A referenciahozamokat az Államadósság Kezelő Központ számítja és teszi közzé, ezzel igyekezve a lehető legkevesebb számadatba sűrítve tájékoztatni az állampapír-piaci hozamokról. A referenciahozam mindig a másodpiaci hozamszintet méri, s naponta egyszer állapítják meg. Számítása során az a legnagyobb egyszerűsítés, hogy a mintegy negyvenféle különböző, az elsődleges forgalmazói rendszerbe tartozó, fix kamatozású állampapírból mindössze hetet vesznek figyelembe. Ezek hozamszintje adja a hétféle futamidőre (3 és 6 hónap, 1, 2, 3, 5 és 10 év) számolt referenciahozamot. Természetesen éppen ilyen szép kerek hátralévő futamidővel bíró papírok csak a legritkább esetben vannak a piacon, így a hozamadatokhoz tartozó futamidőket meglehetős nagyvonalúsággal kell értelmeznünk. A referenciahozam nem egy - a referencia-futamidő környezetében lévő többféle papírból számított - átlagos érték, hanem mindig egy konkrét állampapír (a "benchmark papír") hozama. A három, a hat hónapos és az egyéves mutató bázisát kizárólag diszkontkincstárjegyek képezik. Három hónapos papírnak mindig az elsődleges forgalmazói rendszerbe tartozó legrövidebb hátralévő futamidejű diszkontkincstárjegy számít. (A rendszerbe csak 91 napnál hosszabb hátralévő futamidejű papírok tartoznak, a rövidebbé váló papírok rendre kikerülnek onnan.) A három hónapos referenciahozam tehát egy jellemzően három hónapot valamivel meghaladó (91 és 105 nap közötti) lejáratú papír hozama. A hat hónapos és egyéves hozam a legutoljára 6, illetve 12 hónapos diszkontkincstárjegyként kibocsátott papír másodpiaci hozama, itt tehát a nevében foglaltnál általában valamivel rövidebb (168-182, illetve 350-364 nap közötti) tényleges lejáratokról van szó. A hosszabb futamidejű kötvényeknél is a legutoljára kibocsátott fix kamatozású államkötvény-sorozat adja a 2, 3, 5 és 10 éves referenciahozam alapját. Az államkötvény-lejáratok azonban sokkal kevésbé standardizáltak, így pontosan nem mondható meg, a nevezett futamidők mely tényleges futamidő-intervallumokhoz köthetők. Ezt mindig csak a konkrét kötvénysorozat megvizsgálásával állapíthatjuk meg. A futamidők kapcsán egy év fölött egyéb tényezőkre is oda kell figyelni. Ezek egyike, hogy a futamidő alatt a végső lejáratig eltelő idő (egyszerű futamidő), s nem az időközi szelvénykifizetéseket is figyelembe vevő hátralévő átlagos futamidő (duration) értendő. (Külföldön - ahonnan feltehetőleg a metódus ered - ez kevésbé fontos, hiszen a kamatmértékek lényegesen alacsonyabbak, így az egyszerű futamidő és a duration közötti különbség is jóval kisebb. Nálunk a tízéves referenciahozam alapját képező 2009/B egyszerű futamideje 9,7, durationje pedig 6,3 év.) Nagyobb probléma, hogy viszonylag ritkán van sorozatváltás, így a kifutó és a helyére lépő benchmark papír futamidejének különbsége esetenként - különösen a hosszabb futamidőknél - jelentős. Ez pedig teljesen indokolatlan "bukkanót" jelent a referenciahozamoknál: a sorozatváltáskor változatlan piaci helyzet mellett az érintett referenciahozam hirtelen leesik, akár - a futamidők különbségétől függően - 20-50 bázispontnyi mértékben is. (Az ok megint egy figyelembe nem vett hazai sajátosság: az inverz hozamgörbe.) Tapasztalatlan elemzők és újságírók ilyenkor hajlamosak akár még a hozamgörbe alakjának hirtelen változásáról is beszélni... Az egyes futamidőkhöz tartozó referenciahozamokat az elsődleges forgalmazók egy önkéntes alapon felállt ajánlatadói körétől bekért vételi és eladási ajánlatok átlagolásával számítja az ÁKK. Naponta hat forgalmazót választanak ki véletlenszerűen, s ehhez jön hetediknek a normál másodpiaci árjegyzés legjobb ajánlatpárja. Ezekből mindkét oldalon a legrosszabbat kiejtik, s a maradék hat-hat ajánlat kerül átlagolásra külön a vételi és az eladási ajánlatok körében, majd a két átlag számtani közepe adja a referenciahozamot. Az ajánlattétel szabályai némileg eltérnek az árjegyzésben megszokottól. Itt a tételnagyság 100 millió forint névérték, a maximális hozammarzs pedig minden papírnál (tehát a tízévesnél is) fél százalékpont. Az ajánlatok csak az ÁKK felé jelentenek üzletkötési kötelezettséget. A forgalmazók számára elsősorban reklámértéke van az ajánlatadói körbe tartozásnak, valamint annak, hogy a referenciahozam-számítás céljából bekért ajánlatok - a forgalmazó nevének feltüntetésével - eljutnak a Reuters oldalaira. A referenciahozamok értékelésénél figyelembe kell venni, hogy ezek mindig délután két óra és fél három között begyűjtött ajánlatokon alapulnak. Az állampapírpiac egy egész napjáról tehát a teljességre törekvő megfigyelő a reggeli árjegyzési ajánlatok (ezekből egy véletlenszerű időpontban regisztrált listát az ÁKK mindennap közzétesz), majd a késő délelőtti tőzsdei adatok, végül a délutánra jellemző referenciahozamok segítségével kaphat képet. ÁDÁM ZSIGMOND