A 2006-2007-es időszak volt a vízválasztó az önkormányzati szektor gazdálkodásban, addig többé-kevésbé elfogadható volt a feladatok és a finanszírozás összhangja, akkortól azonban csökkentek a települések forrásai, miközben a kötelezően ellátandó feladatai nőttek - mondta Bunna Gyula, a PricewaterhouseCoopers igazgatója, a cég tanulmányát ismertető sajtótájékoztatón.


Az önkormányzatok a kötvényekből szerzett bevételeket működéshez, uniós pályázatok önrészéhez, illetve a társadalom által elvárt - ám törvényileg nem kötelező - feladatok teljesítésére fordították. Eközben enyhültek az önkormányzatok eladósodást gátló fedezeti szabályok - ezzel nyitott utat a parlament az eladósodás előtt.


A önkormányzatok jellemzően azért kezdtek - változó kamatozású - kötvények kibocsátásába, mert ez a megoldás kedvezőbbnek látszott, mint a hitelfelvétel. Előnyként értékelték, hogy a húsz éves futamidejű kötvényekre átlagosan 3,8 év türelmi időt engedtek a pénzintézetek, így az önkormányzatoknál úgy keletkezett azonnali bevétel, hogy a kiadásoktól 3-5 évig mentesültek a települések.


A nagy kötvénykibocsátási boommal az önkormányzatok fejest ugrottak a sötétbe, hiszen nem voltak ismereteik erről a piacról és segítséget sem vettek igénybe. Így a kötvények 88 százaléka devizában denominált, miközben az önkormányzatok bevételei száz százalékban forintban keletkeznek, vagyis a teljes devizaárfolyam-kockázat a településeken csapódik le.


A 2006-2008 közötti időszakban mintegy 450 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásra került sor: ez az éves önkormányzati bevétel 13 százalékát tette ki. A kibocsátások rendkívül módon koncentráltak voltak, a 3200 önkormányzatból mintegy 300 érintett, ám ezek bírnak a legnagyobb gazdasági súllyal. Ezen önkormányzatok beruházásai tartják életben az adott régió gazdaságát.


Ma az önkormányzati kötvényállomány - pontos adatok hiányában - 550 milliárd forintra tehető. Az önkormányzati szektor hiteleivel együtt számolva a települések tartozásai 1000-1100 milliárd forintra rúgnak.


A kötvénykibocsátások 2007-2008-ban tetőztek, utána a gazdasági válság miatt ez gyakorlatilag megszűnt. E kötvények törlesztése az idén kezdődik meg a türelmi idő lejártával és a következő években jár csúcsra. A kötvénykibocsátásból befolyó pénzeket részint csökkenő állami támogatásokat ellentételezték, az uniós pályázatok önerőrészét biztosították - ez utóbbi mintegy 120 milliárd forintot jelentett. A harmadik célt a "szépészeti beruházások" jelentette.


Az önkormányzatok vagyonmérlegében szerepel mintegy 540 milliárd forintnyi betét, amelyről viszont nem tudható, hogy még el nem költött pénz vagy valódi tartalék-e.


Idén a kötvénykibocsátások 10, jövőre 29 százaléka esetében jár le a türelmi idő, miközben a visszafizetés fedezete nem látható. A piac rendkívül módon koncentrált, a kötvények 95 százaléka a banki mérlegekben szerepel, a bankok és az önkormányzatok viszont most egymásra várnak.


Idén az önkormányzatok adósságszolgálati kiadásai mintegy 30 milliárd forintra rúgnak, ami a következő két évben 50-60 milliárdra ugrik. Nagyon rosszat tenne a szektor megítélésnek, ha egyfajta nemfizetési lavina indulna el - mondta Bunna Gyula hozzátéve, hogy ilyenre volt már példa Csehországban. A lavina kialakulását sokkal könnyebb megelőzni, mint megállítani - fogalmazott a szakértő, aki szerint a megoldás részben szakmai, részben politikai kérdés, de a legelső lépésnek az adatgyűjtésnek kell lennie, mert a kormányzati szektor kétségbeejtően adathiányos.


A problémát a leendő kormánynak a tőkepiacon kellene kezelnie, nem pedig direkt állami beavatkozásra volna szükség - mondta Bunna Gyula. Szóba jöhető megoldás lehet - alaszkai példa alapján - az önkormányzati kötvények összevásárlása és a teljes szektort refinanszírozása.