirkára emlékeztet. A hőmérséklet változékonysága kétszer olyan gyorsan nő, mint amilyen ütemben az átlaghőmérséklet emelkedik. Ha az évszázad végére az átlaghőmérséklet 2 Celsius-fokkal lesz magasabb, 2100-ban egy forró nyár akár 5 fokkal is melegebb lehet, mint manapság. Ha pedig a globális átlaghőmérséklet 4 fokkal nő, akkor egy 2100-as forró nyár a jelenleginél 8-10 fokkal is melegebb lehet.

Köztudomású, hogy a hőség milyen károkat okozhat: Franciaországban és Olaszországban 2003 nyarán az átlaghőmérséklet mindössze 3,5 fokkal haladta meg a XX. századi átlagot, de a legfontosabb gabonafélékből 20−30 százalékkal kevesebb termett. A problémát a szárazság még súlyosabbá teheti. Tim Benton professzor, a Leeds University oktatója például arra figyelmeztet, hogy a XXI. században a kukorica- és a szójatermés akár 80 százalékkal is visszaeshet az Egyesült Államokban.

A hőség megváltoztatja és kiterjeszti azoknak a betegségeknek a körét, amelyek megtámadhatják az állatokat, a rovarokat és a növényeket. Ha az enyhe telet meleg tavasz és forró nyár követi, megsokszorozódhat a rovarok generációinak száma, fokozva a növényekre, a gabonára és az emberekre leselkedő veszélyeket.

Az esőt pedig még nem is említettük. Miközben a száraz területek jobban kiszáradnak, az esős vidékek még nedvesebbé válnak. Ahogy nemrégiben például az Egyesült Királyságban láthattuk, a szélsőségesen bőséges csapadék hatalmas gondot okoz a gazdáknak: rontja a talaj minőségét, megnehezíti a vetést és az aratást.

Az időjárás által támasztott legnagyobb kihívást azonban a termelés kiszámíthatatlansága jelenti majd a mezőgazdaságban. A gazdáknak éppúgy fel kell készülniük az áradásokra, mint a szárazságra. A csapadékmennyiség rontja vagy javítja a termés minőségét, így évenkénti változása jelentősen befolyásolja az árakat, és erősíti a piaci volatilitást. Ez társadalmi feszültségekhez vezethet − a magas élelmiszerárak miatt 2008 és 2010 között 30 országban voltak zavargások, és ezt tekintik az arab tavasz egyik fő kiváltó okának is.

Vajon ez a kiszámíthatatlanság magyarázat arra, ami Száhil-övben történt, ahol a bizonytalan élelmiszer-ellátás által érintettek száma egy év alatt 11 millióról 20 millióra emelkedett? Ez most hirtelen ugrásnak tűnik, de nem kizárt, hogy a következő években hozzá kell majd szoknunk a hasonló fejleményekhez.
Az ENSZ-segélyért folyamodók számának emelkedése csak a kezdet. Ahogy az élelmiszer-előállítás egyre bizonytalanabbá és fragmentáltabbá válik, a világ szegényei egyre éhesebbek − és egyre dühösebbek − lesznek. A kormányoknak cselekedniük kell, vagy szembe kell nézniük a következményekkel.

Jane Burston, az egyesült királyságbeli National Physical Laboratoryban működő Centre for Carbon Measurement  vezetője.

Szerző: Csaba Ferenc