Fordulat az ígéretes makói földgázmezőn?

A Falcon Oil & Gas szerbiai partnere, a NIS kútfúrásba kezd a Makói árokban.
NAPI, 2013. május 23. csütörtök, 10:37

Aktivizálta magát a makói nem konvencionális gázmezőn a Falcon Oil & Gas és szerbiai partnere, a Gazprom érdekeltségébe tartozó Naftna Industrija Srbije (NIS). A NIS a német DrillTec GmbH fúrási céggel kötött szerződést, az első kút egy mintegy háromezer méteres mélységben lévő formációt célozott meg, a fúrótornyot e hónap vége felé állíthatják fel, a fúrás június közepén indulhat. Az első körben egy vagy két kutat fúrnak meg, majd az eredmények értékelése következik. Philip O'Quigley, a Falcon vezérigazgatója szerint tökéletesen alakult az elmúlt hónapokban a NIS-szel való együttműködésük, jelenleg a Makói árok további szénhidrogén-potenciáljának felmérését végzik. A költségeket a NIS állja, míg az esetleges majdani bevételeken 50-50 százalékban osztoznak.

Milliárdos veszteségek

Amint arról korábban beszámoltunk, a Falcon Magyarországon a TXM Olaj- és Gázkutató Kft. révén van jelen, mégpedig úgy, hogy a kft. tulajdonosa a Falcon által birtokolt, delaware-i (USA) bejegyzésű Mako Energy Corp. A TXM értékesítési árbevétele a Céginfo.hu adatai szerint a 2009-es 646 millió forintról 157,6 millióra esett, majd 213 millió forintra emelkedett. Rendkívül jól látszik, hogy a kutatás, főleg a nem konvencionális mezőkön méregdrága sport: a mérleg szerinti veszteség 2011-ben 9,8 milliárd forintra rúgott, a 2010-es 30,8 milliárdot követően. Ennek fényében nem csoda, hogy a legújabb fúrás költségeit a NIS viseli.

Továbbra is kérdéses ugyanakkor, hogy mennyire érheti meg a kitermelés, hiszen a jelenlegi energiaárak a korábbi csúcsoktól jócskán elmaradnak, miközben a mélyben rejtőző gázt a hagyományosnál jóval bonyolultabban és ezért drágábban lehet felszínre hozni. Pedig néhány évvel ezelőtt még más volt a helyzet: a Wall Street Journal is úgy számolt be arról, hogy a Falcon partnereként az amerikai olajóriás, az Exxon Mobil is szerepet vállalt Makón, hogy Magyarország alatt fekszik Európa egyik legjobban őrzött energia-titka. A tudósítás megjegyezte, hogy a geológiai adottságok miatt a kitermelés valóban kemény diónak számít, ám Makó nagy előnyeként említette, hogy a régió gázhálózatának centrumában fekszik. Az ígéret azóta is csak ígéret maradt: a Mol és az Exxon Mobil kiszállt a projektből, majd a NIS szerepvállalásáról érkezett hír. Tavaly nyáron a Falcon azt jelentette be, hogy Magyarországra telepíti észak-ausztráliai és dél-afrikai tevékenységének műszaki irányítását.

Aki hisz benne és aki nem

Szabó György, a TXM Kft. vezetője korábban arról nyilatkozott, hogy a 995 négyzetkilométeres területen lefúrt 16 kúttal sikerült igazolni, hogy a mélyben mintegy 2500 méter vastag "gáztelített" réteg található. Régiónkban Lengyelország számít éllovasnak a nem hagyományos gázkészletek kutatásában, az ország rendelkezik a térség egyik legnagyobb készletével, ami a becslések szerint összesen 1,92 ezer milliárd köbméter lehet, az elméletileg kitermelhető mennyiség pedig maximum 0,77 ezer milliárd köbméter. A Falcon korábbi becslései szerint a makói koncessziós terület körülbelül 1,2-1,5 ezer milliárd köbméter földgázt tartalmaz, ami háromszor annyi, mint Nagy-Britannia bizonyított földgázkészlete. (Összehasonlításul: az elmúlt közel 80 évben Magyarországon összesen körülbelül 210 milliárd köbméter földgázt hoztak a felszínre.)

Holoda Attila, a Mol akkori eurázsiai kutatás-termelési igazgatója tavaly úgy nyilatkozott az Innoteka.hu-nak, hogy a makói mező nemkonvencionális, ám nem palagázról van szó. A szakember azzal hűtötte le a makói gázvagyonban reménykedőket, hogy a legjobb szándék és akarat mellett, rengeteg pénz és kutatófúrás bevetésével sem lehetséges tíz éven belül számottevő mennyiségű "nem hagyományos" szénhidrogént a felszínre hozni. Ennek részben az az oka, hogy a nem áll rendelkezésre megfelelő eszköz: a világszerte használatos berendezések maximum 175-200 fokot bírnak, Makón pedig volt olyan lemélyített kút, ahol 280-300 fokot is mértek. A régiós palagázkészletek ráadásul átlagosan másfélszer mélyebben helyezkednek el a föld felszíne alatt, mint az épp az olcsó palagáz előnyeit élvező Észak-Amerikában.

HOZZÁSZÓLÁSOK