A monetáris politikai intézkedések megkésettek és elégtelenek, a költségvetési politika lényegében még semmit nem tett, ezzel párhuzamosan jönnek a kormányzat részéről a további gazdaságélénkítést sugalló kijelentések. Ezekben a jelenségekben keresendők a magyar gazdaság jelenlegi válságának forrásai, derül ki abból az interjúból, amit Csaba László közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja adott az Mfornak.

Nem tudom, mennyire kell Palkovics László technológiai és ipari minisztert, akadémikustársamat komolyan venni, amikor azt mondja, hogy a Budapest-Belgrád vasút lesz a példaértékű beruházás - mondta sok minden más mellett a közgazdász professzor. A paksi fejlesztéssel kapcsolatban két kijelentés van, jelesül, hogy az egyes felújítása és a kettes építése folyik. Emellett van számtalan beruházás, amelyet az elmúlt év második felében és ennek az évnek az elején elindítottak.

Ez nem egy szigorú, visszafogó költségvetési politika. Az egyetlen beruházás, amely lekerült a napirendről, az a Fudan Egyetem volt. Az állami beruházások ellenére előfordulhat, hogy a gazdasági bizonytalanság és a gyorsan növekvő finanszírozási költségek miatt előáll egy néhány negyedévig tartó recesszió, ami nyilván le fogja vinni az árakat, de ez nem jelent önmagában valódi változást.

Jöhet az IMF vagy argentin válság

Csaba László nem tartaná katasztrófának, ha ismét az IMF-hez kellene fordulni, de kétségtelen, hogy a kormányzati kommunikációs szakemberek életét megnehezítené. Egyáltalán nem zárja ki, hogy szükség lehet az IMF-hitelre, mert a külső deficit jelentős mértékű – különösen az idén.

Ha pedig nem tesznek semmit, akkor az argentin helyzet állhat elő Magyarországon is, azaz olyan fokúvá válhat a gazdaságnak a strukturális meg nem felelése és hiánya, hogy ezt jelentős részben külső forrásból kell fedezni, és ebben az esetben nem marad más megoldás, csak az IMF-hitelfelvétel.

A vas és acél országa

Az nem megoldás, hogy a piacról vonunk be forrást - folytatta a szakértő. Elég, ha visszagondolunk a magyar gazdaság történetére, és felidézzük Mihályi Péter A magyar gazdaság útja az adósságválságba, 1945–2013 című könyvét, amelyben arról ír, hogy a gazdasági kitörésre időről időre adódik lehetőség, de azt nem tudjuk megragadni. Most megint pont ilyen helyzetben vagyunk. Ragaszkodunk a finanszírozhatatlan struktúrához, amelyhez külső forrásokat vagyunk kénytelenek felhasználni, ennek kamatait pedig a későbbiekben nem leszünk képesek kitermelni.

Az tehát nem válasz, amit Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke mondott, hogy van a piacon pénz. Hiszen a piacon mindig van pénz! A kérdés, hogy milyen áron. A kormányzat máig alapvetésnek tekinti, hogy az olcsó energia a gazdasági fejlődés alapja. Pedig ez csak addig igaz, ameddig a vas és acél országa vagyunk. 

Ha azt sugalljuk, hogy a piaci forráshoz fordulunk, az unióval való megegyezés helyett, és a lényeghez nem akarunk hozzányúlni, úgy továbbra sem lesz hitele a magyar gazdaságpolitikának, csak növeljük a bizalmi válságot.