Peking adott helyet a Szaúd-Arábia és Irán közötti együttműködésnek, mellyel a két nagy olajtermelő nagyhatalom megállapodhatott a nemzetközi kapcsolatok helyreállításáról és a nagykövetségek újranyitásáról hét évvel azután, hogy megromlott a viszonyuk. Megegyeztek abban is, hogy tiszteletben tartják egymás állami szuverenitását és nem avatkoznak egymás belügyeibe. 

Kína közbenjárásával meglehetősen gyorsan újra felvették a fonalat és az iráni állami hírügynökség jelentése szerint sikerült megállapodni abban, hogy már két hónapon belül meg fogják nyitni a nagykövetségeket. A sietős tempót minden bizonnyal az ukrán-orosz háború és az orosz-kínai külkapcsolatok sajátos alakulása diktálja.

Az Egyesült Államoknak a következőkben fel kell készülnie az Arab-öböl elvesztésére, miután a Közel-Keletnek már évekkel ezelőtt búcsút mondhatott diplomáciai és gazdasági szempontból is.

Amerika hallgatása Kínának beleegyezés

Az Egyesült Államok közel-keleti jelenléte szinte megszűnt, melynek fontos sarokpontja volt az afganisztáni kivonulás és az egyre csak súlyosbodó nemzetközi viszony Iránnal. Donald Trump, az Egyesült Államok volt elnöke baltával faragott diplomáciai üzenetekkel jelezte, hogy egyre elutasítóbb számos külpolitikai fronton. Több nemzetközi szerződésből is kilépett, illetve kivonult a nemzetközi intézményekben és vállalkozásokban való részvételből.

Éppen ezért kerültek jégre hosszú időre az Arab-öbölhöz fűződő diplomáciai kérdések is.

2023 elején Joe Biden amerikai elnök megfenyegette a szaúdi kormányt, amiért a szaúdi tulajdonú OPEC+ olajkartell váratlanul bejelentette, hogy csökkenti a kitermelést. Végül az ígért „következményekből“ a Biden-adminisztráció semmit nem valósított meg, így a büntetés tulajdonképpen elmaradt. Az üres diplomáciai beszédnek és fenyegetésnek azonban már láthattuk a történelemben valós hatásait:

például a nemzetközi egyensúlyteremtő szankciók hiánya miatt 2014-ben Oroszország felbátorodott és annektálta a Krím-félszigetet, amely azóta is az ország részét képezi.

A Közel-Kelet eseményei marasztalják az amerikai erőket

2022-ben az amerikai államvezetés mindössze két gócpontot tartott szem előtt, amelyekben csak növekedtek a feszültségek: Európa és Kelet-Ázsia. A 2023 elején tapasztalható válság azonban éppen egy olyan térségben csúcsosodott ki, amelyről Washington már egy ideje próbál megfeledkezni: Európában.

Az ukrán-orosz háborúra már szinte minden állam megtette a felajánlást, hogy házigazdái lesznek a két ország béketárgyalásainak.

Sok mindentől függ azonban, hogy egy esetleges béketárgyalás a világ mely pontján kap helyet.

Jelenleg Kína próbál a jó zsaru szerepében feltűnni, melynek egy váratlan kiszögellése az iráni-szaúdi konfliktuskör váratlan lezárása. Az öböl-menti államok döntése, hogy elfogadják a pekingi segítséget saját nézeteltérésük megoldására, hatalmas nemzetközi gesztus.

Hoppon maradt Amerika

Az, hogy Rijád és Teherán megújította a diplomáciai kapcsolatokat, nem kellett volna, hogy megdöbbentse Washingtont, ugyanis a hosszas hezitálásokat a térségben már régóta a kimerülés jeleinek érzékelték. 

Amerika diplomáciai problémáinak felhalmozódása és Kína lendületes nemzetközi törekvése helyet adott az erőviszonyok átalakulására.

Peking kitart állítása szerint, mely alapján „Kína semmilyen önös érdekeket nem követ a Közel-Keleten“. Azonban ennek ellent mond a tény, hogy több olajat vásárol Szaúd-Arábiától, mint bármely más ország a világon – tájékoztatott a Financial Times. 

Logikus, hogy a Hszi Csin-Ping vezette nagyhatalomnak szüksége van energiára, hogy növelje gazdaságát, biztosítsa az otthoni stabilitást és a globális hatalommá való felemelkedését.

A szupercsapat összeállt, Amerika kívülről figyeli

Innentől Kínának egyenes útja van az Öböl-menti olajtartalékokhoz. Ez azonban azt jelenti, hogy az Egyesült Államoknak viszont teljesen kiszorult a térségből. Hszi Csin-Ping motivációját mélyebben húzódó nemzetközi érdekek táplálják, de az amerikai külügyminisztérium még így is üdvözölte a váratlan lépést. Edward Price, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának szóvivője azt nyilatkozta: 

támogatunk mindent, ami a feszültségek enyhítését szolgálja a térségben, és potenciálisan segít megelőzni a további konfliktusokat.

Irán és Kína 2021-ben már aláírt egy kereskedelmi megállapodást is, amely a hírek szerint 25 év alatt akár 400 milliárd dollár értékű kínai befektetést is jelenthet, cserébe az iráni olaj folyamatos szállításáért. 

Szép piaci kilátások

Teheránt elszigetelik a szankciók, melyre egyetlen nemzetközi segítséget jelent Pekingi pénzügyi könnyítési programja. Ali Hamenei iráni legfelsőbb vezető tavalyi nyilatkozatában már meglebegtette, hogy

még több nemzetközi együttműködésre van kilátás, mivel úgy látja, hogy a geopolitikai hatalom egyre jobban keletre tolódik.

„Ázsia lesz a tudás, a gazdaság központja, valamint a politikai hatalom és a katonai központja is“ – mondta Hamenei. Szaúd-Arábiának van reális esélye a jó viszonyok alakítására, egy Iránnal vívott háború viszont tönkretenné a gazdaságát. Az ország fosszilis tüzelőanyagok utáni jövőjéről és a belföldi stabilitásról szóló merész elképzelései az erőteljes olaj- és gázbevételek befelé irányuló befektetésein múlnak.