Vegyesen szerepeltek eddig idén az osztalékszelvényüket elveszítő részvények a tőzsdén. A tapasztalatok döntő többségükben azt mutatják, hogy nem sok esetben jártak jól azok a befektetők, akik közvetlenül osztalékfizetés után kísérelték meg eladni részvényeiket. A részvény árfolyamához képest viszonylag magas osztalékot fizető társaságok papírjai több kategóriába sorolhatók. Vannak kifejezetten illikvid részvények, amelyek árfolyama a kereskedési könyvben a szemben álló ajánlatok nagy marzsa miatt amúgy is viszonylag jelentős ingadozást mutat. Ezen papírok esetében az osztalékfizetésen extraprofitot csak a kifejezetten szemfüles és szerencsés befektetők realizálhatnak, általában azzal, hogy a szelvényvágás után a könyvben maradó vételi ajánlatokat - persze ha azok kellő szinten vannak - gyorsan "kitömik". Idén erre a típusra azonban alig akadt példa. A következő csoportot az áramszolgáltató társaságok részvényei alkothatnák a Dédász kivételével, valamint néhány más, közepes társaság (ilyen a Prímagáz és a Zwack). Ezek a cégek szintén meglehetősen magas osztalékot fizetnek részvényeik tőzsdei árfolyamához képest, a papírok azonban már rendelkeznek legalább alacsony - de azért a 10 millió forintos nagyságrendet elérő - likviditással a BÉT-en. A tapasztalatok szerint ezeket a részvényeket kifejezetten hasznos volt a szelvényvágás előtt értékesíteni, hiszen viszonylag sok befektető volt tisztában a fizetendő osztalék nagyságával, a szelvényvágás napjával, és sokan pont a fordulónap után igyekeztek papírjaiktól szabadulni. Jól látható, hogy több áramszolgáltató-részvény, de a Zwack és a Prímagáz is az osztalék kifizetése után veszített az értékéből. Igaz, a szelvény levágása az első napon még csak a tankönyvekben megszokott, az osztalék nagyságával nagyjából megegyező árfolyamcsökkenést eredményezett. A szelvényvágás azonban mintha kihúzta volna a talajt néhány, addig stabilnak tekintett részvény lába alól, árfolyamuk szép lassan lefelé indult el. A Prímagáz persze nagyrészt a kedvezőtlen negyedéves eredmények miatt zuhant egészen 1800 forintig a korábbi, 2200 forint feletti szintről. A stabilan 8700 forint felett tanyázó Zwack árfolyama is 900-1000 forintot esett, holott az osztalék "mindössze" 750 forint volt. Az Édász és az Elmű kurzusa is az osztalékfizetés után morzsolódott le. Az utolsó, de aligha kevésbé fontos csoportban a magyar viszonylatban likvidnek nevezhető részvények vannak. Itt a piac a jelek szerint nagy hatékonysággal működött, a papírok árfolyamváltozása a szelvényvágás után gyakorlatilag csak az osztalék nagyságát érte el. Ez érthető is, hiszen ezek a részvények általában az érdeklődés előterében állnak, így - több szem többet lát alapon - kicsi a valószínűsége annak, hogy az osztalék kiesése érdemben módosítaná a részvény megítélését. Bár a jelek szerint a szelvényvágást megelőző és az azt követő napokban az osztalék nem nyújtott lehetőséget extraprofitra, mégis nyerhettek a szemfüles befektetők az osztalékfizetésen. Ehhez azonban arra volt szükség, hogy már idejekorán, a társaságok tavalyi évről szóló gyorsjelentései alapján és az utóbbi évek osztalékpolitikájából kiindulva megpróbálják megtippelni a várható kifizetés nagyságát. Ez természetesen némi kockázatot jelent, hiszen a fizetendő osztalék nagysága csak a közgyűléseken dől el, s februártól az áprilisi részvényesi találkozókig sok minden történhet, ami egy-egy részvény megítélését befolyásolhatja. Így elmondható, hogy az osztalékszámolgatásból elérhető extraprofit, hatékony piachoz illően, csak nagy kockázattal érhető el. LOVAS ANDRÁS