Tavaly a 2013-ashoz hasonlóan mintegy 12 ezer tételt vizsgáltak be a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) budapesti szakértői intézetében. Többségükben jövedéki cikket, ásványolaj-, alkohol- és dohánytermékeket, illetve kisebb részben vegyi anyagokat, köztük dizájnerdrogokat analizáltak, utóbbi kategóriából több mint 14 kilót elemeztek és - most először - több új molekula megjelenését is jelezték az EU felé. Jól kezelhető, viszonylag alacsony szinten van az illegális felderítések köre, a vizsgálatok viszont részletesebbé váltak - mondta Romhányi Antal, a NAV Szakértői Intézetének főigazgatója, aki szerint nem tapasztaták, hogy az olaj- és dohánytermék-fronton új visszaélési módok jelentek volna meg.

Egyértelműsítette: nem fogyasztóvédelmi szempontból vizsgálódnak a NAV szakértői, hanem elsősorban az adójogi vonatkozás tisztázását célozzák. Ez egyben a fókuszt is meghatározza: ha például egy ellenőrzés során választani kell, hogy az adózónál talált konyakokat vagy pálinkákat vizsgálják-e be, adójogi szempontból inkább az utóbbiakra esik a választás, hiszen az adójogszabályok kiemelt kategóriaként kezelik a gyümölcspárlatokat. (A népegészségügyi termékadó példálul az idéntől az alkoholos italokra is vonatkozik - alkoholtartalomtól függő mértékben -, de a gyümölcspárlatokra nem.)

Sok pénz múlik a vizsgálatokon

Az intézet vizsgálatainak komoly tétjük van: az állam szempontjából az adóbevételek, az adózók szempontjából pedig az üzleti kalkuláció sikere, azaz rengeteg pénz sorsa múlik egy-egy meghatározáson. Mindennek az uniós nómenklatúra szerinti vámtarifaszám-besorolás az alapja, vagyis kérdéses, vitás esetben a NAV szakértői döntik el - más EU-ország tapasztalatait is felhasználva -, hogy az adott termék pontosan melyik kód alá tartozik.

Egy harmadik országból (azaz EU-n kívülről származó), műanyagból készült gép- vagy autóalkatrészt például - ha kizárólag az adott gépben használható - nulla százalékos vám terhelhet, de ha csak sima műanyag árunak sorolják be, máris 6,5 százalék a vám, ami ráadásul az áfaalapot is növeli. Ennél is nagyobb a tét például a kötőelemeknél: egy szimpla csavarnak látszó tárgy vámja lehet 6-7 százalék, de akár közel 80 százalék is, ha a termékjellemzői alapján az EU antidömping-tarifája vonatkozik rá. Ugyanígy egy egyszerű teásbögrénél sem mindegy, hogy porcelánból vagy más kerámiából készült.

Nem mindegy, hogy miből van és mire jó
Kép: Napi.hu, Ádám Viktor

Bonyolult adórendszer = sok vizsgálat

A labornak jócskán ad munkát a hazai adórendszer bonyolultsága is - nem véletlen, hogy a környező országokhoz képest sokan, 88-an dolgoznak az intézetnél. A népegészségügyi termékadó (neta) és a környezetvédelmi termékdíj bevezetése óta ugyanis két, szemre és funkcióját tekintve nagyon hasonló termék is eshet gyökeresen eltérő adózási kategóriába. Egy babapopsitörlő-kendőnél például nem mindegy, hogy szappant tartalmaz-e vagy sem: ha igen, akkor 11 Ft/kg a termékdíj, ha nem, akkor ennek bő ötszöröse, 57 forint. A neta szempontjából ugyanígy nem mindegy, hogy egy gyümölcsös ízesítésű sör valójában mit tartalmaz, egy snacknek ténylegesen mekkora a sótartalma, vagy egy édességbe mennyi cukor, egy energiaitalba mennyi koffein vagy taurin kerül. Szintén óriási különbség lehet két, furgonnak látszó jármű között a felhasznált üzemanyag elszámolása és a jármű áfájának szempontjából: nem mindegy, hogy valóban tehergépkocsiról van szó, vagy igazából személyautóról. Utóbbi kapcsán megtudtuk: rendszeres, hogy még a kiszemelt jármű vásárlása előtt kérnek állásfoglalást az intézettől. A versenyautóval rendelkezők számára rossz hír, hogy az ülések számától függetlenül mindenképp személygépkocsinak számít a járművük.

Járják az országot

Az ellenőrzéseket szolgálja a NAV hét járműből álló mobillabor-flottája is, ami az EU-ban egyedülállónak számít. Tavaly volt példa külföldi bevetésre is: a szlovák és a cseh hatóságok munkáját segítették a magyar eszközökkel, a kedvező tapasztalatok alapján Csehország saját járművet vásárol.

Mobil laborok
Kép: Napi.hu

A mobil laborok által országszerte végrehajtott vizsgálatok az illegális olaj- és alkoholtermékek meglehetősen alacsony arányát mutatták ki. Míg 2004-ben már a vizsgált olajtermék-minták 40 százaléka akadt fenn a rostán, addig tavaly már csak 3 százalék, a szeszek esetében pedig a 2007-es 20 százalék feletti szintről 6 százalékra csökkent ez az arány. (Jól látszik tehát, hogy piacfehérítési célból nem lett volna értelme a kötelező üzemanyag-jelölésnek, az ötletről végül a jelek szerint a kormány is lemond - A szerk.)

Így trükköznek a bolti szesszel is

A pancsolás gyakorlatilag már nem jellemző, viszont a felhasznált alapanyagokkal (pl. répacukor a borban, gabonaeredetű alkohol a szeszes italokban, más gyümölcs felhasználása a pálinkákban) szokott gond lenni. A labor ehhez saját adatbázissal rendelkezik: az ország különböző területeiről származó gyümölcsből saját párlatot készítenek és ezeket is analizálják, illetve stabilizotóp- és aromaelemzéssel határozzák meg azt, hogy egy adott pálinka valóban abból a gyümölcsből készült-e, mint amit állítanak róla.

Épp ottjártunkkor vizsgálták az egyik kereskedelmi lánc pálinkáját, amit a versenytársak - ahhoz képest, hogy a címke szerint milyen gyümölcsből készült - gyanúsan olcsónak találtak. A nem hivatalos vizsgálati eredmények alapján jogos lehetett a gyanú: a pálinka gyümölcsből van ugyan, de nagyon nem csak abból, mint amiről a felirat szólt.

Az is baj, ha nem stimmel az alkoholtartalom - a jogszabály plusz-mínusz 0,3 százalékpontos eltérést enged meg a címkén feltüntetetthez képest. Ha kisebb az alkoholtartalom, akkor a fogyasztó nem azt kapja a pénzéért, amit elvár, ha pedig magasabb, az adózási kérdéseket vet fel. Egyrészt a magasabb alkoholtartalom magasabb adóteherrel jár, másrészt felvetődik, hogy az adott ital gyártója honnan vette a többletszeszt - egy vizsgálat során ezzel is el kell számolnia. Megtudtuk: a magasabb alkoholtartalmú italoknál nehezebb beállítani pontosan a szeszfokot, a palackozás során ugyanis számolni kell az elpárolgással.

Kiszúrják, ha étolaj van a tankban

Üzemanyagfronton főként a közúti ellenőrzések és a telephelyvizsgálatok számítanak erősnek, de adott esetben a földeken dolgozó munkagépek tankjából is mintát vesznek, illetve szúrópróbaszerűen a közforgalmú kutakat is látogatják. Az elemzésekkel kiszűrhetó, ha akár 50 liter gázolajba egy deci étolaj került, vagy ha a magasabb kéntartalmú ukrán üzemanyagot használják, esetleg bázisolajjal üzemeltetik a járműveket. Az átlagautósok viszont megnyugodhatnak: a töltőállomásokon elvétve találnak csak szabálytalanságokat - pl. a szabványtól eltérő az adott üzemanyag lobbanáspontja, ami az egyes üzemanyagok keveredésére utalhat -, azt viszont nehéz kideríteni, hogy ilyen esetben ki hibázott, a szállító vagy a kút üzemeltetője.

Kép: Napi.hu