Történt, hogy az egyszeri magyar állampolgár egy közeli, a nagy vízen túl élő rokonától pakkot kapott. A pakkban egy híján negyven Elektronikus Kütyü (EK) volt, a csomag egy híján háromszáz zöld pénzt, azaz nem egészen hatvanezer forintot ért, postaköltséggel együtt. Az értékkel nem is lett volna baj, hanem a mennyiséggel, az bizony már kereskedelminek számít, így arra az egyszeri állampolgár nem tarthat igényt, legfeljebb ha vállalkozóvá avanzsál vagy céggé. Sebaj, az egyszeri állampolgárnak volt másik közeli rokona is, akinek már volt vállalkozása, s úgy döntöttek, ezen keresztül intézik az EK-behozatalt. Irány az egyszeri állampolgár szeretett állami postacégének nemzetközi üzletága, a kies fővárosban, ott kell elintézni ugyanis a csomag címzettjének megváltoztatását. Dokument jeszty? Ugyanabban az épületben működik a vámhivatal kirendeltsége, ahol a készséges ügyintézők rögvest segítettek is a cégtulajdonosnak: az előírásoknak megfelelő formájú számlával, a vállalkozás irataival, valamint a vám-honlapról letöltött és két példányban kitöltött nyomtatvánnyal - amit a helyszínen természetesen nem lehet beszerezni - legyen szíves visszafáradni. A sok papír az úgynevezett vámazonosító (vám ID) megszerzéséhez kell, anélkül ugyanis szó sem lehet az importról. Miután mindez megtörtént - intézkedni persze kizárólag munkaidőben, 9-től fél 4-ig, pénteken 8-tól 12-ig lehet, magánforgalomban is -, jöhet az érdemi vámkezelés. Teremtsünk munkahelyet Ehhez az egységes vámáru-nyilatkozat kitöltése is szükségeltetik. E dokumentum felépítése hatékonyan tesz a munkanélküliség ellen és a vámügyintézéssel foglalkozó vállalkozások sikeréért: megfelelően kitölteni vámügyintézői képesítés és vámtarifaszám-gyűjtemény nélkül ugyanis nemigen lehet, szemben például egy ehhez képest egyszerű szja-bevallással. A helyszínen szolgáltató Posta Vámsped Kft. a kitöltéssel járó tízperces munkáért - nem magánszemélytől - hatezer forintot kér, a további tételek már valamivel olcsóbban kerülnek fel a nyilatkozatra. A hatvanezres árun így már 10 százalék a teher. Fizethetünk megint Az e pénzért helyesen kitöltött vámáru-nyilatkozat után folytatódhat a történet, azaz megkezdődhet a valódi vámolás. Ez egy-két órát vesz igénybe, azaz ha valaki csak délután, de még vastagon munkaidőben próbál intézkedni, a folyt. köv. másnap délelőtt jön. Az áru jellege folytán vámot szerencsére nem kell fizetni, csak áfát, ami a szokásos 25 százalék. Hogy ne unatkozzon a delikvens, egy-két papírt még ablaktól-ablakig el kell utaztatni, be kell mutatni, s jöhet a fizetés. Hagyományos pénztár nincs, van viszont ismét Posta Vámsped, a cég a saját vámkártyáját terheli meg a befizetendő összeggel, ami a helyszínen készpénzzel egyenlítendő ki. A tranzakció díja minimum 250 forint, de a kártyahasználatért még egy ezrest elkérnek. Ügyes. A Posta még kér Ezzel elhárult az utolsó akadály is, jöhet a várva-várt csomag, a kedves ügyfelet mindjárt szólítják. Némi várakozás után tényleg lehet menni a pakkért, de mégsem adják. A kollégáihoz hasonlóan segítőkész ügyintéző kedvesen közli az egyablakos ügyintézésről ábrándozó cégtulajdonossal: ezerhatvan forintot legyen szíves. A csomag őrzéséért, kézbesítéséért. Amiért - véli a szegény ügyfél - a feladó már fizetett egyszer odaát, s a 65 dollárból csak jutott valami a Magyar Postának is, de a kevés pénznél nyilván jobb a több. Mindegy, kifizeti, az árut átveszi. A portán - a csomag kiléptetéséért, például - már nem kérnek pénzt tőle. Hurrá.