Ha valaki Miskolc felől, keleti-északkeleti irányból közelíti meg Ózdot a 25-ös főúton, már a nyomát sem látja a valaha volt Ózdi Kohászati Üzemek égbe nyúló, füstölgő kéményeinek, vagy a régi gyár impozáns csarnokainak. A kohászat épületeinek javát elbontották az elmúlt három évtizedben. Pedig a korábbi ózdi komplexum a múlt század jelentős részében Magyarország egyik legfontosabb nehézipari létesítménye volt. Fénykorában, a XX. század második felének közepén, az alkalmazottainak a száma meghaladta a 13 ezer főt.

Az előző évszázad grandiózus épületei hiányoznak ugyan a jelenkor nyugat-borsodi városának a látképéből, a föld alatt azonban még rálelhetünk néhányra. Ez az egykoron jelentős ipari létesítmény ugyanis a dolgozóival együtt katonai célpontot jelentett volna a XX. században egy háború esetén, ezért - elsősorban a munkások biztonsága érdekében, az ország több, korabeli, lényeges központjához hasonlóan - légoltalmi pincék, azaz légópincék épültek a gyár környékén.

Kapcsolódó

„A rendelkezésre álló információink szerint nyolc nagyobb légópincét építettek Ózdon 1937-től. Jelenleg a nyilvánosság számára a LégÓzd elnevezésű, Ív úti létesítmény látogatható. Ezen kívül A Hétes-telepi salakhányó közelében, a József Attila úton és a Kisamerika-telep közelében vannak megközelíthető objektumok” – mesélte lapunknak Bálint Klaudia az ÓMÉK-Ózdi Muzeális Gyűjtemény munkatársa.

Tudnak épületek alatti kisebb befogadóképességű, eleve szerényebb felszereltséggel épült légópincékről is, melyeket közintézmények, gyári épületek alá építettek. Ilyen van az ózdi múzeumban is, ami azért nem meglepő, mert az épület korábban általános iskola volt.

Az 1935-ös légoltalmi törvény nyomán építették a helyi légópincéket, mivel az ózdi vertikumot is a hadiiparban számításba vett gyárak közé sorolták. Az építés és a felszerelése költségeiről azonban nincs információ. Az nyolc objektum nagyjából 6500 négyzetméter területen fekszik a város alatt és települést övező dombokban.

Pontos adatokat – akár helyi, akár országos méretben – azonban igen nehézkes találni az ilyen építményekről, mivel a róluk szóló dokumentumokat titkosították, a sokszor levegőtlen, nyirkos helyeken elzárt dokumentumok (számos alaprajz, felméreti rajz stb.) nagy része pedig az utóbbi évtizedekben megsemmisült.

Fotó: Bálint Klaudia - XX. század légoltalmi pincéihez kapcsolódó berendezések, felszerelések
XX. század légoltalmi pincéihez kapcsolódó berendezések, felszerelések a múzeumban
Fotó: Bálint Klaudia - Kép: Napi.hu

Hasznosíthatók ezek a pincék?

Budapesten az illetékes katasztrófavédelmi parancsnokság a fővárosban mintegy 3300 „életvédelmi létesítményről” tud. Többnyire urbex túrák, polgárvédelmi gyakorlóhelyszínek ezek, de sok közülük egyszerűen kihasználatlanul áll üresen, mivel a magas fenntartási költségek és a szintén költséges modernizálás nem teszi lehetővé a felújításukat és a tartalommal megtöltésüket. Ezért nem is látogathatók.

Ritka kivétel a LégÓzd, hiszen önkormányzati fenntartású, nyilvános, valamint közgyűjteményi, kulturális és turisztikai feladatokat is betölt, és talán a legnagyobb ilyen jellegű magyarországi létesítmény.

Mint az ózdiak többsége, Janiczak Dávid polgármester is csak szóbeszédből hallott a légópincékről, a város alatti óvóhelyekről. „Mindig érdekelt a téma, így amikor polgármesterré választottak igyekeztem minél több információhoz jutni. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ezeket a feledés homályából kell előcsalogatni, jelentős részüknek a hollétét sem tudja senki, amik vannak, inkább teherként kezelték akkoriban” – magyarázta a város vezetője. mikor 2015-ben sikerült a fellelhető légoltalmi helyeket bejárnia, az az ötlete támadt, hogy mindezt a nyilvánosságnak is meg kellene mutatni.

A jogszabályi környezet azonban nem teszi ezt könnyen elérhetővé, így évekbe telt, mire a megfelelő felújításhoz, kialakításhoz pályázati forrást is rendelni tudott a város, de tavaly megnyílt egy felújított légópince, amit kiállítóteremként adtak át a nyilvánosságnak. „Nagy örömömre szolgált, és az is az ötlet helyességét igazolja, hogy a látogatottsága azóta is folyamatos” – tette hozzá Janiczak Dávid, akinek további tervei is vannak a témában, de elismerte: ”ez még a jövő zenéje”.

A közelmúltban egyébként a pincék más jellegű hasznosítására is volt példa, hiszen akadt, aki például gombákat termesztett bennük, hiszen a magas páratartalom és a természetes fény hiánya is kedvez a spórák szaporodásának – erről már Bálint Klaudia számolt be lapunknak.

Fotó: Bálint Klaudia - Egy gyárigazgatói iroda is helyet kapott a létesítményben
Egy korabeli gyárigazgatói iroda és egy orvosi szoba szintén helyet kapott a létesítményben
Fotó: Bálint Klaudia - Kép: Napi.hu

LégÓzd, a pincemúzeum

A pincemúzeum tavaly december 20-án nyílt meg. Nyitás óta több mint 500-an látogatták, ami az üzemeltető szerint a téli, szezon előtti, koronavírus által sújtott időszakban jónak mondható. A LégÓzd projekt több mint 80 millió forintból valósult meg. Ennek túlnyomó többsége pályázati forrásból származott, a fennmaradó rész java pedig az önkormányzati költségvetésből.

A LégÓzd múzeumba belépve nem egy dohos, elhanyagolt pince fogad minket, hanem egy teljes felújított, modern, fogadószobaként funkcionáló helyiség. Jelentős fejlesztésen esett át a légópince ezen része, de talán a szellőztetőrendszert érintette leginkább a modernizáció, hiszen jól láthatóan fejlett technológiát képvisel.

A tárlat a belsőbb helységekben kezdődik, ahová a kiállított tárgyakat már közel egy évtizede gyűjtötte a helyi muzeológus, valamint a kollégái és az önkormányzat. A kiállított eszközök azonban nem csak a környék légópincéihez köthető tárgyak, hanem az ország több területéről összegyűjtött, a XX. század légoltalmi pincéihez kapcsolódó berendezések, felszerelések, öltözékek. Mindezek mellett egy korabeli orvosi szoba és egy gyárigazgatói iroda is helyet kapott a létesítményben, valamint egy „Mozaikok a honi polgárvédelem történetéből” című kiállítás is látható.

A LégÓzd pincemúzeum bejárata
A LégÓzd pincemúzeum bejárata
Fotó: Bálint Klaudia - Kép: Napi.hu

Az objektum második felét nem újították fel, azonban urbex-túra jellegű vezetett látogatással megtekinthető. Itt megállt az idő, az elmúlt évtizedek alatt állagóvó, megújító beavatkozás nem történt. Ebben a formájában azonban alkalmas háborús-hidegháborús hangulatú szabadulós játékok szervezésére. Ez azonban egyelőre tervezés alatt áll, akárcsak például egy kávézó kialakítása a helyszínen és a szabadidős programok bővítése, összekapcsolva a közvetlen környezetében elhelyezkedő egyéb ipartörténeti látványosságokkal.

„Régi koncepció Ózdon az egykori törzsgyár környékének turisztikai és kulturális célú városnegyeddé alakítása. A Gyár úton található a városi múzeum az Olvasó és a Tiszti Kaszinó. Ezek közelében a Digitális Erőmű és Nemzeti Filmtörténeti Emlékpark épülete is, illetve most már a LégÓzd is színesíti a szabadidő kulturált eltöltését célzó lehetőségek kínálatát” – fogalmazott a szakember.