Nagy kérdés napjainkban, hogy a klasszikus értelemben vett kulturális tartalmak jelen vannak-e a televíziós műsorkínálatban. A közszolgálati csatornák betöltik-e azon szerepüket, hogy a tömegtájékoztatás mellett a kultúrát is minél nagyobb mértékben közvetítsék a nézők felé? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) megbízásából a Nielsen Közönségmérés Kft. által készített kutatás.

A 2022 decemberében elkészült tanulmány szerint a 2017 és 2021 között a kultúra és műveltség klasszikus fogalomkörébe sorolható műsorok aránya viszonylag stabilnak mondható a teljes műsorstruktúrán belül.

A közmédiát is magában foglaló teljes televíziós kínálatból egyenként 9-10 százalékos arányban részesedtek a mozifilmek, a szórakoztató műsorok és a művelődéssel, tudománnyal kapcsolatos adások.

A műsoridő legnagyobb, 28-30 százalékos részét a „Nem zenés fikcióba” tartozó műsorok – többségében sorozatok tették ki, a sugárzási idő mintegy negyedét pedig a jellemzően reklámokat és műsorajánlókat tartalmazó „egyéb műsorok” alkották.

Kétszer annyi a kulturális tematika a közmédiában

A tanulmány eredményei szerint az MTVA csoport műsorkínálatában a teljes piac átlagához képest kétszer nagyobb arányban szerepeltek ismeretterjesztő/kulturális tematikájú műsorok. 

  • Míg a többségében kereskedelmi csatornákat tartalmazó összpiaci átlagban a dokumentumfilmek és a tudományos ismeretterjesztők tették ki a „művészet-tudomány-kultúra” műsortípus nagy részét,
  • addig a közszolgálati csatornákon az egyéb kulturális alkategóriák (pl. komolyzenei és világzenei műsorok, TV-filmek, színházi közvetítések, irodalmi művek előadásai, művészfilmek és történelmi kosztümös filmek) is hangsúlyosabb szerepet kaptak a vizsgált években.

Műsorfogyasztási oldalról jelentős különbségek rajzolódtak ki a teljes és a kizárólag közszolgálati csatornákra szűkített műsorfogyasztás terén. Míg a Nielsen által műsorcím szinten mért összes csatornán a teljes fogyasztási idő legnagyobb részét a nem zenés fikciók, reklámok/műsorajánlók és a mozifilmek tették ki, addig az MTVA csatornáin sokkal széleskörűbben alakult a fogyasztás.

A közszolgálati csatornákon – a sportműsorok és a nem zenés fikciók után – a harmadik legnagyobb arányt a művészet–tudomány–kultúra tematikájú műsorok képviselték.

Az NMHH által meghatározott kulturális altípusok közül a filmdrámák, a tudományos ismeretterjesztő filmek és a dokumentumfilmek vitték el a figyelem döntő részét az összpiaci és az MTVA-ra szűkített fogyasztáson belül is, bár ez utóbbinál a „művészeti–tudományos–kulturális hírek”, a cigányzene és a TV-filmek is előtérbe kerültek.