Ugyan az ECB decemberi és februári hároméves refinanszírozási tendere enyhítette ugyan a hitelezés visszafogásából, illetve az eszközértékesítésből eredő kockázatok továbbgyűrűzése miatti aggodalmakat, ám alapvetően a folyamat hosszabb távon akkor is ennek folytatódása irányába mutat - állapítja meg az elemzés. Ez pedig a hitelszűke folytán egyrészt a növekedés visszafogását eredményezheti, másrészt pedig a csökkentheti a különféle eszközökbe áramló tőkét, sőt rosszabb esetben tőkekivonással is járhat.

További komoly problémát jelenthet, hogy az eurózóna magországainak bankjai egyre kevésbé hajlandóak a bankközi piacon forrást biztosítani a bajba jutott országok (Írország, Spanyolország, Portugália, vagy Olaszország) pénzintézetei számára.

Kapcsolódó

Emiatt is gyengül a forint

Ez főleg a fejlődő európai nagy kitettséggel rendelkező olasz bankoknál jelenthet problémát, amelyek saját nehézségeik miatt egyrészt saját maguk felé szipkázzák a betéteket, míg kevésbé hajlandóak finanszírozni leányaikat.

Az utóbbi két folyamat a specifikus belső problémákkal küszködő Magyarország esetében már tapasztalható - ahogyan erre korábban a hazai szakértők is rámutattak. A hazai bankok - az országkockázatok folytán már eleve emelkedő - forrásköltségeinek növekedése mellett a fenti tényezők is szerepet játszanak a forint gyengeségében, a magas szinten beragadó kötvényhozamokban, illetve a BÉT forgalmának apadásában, illetve a csökkenő külföldi intézményi vételi érdeklődés folytán az árfolyamok esésében.

A tőkekivonás is közrejátszik abban, hogy Magyarország a régiós államok között a leginkább kitett a külső sokkoknak, ráadásul ez a folyamat még hosszú ideig eltarthat - vélekedett nemrégiben David Lubin, a Citigroup vezető elemzője. A szakember szerint hazánkban a tőkeáttétel-csökkentés puha, vagy méginkább ocsmány formája látható, vagyis a bankok a  mérlegfőösszeg csökkentésén keresztül vonják ki a forrást.

Király Júlia, MNB-alelnök szerint nagyon kemény az a mérlegalkalmazkodás, ami Magyarországon jelenleg zajlik, mert az már a potenciális növekedés sérülését eredményezheti.

A gyors banki tőkekivonásra adhat ugyanakkor választ az ún. bécsi kezdeményezés második fordulója. A szabályozó hatóságok, felügyeletek és a régiónkban érdekelt bankok által márciusban rögzített alapelvek lényege, hogy a banki tőkekivonást rendezettebbé tegyék, miközben az első bécsi kezdeményezés még a régiós jelenlét fenntartásának biztosításáról szólt. Csodaszerről nincs szó, inkább olyan gyógyírről, amivel némi időt nyerhetünk az alkalmazkodásra.

Állami tőkeinjekciók is szükségessé válhatnak

Az IMF tanulmányának következtetései szerint a mérlegleépítések kockázatainak csökkentése érdekében az ECB-nek továbbra is elegendő likviditást kell nyújtania a rövid-, illetve a hosszabb lejáratú finanszírozás terén. A piaci forrásbevonás fennmaradó nehézkessége miatt az IMF szerint szélsőséges esetben a kormányoknak is fel kell készülnie arra, hogy állami tőkeinjekcióval vegyék elejét egy újabb hitelválságnak.

További eszköz lehet az EFSF banki feltőkésítésekre való átszabása. Kérdés persze, hogy erre honnan lehet fedezet, a már odaígért kihelyezésekre is nehézkesen szedi össze az eszköz a forrásokat, míg kötvénykibocsátásainak volumene sem lenne feltétlenül elegendő a feladat ellátására. Amennyiben az Európai Bankfelügyeleti Hatóság (EBA) által előírt 9 százalékos tőkemegfelelési elvárás a kívánatosnál gyorsabb mérlegcsökkentésbe torkollna, az anyag szerint szükséges lehet nagyobb mozgásteret hagyni a bankoknak tőkepuffereik feltöltésére.