Zavarta a lakókat az elkerülő út - kártérítést ítélt meg a bíróság

Egy vidéki települést elkerülő út néhány méter távolságra került tíz lakóházhoz. A beruházó a szükségtelen zavarásért nem akart kártérítést fizetni a tulajdonosoknak, végül a bíróságok kényszerítették erre.
Németh Géza, 2020. március 28. szombat, 19:30
Fotó: Getty Images

A Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent jogeset egyik induló elemeként, a beruházó az állammal kötött támogatási szerződésben vállalta, hogy a szerződésen kívüli károkozással harmadik személyeknek okozott kárt megtéríti. Ez a kár hamar bekövetkezett, mivel 10 telektulajdonos nehezményezte, hogy megszűnt a lakóhelyük korábbi kertvárosi jellege.

Az új út ugyanis a telkeiktől csupán 6-13 méter távolságra épült, sőt két telek a megépült híd alá került. A beruházó nem akart fizetni a szükségtelen zavarás (zajterhelés és környezeti károkozás) miatt, ezért a Polgári törvénykönyv (Ptk.) általános kártérítési szabálya (miszerint aki másnak kárt okoz, köteles azt megtéríteni) szerint kértek kártérítést a tulajdonosok.

Az elsőfokú bíróság - egy szakvéleményre alapozva - meg is ítélte az 5,8 millió forinttól 21,4 millió forintig terjedő kártérítéseket a tulajdonosoknak.

A másodfokú bíróság ezt a döntést hatályon kívül helyezte és új eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot. A megismételt eljárás nem változtatott a kártérítések összegén, viszont a bizonyítást kiegészítette. A szakértő először azt vizsgálta, hogy lehetett-e volna más nyomvonalon vezetni az elkerülő utat? A válasza az volt, hogy ez - a hossza miatt - túl drága lett volna, és erre a beruházó - jogszerűen - nem kötelezhető. A másik vizsgálat arról szólt, hogy a megvalósult nyomvonalon miként lehetett volna kevesebb kárt okozni a telektulajdonosoknak? Erre az a válasz született, hogy az út épülhetett volna alacsonyabban, rövidebb híddal, sőt szóba került egy híd nélküli, szintbeli csomópont is.

Ezt az újabb elsőfokú ítéletet - a beruházó fellebbezése miatt eljárt - a másodfokú bíróság jóváhagyta. Az indoklás szerint az út elhelyezkedése, annak a tulajdonosok ingatlanaihoz való közelsége, szükségessé tette volna az érintett ingatlanok kisajátítását. Utalt arra is, hogy a beruházó által készített tanulmányterv tartalmazta a kisajátítás szükségességét. (A beruházó nyilván spórolni akart, ezért nem sajátította ki a 10 ingatlant.)

A másodfokú, jogerős ítélet ellen a beruházó kért felülvizsgálatot. A Kúria pedig végül jóváhagyta a másodfokú ítéletet. Az indoklásban kitért arra, egyedül azt kell vizsgálni, hogy a beruházó kimentette-e magát a szükségtelen zavarás ténye alól. Vagyis bizonyítani tudta-e azt, hogy az adott esetben úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt.

A válasz erre "nem" volt, mivel a perrel érintett ingatlanok kisajátítása orvosolhatta volna az ingatlanok tulajdonosainak érdeksérelmét. A Kúria kitért arra is, hogy a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, az út objektív léte nyilvánvalóan nem kizárólag esztétikai károsodást jelent, hanem az ingatlanok értékcsökkenését eredményezi a zajhatás, a bekerítettség, az elszigeteltség, a kilátáskorlátozottság, a benapozás- és intimitásvesztés miatt.

Csak a felülvizsgálat a beruházónak 2 millió, míg az államnak 3,5 millió forintjába került, illeték formájában.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

znojmo, 2020.04.01 16:57

Nyugati
Ez így nem igaz. a telek értéke csökken ezért igenis jár kártérítés!
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Nyugati, 2020.04.01 16:49

"meg is ítélte az 5,8 millió forinttól 21,4 millió forintig terjedő kártérítéseket a tulajdonosoknak."
Így már nem zavarja őket, ,semmit sem hallanak. Érdekes, ha valaki pénzt kap még úszni is megtanul.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html