Eredetvédettséget szorgalmaznak termékeiknek a belga csokolá­dégyártók, különös tekintettel a pralinékra. Ezeket ma már szerte a világon másolják, és "belga stílusúnak" vagy "belga recept alapján készültnek" nevezik a kemény csokiból készült, krémmel töltött termékeket, holott semmi közük ahhoz a finomsághoz, amit még 1912-ben talált ki Jean Neuhaus. A kópiák gyakran nem felelnek meg az eredeti pralinék magas követelményeinek − mondta a Reutersnek Jos Linkens, a Neuhaus vezérigazgatója, a belga szakmai szövetség, a Choprabisco elnöke.

Belgiumot ma már majdnem annyira azonosítják a csokoládéval, mint a sörrel: az országban több mint kétszáz gyártócég működik, a több mint kétezer szaküzletet csokiműhelyek és -múzeumok egészítik ki, a turistáknak tematikus utakat szerveznek. A belga csokik globális exportja ugyan csupán 1 százalékkal nőtt 2007−2011 között, de csak azért, mert a fő piacok − Európa és Észak-Amerika − már telítettek. Ugyanezekben az években 60 százalékkal nőtt az ágazat kivitele Ázsiába, az Afrikába irányuló export pedig 82 százalékkal szökött fel. Bőven van még hová terjeszkedni: Linkens elmondása szerint a kínaiak évente fejenként kevesebb mint tíz deka csokit esznek − nemcsak belgát, bármilyet −, míg Európában országtól függően 6−10 kiló is elfogy.

Az új piacokról érkező kereslet növelte a kísértést a külföldi gyártók számára, hogy a "belga" jelzőt ragaszthassák csokijukra; a Choprabisco főtitkára, a szintén neves gyártó Guy Gallet szerint a belga szakmabeli vezetők ládaszám gyűjtöttek össze ilyen termékeket külföldi útjaikon, egyebek közt Kínában, Kanadában, Írországban, Malajziában és Magyarországon. A svájci konkurensek előbbre tartanak: a tejcsokoládéik iránti kereslet ugyancsak meredeken ível felfelé Indiában és Kínában, de a CHOCOSUISSE, a svájci gyártók szövetsége már levédette a csokikon megjeleníthető Swiss vagy Switzerland elnevezést, legalábbis az EU-ban, az USA-ban és Kanadában. Az egész világon ellenőrzik a védjegy alkalmazását és rendszeresen találnak utalást Svájcra mindenféle egyéb termékeken, ideértve a fehérkeresztes piros zászló megtévesztő használatát is − közölte a szövetség vezetője, Franz Schmid, hozzátéve: ezek a problémák leginkább Ázsiában, Dél-Amerikában, Törökországban és a kelet-európai országokban jelentkeznek.

A tenger gyümölcseit formázó pralinéről ismert belga Guylian cég már egy ideje harcban áll egy "belga csokoládé" elnevezésű terméket előállító kínai gyártóval, amelynek még a doboza is megtévesztően hasonlít az övéhez. A Guylian exportmenedzsere, Steven Candries szerint az évi legalább 4 milliárd eurós forgalmat elérő belga csokoládéknak ugyanolyan földrajzi eredetvédettséget kellene szerezni legalább az EU-n belül, mint amilyent a pármai sonka vagy a champagne élvez. Mások viszont figyelmeztetnek: ezt már csak azért is nehéz lenne elérni, mert maga az alapanyag − a kakaó − nem Belgiumból, hanem többségében Ghánából vagy az Elefántcsontpartról való, sőt sokszor a kifinomultan ízesített termékek alapjául szolgáló csokoládémassza is lehet például egy svájci cég leányvállalatának terméke.