Az atipikus munkavállalás nem kifejezetten a kisgyermekesek és a nők privilégiuma vagy keresztje kellene hogy legyen - állítják a témát nemzetközi szinten is ismerő szakértők. A magyar munkaerőpiac szabályozása eddig jelentősen eltért számos európai országétól, és fölösleges volt ennyire egyoldalúan teljesíteni a munkáltatók kívánságait, tették hozzá a magyar szabályozást elemzők a Jól-Lét Alapítvány és a Friedrich Ebert Alapítvány konferenciáján.

A politikusok némelyike szerint nincs mit tenni addig, míg a hátrányosabb munkaerőpiaci helyzetű rétegeket, például a kisgyermekes anyákat "magától felszippantja" a munkaerőpiac. Egyetértés csak abban látszott, hogy a magyar cégek HR-esei a mostani munkajogi lehetőségek töredékét sem ismerik, ezért nem is alkalmazzák azokat, így lassan nő majd csak a máshol népszerű alkalmazási formák aránya.

Kapcsolódó

Politikusi közhelyparádé

Jól indult, ám meglehetősen sablonos kijelentésekbe torkollott a politikusok párbeszéde a konferencián. Korózs Lajos, Spaller Endre és Szél Bernadett markánsan semmiben sem értettek egyet, az egyetlen közös pont talán az volt, hogy a legnehezebb a társadalom és a cégek gondolkodásmódját megváltoztatni, és a máskor sokat szidott multik a modern, munkavállaló motiválására is alkalmas módszereket sokkal jobban és kiterjedtebben használnak, míg a kisebb cégek a most rendelkezésre álló lehetőségeket sem használják ki. Ezután viszont riasztó mondatok következtek: "a probléma akkor oldódik meg, ha lesz olyan munkaerőpiac, amely felszippantja a gyesről visszatérőket", fogalmazott Spaller Endre, miután már kijelentette, hogy nem tartható a védettsége olyannak, aki "több évet otthon volt és "közben megváltozott a szervezet, nekik is jobb, ha előbb kezdenek el új munkahelyet keresni". "Endre, szerinted ez családbarát?" - vágott vissza Szél Bernadett az LMP-ből, aki szerint ma inaktív társadalmi csoportok lennének bevonhatóak a munkaerőpiacra megfelelően alkalmazott foglalkoztatási programokkal, miközben az MSZP képviselője, Korózs Lajos egyes mondataiból arra lehetett volna egy, a magyar helyzetet kevésbé ismerő megfigyelő részéről következtetni, hogy ma kötelező a 3 év otthonmaradás minden gyereknél, tehát ennek rövidítése híján természetes, hogy a korábbi fejlesztőmérnöknő legfeljebb szalagmunkásként érvényesülhet 9 év kiesés után.
A nők munkaerőpiaci helyzetét elvileg javítani hivatott miniszteri biztos, Szalai Piroska el sem jött a rendezvényre, így legfeljebb tudósításokban jut majd el hozzá, milyen kritikák érték el a Népesedési Kerekasztal javaslataiból és korábbi kutatási eredményekből összeállított, korábban itt is ismertetett "középosztálybeli baby-boom" dokumentumot. A felszólalók közt talán a legkeményebb kritikát Tóth István, a nagykőrösi távmunkaházat és kismama-karrierközpontot működtető szervezet képviselője fogalmazta meg: "ha segíteni akarnak, inkább ne tegyék, eddig inkább szétvertek működő kapcsolatokat az állami foglalkoztatási és a civil szektor közt, miközben az ilyen témájú TÁMOP-programokat felfüggesztik, törlik, zárolják egymás után".

Egyre több az atipikus munkát vállalók aránya

Egész Európában nő az atipikus munkaformákat végzők aránya, ám az egyes országok között nagyok a különbségek, az okok, az arányok és a következmények tekintetében is, mondták a konferencián megszólaló külföldi szakértők, köztük Hartmut Seifert német egyetemi oktató.

Seifert professzor szerint az atipikus munkaformák munkához juttattak sokakat, akik teljes munkaidős, hagyományos állást nem tudnak vállalni - például kisgyermeket nevelők, diákok, nyugdíjasok, csak alkalmi munkákat vállalni tudók. Ez azonban számos negatív következménnyel is járt: a részmunkaidős, kölcsönzött, határozott idejű szerződéssel dolgozók nagy része alacsony bért kap, így jelentősen nőtt 2000 és 2010 közt Németországban az alacsony bérezésben részesülők száma.

Németországban a részmunkaidőben dolgozók többsége nő: a német nők 55 százaléka (2000-ben 48 százaléka) dolgozott valamilyen atipikus formában, főleg részmunkaidősként, míg a férfiaknak csak 16 százaléka (korábban 13). A magyar helyzettől eltérően ezeknek a nőknek a többsége többet dolgozna, ha körülményei (munkáltatói ajánlat, gyermekfelügyelet, egyéb kötelezettségek vagy korlátok) ezt engednék.

Az ilyen típusú munkavállalásnak azonban hosszú távú hátrányai és kockázatai is vannak: azonnali vagy nyugdíjaskori tömeges elszegényedés, szakmai karrier elmaradása (képzések és előléptetés), társadalmi szinten növekvő szociális problémák. A képzett munkaerő hiánya viszont már közép távon jelentkező kihívásokat jelenthet.

A professzor szerint az atipikus formák terjedésének fontos oka a szolgáltatói szektor térnyerése: itt  mindig gyakoriak voltak az atipikus, részmunkaidős, kölcsönzött, határozott idejű formák. A sok kisebb munkáltató és az eltérő struktúrák miatt viszont a szakszervezetek, kollektív megállapodások szerepe is jóval kisebb.

Új magyar szabályozás: a munkáltatói kívánságlista teljesült

A magyar helyzetről szólva Nacsa Beáta, az ELTE munkajogásza elmondta: teljesen szükségtelen volt a júliustól életbe lépő új foglalkoztatási szabályokban a munkajogi védelem erőteljes szűkítése. Az atipikus formának nem voltak itthon olyan kifejezett előnyei, mint például Spanyolországban, ahol a hagyományosan foglalkoztatottak rendkívül erős védelmét igyekeznek most gyengíteni. A magyar jog nem tett különbségeket korábban sem például részmunkaidősök vagy teljes munkaidősök, határozott vagy határozatlan időre foglalkoztatottak közt, talán csak a kölcsönzöttek védelme volt jelentősen gyengébb.

A szocialista szabályozási örökségben voltak kifejezetten modern és előnyös elemek is a szakértő szerint: ilyen volt az egységes munkavállalói fogalom, egységes jogok a tipikus és atipikus formákra is, és 1990 előtt a nők is teljes munkaidőben dolgoztak, ami sok európai országban legfeljebb kitűzött cél.

Az alacsony bérezésű országokban - nemcsak Magyarországon, hanem például Csehországban is, ahogy Alexandra Jachanova Dolezalova, az Európai Női Lobbi alelnöke bemutatta - a részmunkaidő sok esetben nem alternatíva: a kisgyermekes anyák esetében például többe kerülne a gyermekfelügyelet, mint amennyit a részmunkával képes lenne megkeresni.  Dolezalova szerint a részmunkaidő csak átmeneti megoldásként  megfelelő, ám a munka-magánélet egyensúlyát javító egyéb eszközök nagy mértékben növelhetik a termelékenységet, az adott cég reputációját, csökkenthetik a hiányzásokat és a fluktuációt.

Az új magyar szabályozás esetében viszont az oly nagy hangsúlyt kapó rugalmasság annyit jelent, hogy a munkáltatói igényeket igyekeztek egyoldalúan kielégíteni, a pontatlan, vagy túlságosan "korlátozó" szabályok pedig növelni fogják a munkáltatók és munkavállalók közti jogértelmezési vitákat, vélte Nacsa Beáta. A hiányos tudás pedig furcsa vadhajtásokat szülhet: új előírás júliustól, hogy "kötelező tartalmi elem a munkaszerződésben annak időtartamának meghatározása" amit kevésbé tapasztalt HR-esek úgy fognak lereagálni, hogy nőni fog a határozott idejű szerződések száma - ami aligha volt a jogalkotó eredeti szándéka - tette hozzá a szakértő. A 3 éven aluliakat nevelők számára a munkavállaló kérésére kötelező részmunkaidőre módosítani a szerződést (érthetetlen, miért pont és kizárólag 4 órára), és jogszabály arról sem rendelkezik, mi lesz, ha lejár a definiált időszak - köteles-e a munkáltató a munkavállalót visszahelyezni teljes munkaidőbe, vagy akár a munkavállaló kérése ellenére is eltekinthet ettől?

Bővülő lehetőségek vagy csak romló alkalmazási feltételek?

A magyaroknak körülbelül öt százaléka dolgozik jelenleg részmunkaidőben (az egyik legalacsonyabb uniós arány) ám még ennek is egy része "fal" részmunkaidő: a dolgozó valójában teljes munkaidőben dolgozik, a bérkülönbözetet pedig feketén, zsebbe kapja. Ez tehát nem "atipikus", hanem feketemunka, ami valószínűleg július után is gyakori lesz. A rossz helyzetben lévő szektorokban az atipikus foglalkoztatás csak bizonyos esetekben jelenthet valóban plusz foglalkoztatási lehetőséget - és a munkajogi szakértő szerint ezeknek eddig is megvolt a jogszabályi lehetősége.

A tavaly meghozott rendelkezések megszegtek egy fontos, sok helyen alkalmazott alapelvet, miszerint nem csökkenthető egyszerre a munkanélküli elllátás és a munkajogi védelem - nálunk pontosan ez történt 2011-ben, mutatott rá a munkajogász. A közmunka Nacsa Beáta szerint is olyan zsákutca, amely hosszú távon egyáltalán nem növeli a foglalkoztathatóságot, az atipikus foglalkoztatási formák pedig nem megfelelő átjárhatóság esetében gender-jellegű csapdaként működhetnek. Aggasztó jel továbbá, hogy a cégek tömegesen felejtik el saját esélyegyenlőségi terveik betartását, és a világban tapasztalható trenddel ellentétben Magyarországon a nők munkapiaci esélyegyenlősége romlott az elmúlt években.

A szakszervezetek nem ellenzik az atipikus formák választhatóságát, amennyiben ezek alkalmazása önkéntes, nem a meglévő hagyományos munkaviszonyokat fogják felváltani, a munkáltatók "rendeltetésszerűen" használják a jogintézményeket, és hatásukra bővül a foglalkoztatás. Szilágyi Veronika a Liga részéről ismét figyelmeztetett a kockázatokra: a "rugalmasítással" a munkaadók átmeneti foglalkoztatási gondjaik kockázatát fogják a munkavállalókra hárítani. A magas munkanélküliséggel és már pályakezdő korukban adóssággal sújtott munkavállalók bármilyen méltatlan megoldásba is hajlandóak belemenni, míg a nem kellően kidolgozott jogszabályok miatt várhatóan nőni fog a jogviták száma. Ezek azonban már nem az atipikus foglalkoztatás kockázatai - tette hozzá.

Magyar Telekom: félünk tőle, de csináljuk

Üdítő kivétel volt a Magyar Telekom részvétele az enyhén munkáltató-ellenes légkörben. Szőcs Gábor ismertetője alapján ugyanis a cég élni, és nem visszaélni kíván az atipikus munkavállalási formák adta lehetőségekkel. Kimondott cél a vállalatnál, hogy a mai tíz százalékról tizenöt-húszra növeljék a valamilyen atipikus formát használók arányát, a Telekomnál a részmunkaidő, a részleges távmunka (például két napot hetente otthonról dolgozik a munkavállaló) vagy a rugalmas munkaidő a legkedveltebb forma. De már dolgoznak a "mentoring" projekten is, aminek keretében a nyugdíj előtt álló munkvállalók egyfajta intézményesített tudástranszfert valósítanak meg munkaidejük felében, hogy nyugdíjba vonulásukkor ne vesszen el a felhalmozott tudás. Szőcs Gábor szerint a vezetői ellenállás és az ismeretlentől való félelem a legnagyobb akadály, ám alkalomszerű távmunka már a dolgozók és vezetők 80 százalékánál előfordult már. Tapasztalataik szerint motivációs eszközként sem utolsó a rugalmas munkaidő-beosztás vagy a távmunka-lehetőség, sokan legalább annyira becsülik, mint a pénzbeni elismerést.