Évek óta beszélünk Magyarországon is az internetről. Sokáig kerülgettük, ismerkedtünk vele. Először mint technológiai kérdés merült föl, majd a szabványok kialakulásával egyre inkább a tartalom, illetve a használathoz szükséges ismeretek kerültek előtérbe. 1999 volt az első év, amikor nálunk is megindult valami. Valami, ami már minőségében más, mint az eddigi szárnypróbálgatások. Magyarországon is gyökeret vertek az interneten keresztül folytatott üzleti tevékenységek, általában véve az e-business. Formálódóban van az új gazdaság, a new economy. Számokat nehéz mondani, hiszen nem állnak rendelkezésre igazán megbízható adatok. Néhány százezerre becsülik az internetezők és egymillió alattira az internethez elvileg hozzáférők számát. Ez meglehetősen alacsony szám, hiszen ezek szerint keveseknek adatik meg egyáltalán az esély a bekapcsolódásra. Pedig a világ már egyre inkább az e-businessről szól, annak értéke már most ezermilliárd dollárban mérhető. Nálunk a business-to-business, vagyis a vállalatok közötti elektronizált üzleti kapcsolat értéke már 100 milliárd forint fölötti, míg a fogyasztók felé irányuló néhány száz milliós. Az e-business jóval több egyszerű kereskedelmi eszköznél. Sokan egyenesen új paradigmarendszer kialakulásáról beszélnek és ebben sok igazság van. Tömeges elterjedésével alapjaiban változnak meg majd azok a fogalmak, melyeket a gazdasági élethez, a kommunikációhoz eddig kötöttünk. A közeljövő vállalata jóval közvetlenebb kapcsolatot alakíthat majd ki ügyfeleivel, partnereivel, napra, percre pontosan ismerni fogja a piacot. Új marketingeszközök nyernek majd teret és a visszajelzés, a piacelemzés is direkt és azonnali lesz, ezáltal a reakcióidő is lerövidülhet. Minden vállalkozás számára nyilvánvaló, hogy közelebb kell menni a vevőhöz, hiszen a termékek, szolgáltatások jó része között minimális a különbség. És ez a különbség is csupán egyetlen kattintásnyi távolságra került, hiszen az interneten a fotelből is feltérképezhetjük egy iparág teljes kínálatát, akár fél óra alatt. Legelőször a bankok és a telekommunikációs vállalatok ismerték fel a vevőkkel való kapcsolattartás megújításának szükségességét, részben a szolgáltatások jellegzetességei, részben az egyébként is hagyományosan infrastruktúraigényes megoldások, részben és nem utolsósorban pedig az e vállalatokra jellemző invesztíciós erő miatt. Egyre kevésbé teheti meg egy bank, hogy az ügyfélre bízza, bejön-e bankfiókjába, hiszen nem biztos, hogy talál parkolót, egyáltalán van-e ideje arra, hogy pénzügyeit napközben intézze. A cél a minél több tranzakció, a minél gyorsabban forgó betétállomány. Be kell hát jutni a felhasználó otthonába, munkahelyére, meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy minél könnyebben kapcsolatba kerülhessen a bankkal. Egy csapásra értelmét veszti sok területen a munkanap, a nyitvatartási idő: óvatos elemzők is úgy tartják, hogy öt éven belül az üzleti tranzakciók 3050 százaléka a ma hagyományosnak tartott hétfőpéntek, nyolc és öt közötti időszakon kívül bonyolódik majd le, este, éjszaka, hétvégeken. Nem véletlen, hogy az informatika eme új területe egyszeriben a figyelem középpontjába került. A call centerek, a webes kereskedelmet támogató eszközök, az adatbázisokra épülő customer relationship management (CRM) 1999 és 2002 között háromszorosára nő majd az IDC (International Data Corporation) szerint. És itt dollár-milliárdokról beszélünk. Más iparágak is eddig nem is álmodott lehetőségekhez juthatnak az új technológiák révén: beszerzési folyamataik elektronizálásával (e-procurement) például a vállalatok jelentős erőforrásokat, így pénzt takaríthatnak meg, csökkenthetik a raktárkészleteket, az adminisztráció lerövidül, gyorsabban forog a készlet. A cégeknél felhalmozott, páratlan értéket képviselő tudás és tapasztalat, módszerek és eljárások rendszerbe szervezése jelentős hatékonyságjavulást jelenthet, ehhez kötődnek a knowledge management (tudás menedzsment)-megoldások, amelyeket szintén a legmodernebb technológia támogat. Az árumozgások teljes folyamatát optimalizálják a global value chain (világszintű értéklánc) néven ismertté vált rendszerek, melyek összekötik a vállalati folyamatokat (beszállítói kapcsolatok, logisztika, gyártási folyamatok és értékesítés), vagyis létrehozzák az értékláncot. Külön eszmefuttatást érdemel az államigazgatás elektronizálása. A szolgáltató állam megvalósításának talán még sosem volt ekkora esélye, hiszen éppen az a terület alakítható át radikálisan, amely eddig a legtöbb időt, erőforrást és bosszúságot okozta: a nyilvántartások, az okmánykezelés rendszere, a visszakeresések, a hiteles információk. Megfelelő törvényi szabályozások és természetesen a szükséges eszközök megléte lehetővé teszi majd az állammal folytatott interakcióink gyorsabbá, kiszámíthatóbbá tételét, nem leszünk a hivatalok nyitvatartási idejéhez kötve, naprakészen állnak majd rendelkezésre információk állampolgári létünk adatairól. Eszközeink is igazodni fognak a várhatóan nagyságrendekkel megugró e-business-igényekhez: méretük csökkenni fog és jellemző lesz rájuk a mobilitás. A magyar informatikai piac az évek óta tartó gyenge növekedés után talán lassan nekilendül. Ehhez természetesen bővíteni kell az informatikával megszólítottak körét. Növelni kell az internetképes családok, kis- és középvállalkozások számát, akár mesterségesen, állami szerepvállalás árán is, hogy aztán az ily módon megszólítható kör bevonható legyen az elektronikus kommunikáció, kereskedelem és államigazgatás vérkeringésébe. A megnövekedett számú lehetséges vásárló aztán ösztönzőleg hat majd a befektetőkre, újabb kezdeményezések, ajánlatok, ötletek jelennek meg, ami ismét csak növelni fogja a bekapcsolódási kedvet. Ezt a felfelé mutató spirált kell tudni beindítanunk. Közösen. Magyarország ma még viszonylag jó helyzetben van a régióban, de a világ internetsebességgel változik, így kell tehát nekünk is reagálnunk. Megvan az esélyünk arra, hogy a régió központja legyünk, de ehhez határozott lépésekre van szükség. Európát szeretnénk befogni, amely maga is lépéshátrányban van Amerikával szemben. A lehetőség azonban adott, élni kell vele.