A felnőtt magyarok 15 százaléka élete során szerez átél depressziós epizódot, egy év alatt a lakosság 7,1 százaléka válik érintetté e betegségben, tehát éves szinten közel 700 ezer honfitársunk szembesül a depresszióval. A szakirodalomból ismert nemek közötti különbség a magyar adatokban is megmutatkozik: a major depresszió gyakrabban fordul elő a nők körében (20 százalék nőknél, szemben a férfiaknál megfigyelt 9 százalékos előfordulási gyakorisággal) - áll az összegző tanulmányban.

A lehangolt és normál hangulatú fázisokkal járó klinikai kórkép bármely életkorban kezdődhet, de általában 40 éves kor körül diagnosztizálják. Az utóbbi években a betegség kezdete egyre fiatalabb korra tolódik, 20-30 év közé, de nemritkán már a serdülőkorban jelentkezik az első epizód.

QP | Quality Placement

A várandósság, valamint a szülés körüli időszakban a kismamák 12-19 százalékát érinti a depresszió, de a szülés után kialakuló depresszió is gyakran előforduló mentális betegség. Ezt igazolja az a szomorú tény is, hogy a szülést követő időszakban az anyai halálozás 2. leggyakoribb oka a befejezett öngyilkosság.

Riasztó jövőkép

A depresszió számos területen nagyobb életminőség-romlást eredményez, mint sok más, súlyos és sokakat érintő krónikus betegség, így komoly gazdasági teherrel jár mind egyéni, mind össztársadalmi szinten. 2010-ben a világon a harmadik leggyakoribb oka volt a teljes egészségben megélhető életévek elvesztésének, de az előrejelzések alapján 2030-ra a depresszió és a következményes öngyilkosság lesz az első számú ok. A mentális egészséget érintő kórképek napjainkban a munkaképesség-csökkenés 21,1 százalékáért felelősek.

A tanulmány szerint a betegség okozta terheket jellemzően két csoportra osztják fel: direkt (az adott betegség közvetlen, finanszírozót vagy magát a beteget érintő), és indirekt (a tágabb értelemben vett, társadalmi és állami) költségek körére.

A major depresszió okozta teljes gazdasági teher évi 362,457 milliárd forint, amiből a direkt költségek 28,440 milliárd forintra, az indirekt költségek pedig 334,017 milliárd forintra becsülhetők. Az indirekt költségek jelentősen meghaladják (92 százalék) a direkt költségek (8 százalék) terhét:

a társadalomra nehezedő közvetett teher megközelítőleg a teljes éves gyógyszerkassza nagyságával egyenértékű.

A major depresszió okozta legnagyobb indirekt teher a betegek munkanap-kiesése és produktivitás-csökkenése - derül ki a tanulmányból.

A major depresszió gyakorisága a háziorvosi praxisokban a hazai felmérések szerint 8-10 százalék között van, és a háziorvoshoz fordulók gyakran testi panaszok vagy betegség miatt kérnek konzultációt, így a „háttérben meghúzódó” depresszió felismerése gyakran (bár egyre csökkenő mértékben) elmarad.

Ha a közvetlen ellátási költségeket nézzük, a becsült – háziorvosi ellátás keretében kezelt – betegszám, illetve az ellátási költség alapján az összes hazai depressziós beteg háziorvosi ellátása évente közel 800 millió forintos kiadást generál.

Kép: Magyar Pszichiátriai Társaság

A járóbeteg-szakellátásban évente 360 ezren jelennek meg ezzel a betegséggel, a kezelés kapcsán elszámolt pontérték alapján éves szinten mintegy 1,9 milliárd forintos finanszírozási költséget generálva. A major depressziós betegek fekvőbeteg-ellátására fordított éves összeg nem éri el a 300 millió forintot (aktív fekvőbeteg-szakellátásban) sem.

A major depresszió kezelésére gyógyszeres és nem gyógyszeres (pl. pszichoterápia) kezeléseket alkalmazhatnak. Visszatérő, súlyos depressziók esetén indokolt és elkerülhetetlen a gyógyszeres kezelés, antidepresszívumok alkalmazásával. A hazai szakértők által kezelésben részesülő betegek becsült száma (300 ezer fő), illetve a szóban forgó gyógyszerek általánosan 90 százalékos támogatási kulcsát tekintve a hazai unipoláris major depresszióval diagnosztizált betegpopuláció éves gyógyszeres terápiájára fordított összeg megközelítőleg 16 milliárd forint. A depresszió kezelésének költségében a gyógyszeres terápiákkal összefüggő költségarány mindösszesen 6-29 százalék - írják a tanulmány készítői.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő 2019. évi adatai szerint ambuláns pszichoterápiára az állam mindösszesen 650 millió forintot költött, amiben nem a depresszióval küzdők, hanem az összes, ambuláns terápiában részesülő mentális beteg (közel 130 ezer fő) államilag finanszírozott pszichoterápiája benne volt. Ez fejenként, évente 5000 forint.

Társbetegségek kísérik

A depressziót gyakran társbetegségek kialakulása kíséri. Ilyenek a szorongásos betegségek, a szív-koszorúér-betegség, szívinfarktus, a stroke, a daganatos megbetegedések, a Parkinson-kór, valamint a cukorbetegség is. A major depresszió fennállása több, mint kétszeresére növelte a későbbi 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, és ez az egy tényező önmagában 6,4 milliárd forint költséget generál évente.

Az indirekt költségek kapcsán a depresszióval összefüggő produktivitás-csökkenéshez kapcsolódó kiadásokat, a szociális ellátórendszer terheinek növekedéséhez kapcsolódó kiadásokat és a depresszió okozta öngyilkosságok társadalmi terheit vették számba.

Kép: Magyar Pszichiátriai Társaság

Major depresszióval élő beteg esetén egy év alatt átlagosan 41,6 kiesett munkanappal, és további 76,8 csökkent hatékonyságú munkanappal kalkulálhatunk, tehát tehát az érintett az év 12 hónapjából mindösszesen 8 hónapban képes teljes értékű munkát végezni..., ami több mint 245 milliárd forint indirekt költséghez vezet évente.

A bruttó táppénz-kiadásokat összehasonlítva más betegségcsoportokkal (szív- és érrendszeri betegségek, emésztőrendszeri betegségek) a depresszió miatti táppénzkiadás volt a legmagasabb, (évi 52,762 milliárd forinttal).

Nemzetközi és hazai kutatások alapján az öngyilkosságot elkövetők vagy megkísérlők 65-87 százaléka (nem kezelt) depresszióban szenved az elkövetés idején, illetve kezeletlen major depressziós betegek 15-19 százaléka öngyilkosságban hal meg. Ezzel szemben a sikeresen kezelt depressziós betegeknél a befejezett öngyilkosság és az öngyilkossági kísérletek gyakorisága is a tizedére csökken.

2019-ben 1550 befejezett öngyilkosság történt, amely alapján több mint 1.000 önkezűleg elkövetett haláleset esetében játszhat szerepet a depresszió. A számítások szerint a depressziós betegek öngyilkosságával összefüggő szociális teher meghaladhatja az évi 35 milliárd forintot.

A betegek 8,3 százaléka, 24-30 ezer beteg rezisztens a terápiákra. Az ő életminősége hatványozottan rosszabb, mint a nem terápiarezisztens társaiké, többségük munkaképtelen, akár önellátásra is képtelen. Körükben 7-szer gyakoribb az öngyilkosság, mint a nem terápiarezisztens betegeknél és a további társult betegségek közel másfélszer gyakoribbak.

Javaslatok

Csökkenteni kell a mentális betegségekkel kapcsolatos stigmatizációt, ebben segítene ha a pszichiáter szakma integrálódik a szakorvosi ellátórendszerbe az orvosi ellátásokba, az ellátás lakosságközeli, illetve, ha a szakma (vezető) intézményeit nem éri hátrányos megkülönböztetés (pl. kitelepítés, többi szakmától távoli elhelyezés), valamint az osztályok, gondozók és rendelők állapota eléri/megközelíti az „átlagos” magyar orvosi rendelők fizikai állapotát.

Az öngyilkosságok megelőzése érdekében országos prevenciós programok indítása szükséges.

Az alapellátásban dolgozók érzékenyítésén túl, kötelező akkreditált pszichiátriai szakirányú továbbképzésre van szükség az alapellátásban. A háziorvosok szerepét a mentális betegségek felismerésében, ellátásában akár addicionális finanszírozási ösztönzőkkel is erősíteni lehet, és a háziorvosi ellátásban érdemes lehet bevezetni a legsúlyosabb mentális betegségeket kiszűrő, 5-10 kérdést felölelő gyorsteszteket.

Elvesznek a betegek, kiesnek a rendszerből

Hazánkban major depresszió ellátás során sok beteg „elvész”, illetve „kiesik” az ellátórendszerből. Ezért feltétlenül fejleszteni kell az ellátórendszeri szintek és a társszakmák közötti kommunikációt.

A pszichiátriai ellátások alulfinanszírozása nagymértékben csökkenti a rászoruló betegek hozzájutását a megfelelő és korszerű ellátáshoz, és hozzájárul az állami ellátórendszerben dolgozó orvosok magánszektor felé történő elmozdulásához is. Mindössze 5-600 pszichiáter szakorvos dolgozik közfinanszírozott szakrendelőkben és kórházakban, akik ezt a jelentős nagyságú betegpopulációt (akár 600 ezer fő) önmagukban képtelenek kezelni.

A terápiás irányelveket folyamatosan frissíteni kell, az elérhető gyógyszerterápiás alternatívákat pedig bővíteni szükséges.

Az egynapos sebészet analógiájára szükséges lenne implementálni egy új ellátási formát, ún. Sürgősségi Pszichiátriai Részleget és kiszélesíteni a telemedicina alkalmazását - írják a tanulmány szerzői.