Mosóporból, folyékony mosószerből, mosogatószerből, de még WC-tisztítóból is lehet vásárolni uniós ökocímkével rendelkező, környezetkímélő terméket. Öblítőből azonban egyetlen ökocimkés sincs a boltok polcain, nem is véletlenül, a Tudatos Vásárlók Egyesülete meg is mondja, miért.

Az öblítők elterjedt használata a hatékony marketing mintapéldája. Az emberek jelentős része a mosás szerves részének tekinti az öblítőhasználatot és helytelennek érezné ennek elhagyását. Az öblítők anyagai, a termék nevével ellentétben azonban nem a ruha öblítésében, tehát a mosószermaradék eltávolításában játszanak szerepet – ilyen funkciójuk nincs. Bevonatot képeznek viszont a textilszálakon, ami érzésre puhábbá teszi az anyagot, gátolja a műszálas ruhák elektrosztatikus feltöltődését, segítheti a vasalást, sőt a ruha száradását is gyorsítja.

Az öblítők használatának ugyanakkor kellemetlen, sőt káros mellékhatásai lehetnek, akár az egészségünkkel, környezetünkkel, akár a ruhanemű használatával kapcsolatban.

Az öblítőszerek fő összetevői a csomagoláson kationos felületaktív anyagok néven találhatóak meg. Ezek a vegyületek kémiai szempontból kvaterner ammónium, rövidítve kvatvegyületek. Ezek kapcsolódnak a textilszálakhoz és biztosítják azok puhaságát; mivel rosszul oldódnak vízben, az öblítőkben való felhasználásukhoz további segédanyagok (kvaterner ammónium- és aminszármazékok) kellenek a jobb oldékonyság érdekében.

E vegyületek azonban nagyon sok gondot okoznak:

  • kimutatottan elősegíthetik az asztma kialakulását,
  • károsíthatják a szaporodórendszert.
  • viaszos hatásúak, így a ruhaszárítás során segítik a víz távozását az anyagból, de az újranedvesedést is gátolják. Az emberi bőr folyamatosan izzadságot bocsát ki, optimális esetben ez távozik a bőrről. A viaszos hatás miatt azonban a ruha rosszabbul szellőzik, nem engedi távozni a nedvességet, ez a bőrflóra és szervezet hűtése szempontjából is kedvezőtlen. A nem szellőző ruhaneműk miatt “bepállott” részek bebüdösödhetnek, elősegítik a gombás bőrbetegségek kialakulását.

Tapasztalat, hogy az öblítők miatt rosszul szellőző ruha büdösebb lesz, amit a következő mosás is nehezebben távolít el. Az öblítővel mosott törölközők kevésbé szívják fel a vízcseppeket. Az öblítőkben lévő kvatvegyületek a környezetbe kerülve a vízi élőlényekre nézve káros hatásúak és lassú lebomlásúak.

Az öblítők gyúlékonyabb bevonatot képeznek a ruhán, ami később, többszöri öblítő nélküli mosásnál ugyan távozik, de addig könnyebben éghetővé teszi az anyagokat.

Az öblítők másik funkciója az illatosítás. Az emberek többségénél egyes illatok a tisztasággal vannak összefüggésben, nem véletlen, hogy a gyártók, kereskedők is az öblítők illatát helyezik előtérbe a reklámokban. Sokan épp az illatanyagok miatt használnak öblítőt.

Az öblítőkben lévő illatanyagok azonban felesleges kockázatot jelentenek az emberi szervezet számára. A káros hatás jelenthet kellemetlen közérzetetet, de akár súlyosabb problémát is.

Illatosításra több száz bevizsgálatlan, a fogyasztók számára megismerhetetlen vegyületet alkalmaznak a gyártók. Ezek között hormonális hatású anyagok (ftalátok, mesterséges illatanyagok) is lehetnek. Egy amerikai vizsgálatban átlagosan 18-20 különböző illatanyagot mutattak ki az egyes termékekben, ezek között megtalálható volt a lehetséges emberi rákkeltő acetaldehid, az 1,4-dioxán; a fejlődési rendellenességekkel összefüggésbe hozható metil-etil-keton és klórmetán, illetve az allergén linalool.

Illatosításra használják a mesterségesen előállított galaxolide illatanyagot is, amely bioakkumulatív, azaz felgyülemlik a szervezetben. Világviszonylatban az illatanyagok benne vannak az öt legfontosabb allergénben. Az egészségügyi gondok közül a légzőszervi problémák és az asztmatikus hatások a leginkább ismertek, de fejfájást is okozhatnak az illatosított termékek.

Az érzékeny embereknél a bőrrel érintkező öblítővel kezelt ruha is allergiát okozhat. Ráadásul, az érintetteknek nem megoldás, hogy nem használnak ilyen terméket. Egy amerikai felmérés szerint az asztmások közel felének okoz problémát a tisztítóból visszaérkező ruha, vagy az, ha túl közel van hozzájuk egy illatosított terméket – például öblítőt – használó ember.

Kaphat-e ökocimkét az öblítő?

Azt, hogy az egyes termékek milyen feltételek mellett lehetnek jogosultak az ökocímke használatára, magyarul milyen termékek kaphatnak EU-ökocímkét, az Európai Unió termékcsoportonként szabályozza. Az öblítőkre sokáig nem volt ilyen szabályozás, ezért 2015-ben az Európai Bizottság kutatóintézete, a Joint Research Centre (JRC) javaslatot tett arra, hogy öblítőkre is kerülhessen EU-ökocímke – megfelelő követelmények teljesítése mellett. Két európai civil szervezet, az Európai Fogyasztói Szervezetek Szövetsége (BEUC) és az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB) azonban aggályaikat fejezték ki a tervezettel kapcsolatban, és elutasították az öblítők ökocímkével való szabályozásának lehetőségét. A környezet- és fogyasztóvédő szervezetek szerint az öblítőket azért nem szabad ökocímkével ellátni, mert

  • nem rendelkeznek tisztító tulajdonságokkal, nem javítják a mosás folyamatát.
  • az öblítők jelentős környezeti hatással, elfogadhatatlanul magas kritikus hígítási térfogattal (KHT/CDV) rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy mérgezőek a vízi élőlényekre és biológiailag nehezen lebonthatók.
  • az öblítők negatív környezeti hatása mellett használatuk eredményeként a fogyasztók olyan illatanyagoknak vannak kitéve, amelyek benne maradnak a textíliában, és a bőrrel érintkezve allergiát okozhatnak.
Mivel az ökocímke a környezeti fenntarthatóság címkéje, ha az öblítők kaphatnának uniós ökocímkét, az ellentmondana az uniós ökocímke általános filozófiájának, és rontanák a minősítés hitelességét. A fenti állásfoglalást 2015-ben elfogadták, és mivel érveit azóta sem cáfolták, a termékcsoportra a mai napig nem lehet uniós ökocímkét kérni, sőt erre vonatkozó tervek sincsenek.

Az említett anyagok mellett a termékben egészségügyi és környezeti kockázatot jelentő tartósítók, színezékek és más segédanyagok vannak. Az öblítőkben tartósítószerként leggyakrabban a többi háztartási vegyipari cikkhez hasonlóan a benzisothiazolinone-t és a methylisothiazolinone-t használják.

A benzisothiazolinone bőrirritációt, kontakt ekcémát okozhat, és az immunrendszerre sincs jó hatással. A methylisothiazolinone-t széles körben használta a kozmetikai ipar krémekben, testápolókban. Komoly allergizáló hatása miatt 2017 óta tilos a testen maradó termékekben, tehát krémekben, testápolókban használni. Még ugyanabban az évben végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a methylisothiazolinone-okozta kontaktallergia széles körűen sújtja a teljes európai lakosságot.

Mint szinte minden terméket, az öblítőt is a csomagolásával együtt vásárolják meg. A kiürült öblítős flakonok műanyaghulladékként terhelik környezetet, ártalmatlanításukról gondoskodni kell. A műanyag szemét jelentős része továbbra is hulladékégetőben vagy hulladéklerakóban, vagy legrosszabb esetben a környezetben végzi.