Szlovákia külpolitikája Vladimír Mečiar 1998-as leváltása óta nem került veszélybe, azonban a jelenlegi közélet, ezáltal pedig a választási kampány főszereplőjévé is a külpolitika vált: esélyes induló lehet Robert Fico volt miniszterelnök, aki az elmúlt években erősen a nyugati fősodorral szembe helyezte magát, így újra a Mečiar-i sötét útra terelheti Szlovákiát - írja a Ludovika, az NKE tudományos platformja.

Kelet vagy Nyugat?

Szlovák politikában az elmúlt évtizedekben kialakult egy erős törésvonal, amely a nemzeti, nacionalista keletre forduló irányzat, valamint a nyugati orientációjú külpolitikai agenda között húzódik. A nacionalista szemlélet eddigi legjelesebb képviselője Vladimir Mečiar volt, akit 1990-ben, 1992-ben és 1994-ben is miniszterelnöknek választottak, annak ellenére, hogy számos téren akadályozta az ország fejlődését:

Szlovákia legsötétebb időszakában a jogállam teljes leépítése mellett a maffiamódszerekkel történő vezetés erősen szembe ment a nyugati fősodorral, így Szlovákia csak 2004-ben csatlakozhatott a NATO-hoz.

Mečiar leváltásakor konszenzus alakult ki a szlovák külpolitikával kapcsolatban: a szlovák lakosságban jelentős pánszláv érzet, valamint az oroszbarátság ellenére sem szabad a nyugat ellen fordulnia a külpolitikának, mert ez súlyosan sérti Szlovákia érdekeit.

Az ország politikai elitje tehát tudatosan, a Mečiar korszakból levont tanulságok alapján tartotta szem előtt a konszenzust, amely az elmúlt 25 évben sértetlen is maradt. Habár Robert Fico, „Mečiar szellemi és politikai örököse” számos szimbolikus gesztust tett Oroszország irányába, a lényeges külpolitikai kérdésekben sosem fordult a nyugati árral szemben, így fenntartotta az egyensúlyt a lakosság és Szlovákia érdekei között.

Kül- és magyarpolitika Szlovákiában

A Mečiar-i évek nem csak az ország elszigetelődését hozták magukkal: a magyarellenes politika is virágkorát élte. 

Ez olyan szélsőséges jogfosztáshoz vezetett, hogy a magyar nyelvű oktatás felszámolására is kísérletet tett az államfő, a magyar pártokat pedig egyesülésre kényszerítették. Így született meg a Magyar Koalíció Pártja, amely később végül a demokratikus ellenzékkel összefogva leváltotta a maffiapolitikust.

A választások után a 2006-ig hivatalban lévő Mikulás Dzurinda lépett kormányra, aki egyértelműen elkötelezett volt az euroatlanti integráció mellett, és sikerrel vezette be Szlovákiát az Európai Unióba, valamint a NATO-ba, mindeközben pedig azokat a gazdasági alapokat is megteremtette, amelyek lehetővé tették az Euró 2008-as bevezetését.

Robert Fico 2006-ban miniszterelnök lett, és ugyan a kormány megtartotta a magyarokkal szemben folytatott politikáját,  egyéb külpolitikai vonatkozásokban már nem tért vissza a Mečiar-i útra. Két éves kihagyást követően Fico 2012-ben került újra hatalomra, és egészen a 2018-as bukásáig volt Szlovákia miniszterelnöke.

Ez időszak alatt valamennyire konszolidáltabbá vált a kapcsolata a magyar kormánnyal, ám a korábban bevezett magyarellenes jogszabályok, mint a nyelv és az állampolgársági törvény továbbra is hatályban maradtak.

Fico átalakulása

Robert Fico külpolitikai irányváltása mögött több szál húzódik: a folyamat akkor kezdődött, amikor 2018-ban a Kuciak-gyilkosság utáni tüntetések miatt Fico kénytelen volt lemondani a kormányfői posztról. A miniszterelnök ekkor a nyugati beavatkozást, valamint Soros György szervezeteit vádolta a tüntetések szervezésével.

Ezzel párhuzamosan a kormányfői tisztségben Ficót váltó Peter Pellegrini egy másik szociáldemokrata pártot hozott létre, és hamar a népszerűségi listák élére tört.

A két párt közötti egyetlen markáns különbség az volt, hogy Pellegrini alapvetően nyugati orientációjú politikát folytatott, Fico pedig szimbolikus gesztusok helyett már egyértelművé tetté oroszbarát álláspontját.

Ekkor bontakozott ki az orosz-ukrán konfliktus, mely nem vált a nyugati elköteleződésű Matovič és Heger kormány hasznára: az oroszbarát nép többsége nehezményezte, hogy kormányuk Ukrajna elsőszámú támogatójává lépett elő, ráadásul alkotmányos értelemben vitatható módon MiG-29 típusú vadászrepülőkkel is segítették a lerohant országot, Fico malmára hajtva a vizet.

Annak ellenére, hogy Pellegrini pártja megalakulása óta vezette a közvélemény-kutatásokat, a háború hatására nem tudta elkerülni a trendfordulót, így újra a Fico vezette Smer a legnépszerűbb párt Szlovákiában.

Magyar szemmel

A magyar kormány külpolitikájának kedvező lehet Fico visszatérése, hiszen az Ukrajnába irányuló fegyverszállítást, és az orosz szankciókat ellenző szlovák külpolitika növelheti Magyarország mozgásterét Európában, valamint a visegrádi csoport felborult egyensúlyát is visszabillenheti, bár ennél jóval árnyaltabb a helyzet.

Mivel Fico kormányzása során szoros kapcsolatot ápolt a legfelső szervezett bűnözői körökkel, a legtöbb szempontból kedvezőtlen lenne a hatalomra jutása. Meciar után Fico hozta el újra Szlovákia legsötétebb időszakát, mely a maffiakormányzásban és a jogállamiság lerontásában, és végül 2018-ban egy újságíró-gyilkosságban teljesedett ki.

Ezen felül nem várhatunk változást Fico korábbi, magyarellenes politikájában sem, hiszen a korábban meghozott jogfosztó intézkedések a mai napig hatályban vannak.