A globális gazdaság élénkülése elmaradt, az export lassú növekedése nem dinamizálta a gazdaságot, a belső fogyasztás bővülése főként az import termékek keresletét fokozta. Kedvezően alakult ugyanakkor a dezinfláció, a fogyasztói árindex 2002-ben jelentős mértékben, a tavalyi 9,2 százalékról 5,3 százalékra csökkent. A 2002. évi GDP növekedés lassulásának egyik fő oka, hogy a nemzetközi feltételrendszer romlását a gazdaságpolitika nem tudta ellensúlyozni a belföldi kereslet dinamizálásával. A világgazdaság növekedése visszaesett, mielőtt visszatért volna a tartós fellendülés. Prognózisunk feltételezi, hogy 2003. második felében a világgazdaság egy ideje várt élénkülése bekövetkezik. Ezt a ciklusos fejlődés törvényszerűségei is altámasztani látszanak. Az ipari termelés növekedése idén az előző évi 4,1 százalékról várhatóan 2,5 százalékra lassul. 2003-ban várhatóan folytatódik az ágazat differenciált fejlődése, ennek nyomán a könnyűipar részleges válsága minden bizonnyal fennmarad, a gépipar húzóágazatainak fellendülése pedig folytatódik. Az ipari termelés jövő évi növekedése prognózisunk szerint 3,5 - 5,0 százalék között lehet. 2002-ben expanzív fiskális politika jellemezte az államháztartást, a GDP arányos hiány év végén meghaladhatja a 9 százalékot, jövőre várhatóan 5,1 százalékra mérséklődhet. A 2003. év gazdaságpolitikájának keretét a hiány 4,5 százalékos szintre történő lefaragása jelenti. A jövő évi költségvetés priorítása a versenyképesség növelése, ami a bérterhek csökkenésének, valamint az adórendszer átalakításának elmaradása miatt bizonytalannak tűnik. A beruházási politikában szintén változás történik, az állam igyekszik kivonulni, s átadni a helyet a magánszférának. A jövő évi terv teljesülése mindenekelőtt a gazdaság vártnál lassabb növekedése miatt lehet nehéz. Az elmúlt hónapokban az MNB a monetáris szigor fenntartásával igyekezett visszafogni a kereslet növekedését, mérsékelni az inflációt. A fiskális expanzió már az elmúlt év végén jelentkezett, a jegybank azonban csak júniusban döntött először a kamatok emeléséről. Azóta a jegybank kényszerpályára került, mindenekelőtt rajta kívülálló tényezők miatt. Október 19-én az írországi népszavazás nyomán közel 1 százalékpontot erősödött a forint a sávban. A külföldi (amerikai, kelet-európai, európai) kamatcsökkentések nyomán a kamatprémium tovább emelkedett, s az árfolyam a sáv erős széléhez "tapadt". Az inflációs célkitűzés rendszerének alapja a jegybank hitelessége, a monetáris politika igyekszik mindenáron elérni a kitűzött inflációs pályát. A korábbi évek dezinflációs szintje mellett, a jövő évi inflációs cél a jelenlegi gazdasági környezetben túlzóan ambíciózusnak tűnik. Az erős forint, valamint a csatlakozás közelgő időpontja miatt csökkenő országkockázat további külföldi befektetőket vonzott a devizapiacra. A vásárolt hazai állampapírok átlagos lejárata ugyan nem változott jelentősen, a szerkezetben azonban felfedezhetők a forró tőkére utaló nyomok. A külföldiek által birtokolt hosszabb lejáratú államkötvények aránya csökkent, az éven belüli kincstárjegyek aránya viszont dinamikusan emelkedett. Minthogy a piac már a kamatcsökkentésre spekulál, a jegybank a verbális intervenciót választotta. A koppenhágai csúcsot követően, az első kereskedési napon a forint árfolyama megközelítette a sáv erős oldalát, a monetáris tanács csakis a kamatvágás mellett dönthetett. Az 50 bázispontos csökkentés hatására az árfolyam nem gyengült. Jelentősebb kamatvágás csak a jövő év elején várható, az első havi inflációs adatok ismeretében. A fogyasztói árindex a korábbi prognózisunknak megfelelően alakult. Decemberben 5 százalékos 12 havi áremelkedés mellett 5,3 százalékos lehet az éves pénzromlás mértéke. 2003-ban elsősorban a bérkiáramlás nyomán növekvő kereslet, a hatósági árak előző évben elmaradt emelése valamint az inflációs várakozások erősödése miatt 5,2 százalék körül várható az éves infláció. További bizonytalansági tényező egy esetleges iraki háború miatt megugró olajár.