A Budapesti Gazdasági Egyetem 2021 óta szolgáltat adatokat a Global Entrepreneurship Monitornak (GEM), ami a világ legnagyobb vállalkozókutatását hozza ki évente. A BGE Budapest LAB friss adatok alapján készített elemzéséből kiderül, hogy a vállalkozói lét hazánkban komoly presztízst jelent, és egyre többen vágyakoznak rá.

Magyarországon a felnőtt lakosság több mint 10 százaléka tervezi valamilyen vállalkozás indítását a következő három évben, emellett pedig a 3,5 éve béreket fizető, koraszi szakaszban levő vállalkozások aránya is 9,75 százalék a teljes lakosságon belül. Ezzel ugyan nemzetközi szinten csak a középmezőnyben vagyunk, de európai viszonylatban átlagon felől teljesít.

Klasszikus sztereotípiák

Továbbra is igaz, hogy a vállalkozók jelentős százaléka iskolázott, középkorú férfi, se a fiatalság, se a nők nem törnek különösebben előre. A férfiak aktivitása minden kategóriában meghaladja a nőkét, akár több mint duplája is lehet, annak ellenére is, hogy a Budapest LAB szerint egyre több az úgynevezett "mompreneur" - magasan képzett, korábban alkalmazottként is sikeres kisgyermekes nő.

A tipikus vállalkozó 25 és 44 év közötti, az elemzés szerint a fiatalabbakban túl nagy lehet a bizonytalanság érzet, egyszerűen nem hisznek abban, hogy rendelkeznek a vállalkozásindításhoz szükséges tudással és készségekkel. Ez az érzet abban is tetten érhető, hogy a a magyar vállalkozók a lakosság egészéhez viszonytva iskolázottabbak.

Ez különösen igaz a már bejáratott vállalkozásokat vezetőkre, ahol a férfiak 43,8 százaléka, míg a nők 36,2 százaléka rendelkezik valamilyen felsőfokú végzettséggel, miközben a teljes lakosság tekintetében ezek a számok csak 28,4 a férfiak, és 30,2 százalék a nők esetében. A LAB tudományos vezetője, Csákné Dr. Filep Judit szerint ebből az is kiolvasható, hogy 

a nők vállalkkozásindítását az iskolai tudás megszerzése önmagában nem támogatja, hiszen hiába magasabb közöttük a felsőfokú végzettségűek aránya, önálló bizniszbe mégis kevesen kezdenek.

A magasabb iskolázottság ellenére, sajnos az is igaz a magyar vállalkozókra, hogy tipikusan alacsony, vagy nem technológiaigényes szekorokba termelnek, ez pedig az elemzés szerint jó indikátora annak, mennyi az egyes üzletek valódi hozzáadott érték termelése.

Jó lesz a kaptafa

A magyar vállalkozók körében is elterjedt alacsony technológiájú szektorok közé tartozik például a mezőgazdaság, az építőipar, a különböző lakossági szolgáltatások, a kereskedelem túlnyomó része is, bár az ENSZ az ezeknél magasabb tudásintenzítású jogi szolgáltatásokat és építészeti tervezést is ide sorolja. A friss és a bejáratott vállallkozók közül is sokan lakossági szolgáltatásokat, pl fodrászatot, manikűrt, vagy masszázst végeznek.

Mindeközben a magyar vállalkozások viszonylag távol tartják magukat az újdonságoktól. A hazánkban ilyennek számító termékeket vagy szolgáltatásokat, a friss vállalkozások 8,5, míg a bejáratott üzletek körében 5 százalék foglalkozik velük. Ugyan az újdonságnak momdható technológiák használata ennél valamivel jobb, az elemzés szerint könnyen kijelenthető, hogy a legtöbb vállalkozó üzleti értelemben sem innovál.

A nemzetközi szinten is innovatívnak mondható technológiákra építő vállalkozások szinte elenyésző hazánkban. Ez az a viszonylag nagy figyelmet kapó startup réteg, akik statisztikailag nagyon kis részét teszik ki a magyar vállalkozói közegnek. A tipikus vállalkozónk nem hogy újításokban, még térben sem megy messzire. Döntő többségüknek a lakóhelyük környékén vannak ügyfeleik, országszerte kiterjedő vevőkörrel csak a vállalkozások 60 százaléka bír, határon túlra pedig csupán a cégek 20 százaléka értékesít.

Magányos harcosok

Ugyana vállalkozásoknak nemzetgazdasági szempontból azért is kiemelten fontosak, mert munkahelyeket tudnak teremteni, a GEM eredményei alapján hazánkban leginkább a mikrovállalkozások, tehát a legfeljebb öt főt foglalkoztató végek a legjellemzőbbek. A fiatal vállalkozások majdnem fele, 49,4 százaléka, de még a bejáratott végek esetében is 41,5 százaléka egyszemélyes. Ugyan a globális pandémiás helyzetet nem szabad figyelmen kívül hagyni, még ezzel együtt is jelzésértékű, hogy a vállalkozások mindössze negyede tervez munkaerő bővítést.

A magyar vállalkozók esetében, a terjeszkedés lehetősége nem írja felül az új dolgozókkal járó kockázatokat és költségeket, márpedig a vállalkozói aktivitás legerősebb motivációja a megélhetés. Nemtől függetlenül, a kezdeti szakaszban lévő vállalkozások kétharmada, a bejáratottaknak pedig a háromnegyede hivatkozott arra, hogy emiatt vállalkoztak, mivel azt tapasztalják, hogy kevés a munkalehetőség.

Ez az elemzés szerint különösen érdekes, mivel hazánkban számos szektor küszköd igen komoly munkaerő hiánnyal. Még érdekesebbnek tartották viszont azt, hogy a második legtöbbször említett motivátor az volt, hogy a vállalkozó "valami lényegeset" szeretne véghez vinni, sokkal nagyobb számban mint a gazdagodási vágy. Ezt a bejáratott vállalkozások csupán 18,3 százaléka vallotta, míg a korai szakaszkban levőknél ugyanez a szám 32,5 százalék volt.

Ez utóbbi Filep szerint igazán előnyös adat, mivel amellett, hogy "öröm látni" a társadalmi tenni akarást, és ennek lehetőségének felismerését a vállalkozói létben,

a vagyonban is megjelenő siker a vállalkozók olyan jellegzetessége, amely nélkül nehezen elképzelhető a gazdaság egészére pozitív hatást gyakorló, munkahelyeket és nagyobb hozzáadott értéket teremtő vállalkozások, a vállalkozói szellem jelenléte.