Nem lehetett könnyű egy szép nőnek keményen fellépni a jogi világban. Gondolom nem kis harcába került, mire elfogadták.

A kis harc enyhe kifejezés. A látszat még mindig erősebb, mint a munka ereje. A sportmúltamnak nagyon sokat köszönhetek. Bár a ritmikus sportgimnasztika sokat ad, de sokat el is vesz. Amit ad: szívósság, kitartás, állóképesség, nőiesség. Amit elvesz: idő, a teljes ellazulás, pihenés élménye, gasztronómiai élmények. Nem ismertem a feladást, holott középszerű sportoló voltam. Viszont a mai napig megmaradt a sport szeretete. Rendszeresen tornázom, síelek.

Kerülgetjük a nőiességet, holott volt idő, mikor manekenként komoly sikereket ért el.

Sose tekintettem se életcélnak, se különösen fontos állomásnak ezt az időszakot. Annyiban viszont örülök, mert fontos és a mai napig tartó kapcsolatokkal, barátokkal ajándékozott meg. Kicsit elfecsérelt idő volt, hisz annyi energiával magas szinten megtanulhattam volna  mondjuk angolul is. Nagyon érzem a hiányát, pótolgatom, de egyre nehezebb. A mi időnkben ugyan tanulgattuk a nyelvet, de igazán csak az beszélt jól, aki külföldön csiszolta tovább.

Úgy tudom, elég hirtelen hagyta abba szereplést.

Amint ügyvédjelölt lettem, egyértelműen kiderült, hogy a kettőt nem lehet együtt csinálni. Abban az időben az egyetemről 10 embert vettek fel ügyvédjelöltnek. Attól a pillanattól kezdve nem vállaltam semmilyen munkát. A maneken múltnak egyébként nagyon sok hátrányát éreztem az ügyvédi pályámon.

Hátrányát?

A Budai Bíróságon életem első büntető eljárására, mint védőt kirendeltek, és a vádlott, akit védenem kellett, bilincsben megszólalt, hogy „kedves ügyvédnő, nem maneken tetszik lenni"? Ezt persze mindenki hallotta. Ott süllyedtem el! A pályám elején a tekintélyt egyébként is elég nehéz volt megszereznem. Az ilyen és ehhez hasonló történetek csak megnehezítették a dolgomat.

Gyerekei tudják, hogy a mama híres fotómodell volt, mialatt ügyvédnek készült?

Tudják, de nem láttak rólam semmit. Tavaly Sas István reklámfilmrendező készített egy válogatást a 70-80-as évek reklámfilmjeiből és ezt a gyerekekkel együtt néztük meg az Urániában. Egyszer bukkantam fel, de a gyerekeim észre sem vettek.

Mindig  ügyvédi pályára készült?

Nem, kezdetben ügyész szerettem volna lenni, de aztán rájöttem, hogy folytatom a családi hagyományokat, hisz nagyapám, apám és a testvérem is ügyvéd. Gimnáziumi éveim alatt a papám esténként mesélt az ügyeiről, ez komoly hatással volt a pályaválasztásomra. Remélem, hogy valamelyik gyerekem is tovább ápolja a családi tradíciót.

Az ügyvédjelöltként nem érezte túl távolinak édesapja történeteit?

Nem volt időm ezen gondolkozni, hisz 19 ügyvédnek voltam a jelöltje. Ez egy nagyon kemény időszak volt. Az első félév szinte minden estéjén sírtam. Folyamatosan szorongtam, hogy nem vagyok erre alkalmas, nem fogok megfelelni, elrontok valamit, aminek súlyos következményei lehetnek. Szakvizsgáztam, 2200 Ft-ot kerestem és nem nagyon láttam a jövőt. 1989-ben vízummentességi megállapodást kötött Kína és Magyarország. Ennek nagy jelentősége volt számomra, bár akkor ezt még nem tudtam. Az ügyvédi munkaközösségbe 1989-ben bejött két kínai lány és az én szerény angol nyelvtudásommal, - ami akkor a legjobbnak bizonyult az ott dolgozók között - igyekeztem őket megérteni, kihámoztam, mit szeretnének. Végül egy betéti társaságot alapítottam nekik. Rá egy hétre jöttek a barátaik, aztán azok barátai, sorba álltak, ültek a kínaiak, rám és leendő cégükre várva. Ez az időszak volt a nagy, Bumm! Az irodám fő profilja, speciális területe, azóta is az idegenrendészet, idegen jog. Mára persze bővült a kör, nemcsak ázsiaiak, hanem ausztrálok, amerikaiak is hívnak, és persze közben én is megtanultam angolul.

Miként és mikor került ebbe a csodálatos villába az ügyvédi iroda?

A testvéremmel, Dr. Sztrókay Zsolttal együtt éreztük, hogy kezdjük kinőni, a munkaközösség kereteit. Akkor találtuk ezt a házat, ami egyébként gyalázatosan rossz állapotban volt. 40 éve nem volt felújítva és tanácsi bérlakásként működött. Szép lassan megvettük az egészet és 10 év alatt igyekeztünk az eredeti állapotába visszaállítani. Ráday Mihály egyszer megállt a ház előtt, és azt mondta, hogy vannak régi képei, amelyek talán segíteni fognak a rekonstrukció során. Amikor készen lettünk, kaptam egy értesítést, hogy Podmanitzky díjra jelöltek. Városvédő Pallas Athéné emlékérmet kaptam. A Nagy Judit díjamra is büszke vagyok, a civilisztika terén nyújtott kiemelkedő tevékenységemért kaptam 1987-ben.


A családi élete is ilyen zökkenőmentes?

1990-ben mentem férjhez. 92-ben megszületett a lányom, Szilvi. Ritmikus sportgimnasztikázik, csak jobban, mint én anno. Fiam, Kristóf 13 éves, focista. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy biztos majd lesz valami rossz, a sok jó dolog után, de szerencsére eddig elmaradt. Mindig ösztönösen, emóciók alapján döntöttem, eddig úgy tűnik, hogy jól.


A pénznek van köze a sikerhez?

Sok dolgot csak azzal lehet elérni.

Szereti?

Ki nem? De egy Duna parti sétán, vagy egy bicikli túrán legalább olyan jól érzem magam, mint New Yorkban.

Van olyan dolog, amit még szeretne elérni?

Az élet mindig elém hozza az álmokat, amit aztán meg kell valósítanom.

Tarnócai Éva