A nem-pénzügyi vállalatok adósság / saját tőke aránya 65 százalék körüli (az eurótérségben ezzel szemben nagyjából 150 százalékos, bár az Egyesült Államokban pedig mindössze 45-50 százalék között van), a háztartások adósságállománya pedig a rendelkezésre álló jövedelemnek megközelítőleg 40 százaléka, ami az eurózóna hasonló adatának mintegy 40, az Egyesült Államokénak pedig körülbelül 30 százaléka - derül ki a PSZÁF 2005-ös gyorsjelentéséből. A hiteladós háztartások fizetőképességével kapcsolatos kockázat azonban korántsem annyival kisebb a fejlett gazdaságokban fennálló szintnél, mint amennyivel a hazai lakosság adósságának viszonylag alacsony méreteiből következhetne - figyelmeztet a felügyelet. Ez egyrészt a fejlett gazdaságokénál érdemben magasabb hazai kamatszint miatt van így, amely az adósságszolgálati mutatók közötti különbséget számottevően csökkenti. Másrészt, a hazai háztartások esetében a rendelkezésre álló jövedelemnek a fejlett gazdaságokhoz képest kisebb része tekinthető ténylegesen szabad rendelkezésűnek, és nagyobb részét kötik le a megélhetés állandó költségei, úgy mint a közüzemi számlák ellenértéke vagy az alapvető élelmiszerekre fordított kiadások. Harmadrészt, a devizaalapú hitelezés térnyerésével a valutaárfolyamok esetleges változása jelentősen befolyásolhatja a mindenkori, forintban kimutatott eladósodottsági szintet. További lényeges körülmény, hogy a hazai pénzügyi penetrációs ráta az utóbbi években folyamatosan, jelentős és valamelyest gyorsuló sebességgel növekedett. A pénzügyi szektor eszközállománya, ezen belül pedig az ügyfélhitelek állománya évek óta (2005-ben is) rendszeresen 15-20 százalékos ütemben növekszik, miközben a létrehozott hazai jövedelem nominális növekedési üteme a dezinflációs folyamattal összefüggésben egyszámjegyűre (2005-ben 7-8 százalékosra) zsugorodott. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy a szóban forgó pénzügyi kötelezettségek jövedelem-fedezettsége gyorsan csökken, a közvetítést végző intézményeknek pedig ezzel kapcsolatban az átlagosan is egyre nagyobb kockázat fokozott követelményeket támasztó kezelésére kell felkészülniük. A valós helyzetben azonban a probléma bonyolultabban vetődik fel, hiszen a nemzetgazdasági átlag mögött számottevő kitérésekkel jellemzett szerkezet húzódik meg. Az ügyfelek szolvencia-kockázatának megítélését és kezelését nehezíti néhány olyan intézmény - pozitív adóslista, banki adósságregiszter, illetve személyi csődeljárás - hiánya, amelyek segítségével az ügyfél pénzügyi történetének megítélése, illetve a kialakult fizetőképtelenség feloldása a mainál hatékonyabban lenne elvégezhető. Az eladósodottság emelkedő szintjével kapcsolatos további probléma a devizahitelek gyors térnyerése. A főként svájci frankban és euróban nyújtott hiteleknek a forinthiteleknél jellemzően alacsonyabb kamatterhe az adósok adósságviselő képességét rövid távon akár jelentősen is javíthatja, ami a hitelkeresletet érdemben növelő tényezőként jelentkezik. A devizahitelek adósságterhének a folyósításkor közvetlenül megjelenő része azonban természetesen nem tartalmazza a devizaárfolyamok mozgásából származható többlet hitelköltségek értékét, ami a tényleges adósságszolgálati teher felmérését jelentősen megnehezíti. Bár a PSZÁF továbbra sem állítja, hogy a jelenlegi hazai és nemzetközi, gazdasági és politikai folyamatok mellett a szóban forgó többletterhek felmerülése szükségszerű, vagy akár csak nagyon valószínű lenne, a forint stabilitása a hazai és a nemzetközi gazdaság egyensúlytalanságai és kockázatai miatt egyáltalán nem tűnik sebezhetetlennek, a kockázat tehát valós és nem elhanyagolható mértékű. A devizaárfolyamok elmozdulása pedig elsősorban a természetes fedezettel nem rendelkező, mérsékelt pénzügyi szakismerettel rendelkező, elsősorban lakossági adósokat sújtaná.
QP | Quality Placement