Az ország sérülékenysége miatt a fenntartható növekedés hazai modelljének nagyobb mértékben kell támaszkodnia a belső megtakarításokra és a hosszú lejáratú forintforrásokra.

A válságot követő alkalmazkodás hatására Magyarországnak ugrásszeűen nőtt a külső finanszírozási képessége: az ország folyó fizetési mérleg hiánya 2008-ban még 7 százalék felett volt, 2009-től, és a következő három évre pedig nulla körüli szintet vár az MNB.

A törékenység kérdése

Mindezek ellenére a jelenlegi 50 százalék feletti nettó külföldi adósságunk kiemelkedően magas a régiós országokhoz képest, amelynek lemorzsolódásához nagyon hosszú idő kell - hangsúlyozta Simor. Mivel azonban a gazdaság beindulásával nem lehet számolni sem a vállalati, sem a háztartások megtakarításának jelentős növekedésével, a külső adósság csökkenése érdekében további nagyon szigorú fiskális politika szükséges.

A jelenlegi adósságállományt a hazai bankok sem tudják belföldről finanszírozni. A hitel/betét mutató - bár valamelyest csökkent az elmúlt egy évben - nagyon magas nemzetközi viszonylatban. Mivel a belfödi megtakarítások nagy részét elszívja az állam finanszírozása, a bankrendszer a magángazdaság hitelezését pénzpiaci forrásokból tudja csak finanszírozni.


Simor szerint is érdemes lenne a nagyarányú devizahitelektől megszabadulni, ám az ebből adódó problémákat csak nagyon hosszú idő alatt lehet kinőni. Ráadásul, ha valaki a meglévő svájci frank alapú lakás vagy szabad felhasználású jelzáloghitelét próbálná most forintra konvertálni, akkor 3,5 százalékos plusz költésg jelentkezne, amit valakinek ki kellene fizetnie - mutatott rá Simor.

Forintforrásokra lenne szükség

Ahhoz, hogy a bankrendszer lejárati és devizaszerkezeti kockázatai enyhüljenek, hosszú távú forintforrások lennének szükségesek. Ennek érdekében az MNB már elindított egy jelzáloglevél-vásárlási programot, amelynek keretében a jegybank eddig 15 milliárd forint értékben vásárolt anyabankok által kibocsátott jelzálogleveleket.


Emellett azonban a központi bank azt is vizsgálja, hogy érdemes-e kiterjeszteni a jelzáloglevél-kibocsátást minden kereskedelmi bankra szigorú feltételek mellett. Erről hatástanulmányt készítenek és az év második felében állnak elő ezzel a javaslattal - mondta Simor.

Vállalati hitelezés

A jegybankelnök szerit a vállalti hitelezés jelenlegi kínálati korlátainak fennmaradása is hátráltathatja a gazdaság fellendülését, amelynek fő oka a bankok kockázatvállalási hajlandóságának hiánya. Ennek megszüntetése érdekében azt lehet tenni, hogy a bankrendszerről le kell venni a kockázat egy részét, amelyre jó példa lehet a jelenleg is létező kormányzati hitelgaranciák jobb kihasználása.

Simor továbbá hozzátette, hogy a bankok jövedelmezőségét a forrásköltségek csökkentésének lassú továbbadása is növeli, ami a másik oldalon az ügyfelek jövedelmi helyzetét rontja.

Jöhet a referenciakamat?

A bankoknak - nemzetközi viszonylatban is - kiemelkedően jó a jövedelmezősége, amelyet a jegybank a kiemelkedő kamatkülönbözettel magyaráz. Ezen azonban nem látszik az alapkamat és a devizakamatok csökkenése. Emiatt az MNB egy átláthatóbb hitelárazással is próbálkozik a jelzáloghitelezésben és vizsgálja egy - eddig a vállalati hitelezésben használt - referenciakamat jellegű árazás bevezetésének lehetőségét.

A referenciakamatok változásával mozoghatnának így a hitelkamatok, ami Simor szerint javíthatná a monetáris transzmisszió hatékonyságát, növelné a versenyt és a bankrendszer iránti bizalmat is. 

A devizahitelezés és a felelősség kérdése

Az MNB elnöke a Bankárkonferencia kerekasztal-beszélgetésén a devizahitelek miatt a jegybankot ért kritikákra reagálva elmondta: a nagyarányú lakossági devizahitelezéssel kapcsolatban a jegybank egyet tehetett és tett: hangoskodott. Simor emlékeztetett, hogy a devizahitelek kockázatára az MNB először 2001-ben hívta fel a figyelmet és a stabilitási jelentésekben ettől fogva rendszeresen megjelent ez a felhívás.

Simor András megjegyezte: a jegybanknak nem az a feladata, hogy a lakosságot megvédje, hanem a pénzügyi rendszer stabilitásásnak biztosítása. A fogyasztóvédelem részben a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, részben most már a PSZÁF hatáskörébe tartozik. Nem tapasztaltuk meg azt a forintárfolyamot, ami akkor következett volna be, ha az MNB nem emeli meg a kamatokat, és így azt sem láttuk mi lett volna a devizahitelesekkel az árfolyammozgás miatt - hangsúlyozta Simor. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a magasabb forintkamatokat nem azért tartotta fenn a jegybank, hogy megvédje azokat, akik adott esetben nem elég felelős döntés hoztak, hanem azért, mert a pénzügyi rendszer stabilitását óvta. A devizahitelezés miatt pedig akkor lehetne a jegybankot illetve személyeket elszámoltatni a kialakult helyzet miatt, ha azt a feladatot kiadták neki, ha ehhez megadták a megfelelő eszközöket, és többszöri "emlékeztetés" ellenére sem teljesítette a feladatát.

A kerekasztal-beszélgetést vezető Szapáry Györgynek intézve szavait Simor megjegyezte: épp az ő jegybanki alelnöksége idején épült ki a devizahitel-állomány 60 százaléka. A felállítandó miniszterelnökség főtanácsadója erre reagálva megjegyezte: ugyan a kormányt rá lehetett volna venni, hogy adminisztrációs eszközökkel korlátozza a devizahitelezést, ám erre akkor mégsem került sor. Ugyanakkor hozzátette, hogy a jelenlegi helyzet tanulsága, hogy jó költségvetési politikát kell folytatni, és akkor az állam adóssága sem szívja el a pénzt a gazdaságtól, a kamatszint is alacsonyan tartható és nem szalad el a devizahitelezés.

Terták Elemér, az Európai Bizottság Belső Piaci Főigazgatóság igazgatója ugyancsak a kerekasztal-beszélgetésen a devizahitelzés körül zajló vitával kapcsolatban megjegyezte: hibának tartja a boszorkányüldözést. Hasonló helyzet korábban Ausztriában alkult ki, ahol 46 százalékos a svájci frank alapú lakáshitelek aránya. Szerinte a devizahitelesek helyzetének stabilizálását egyedül a kamat és árfolyam-kockázatok kiszűrésével lehet elérni.

Tetrák - a nap folyamán az UniCredit  Bank regionális vezetőjének és a K&H Bank vezérigazgatójának elhangzott előadására utalva - arra is rámutatott, hogy nemzetközi szinten is a devizahitelek nemfizetésével kapcsolatos legfőbb probléma a hitelesek jövedelmének kieséséből fakadt, ezért nem gondolja, hogy az árfolyam változása hozta a nagy részüket lehetetlen helyzetbe. Véleménye szerint nem az az alapvető "bűn", hogy a hitelt devizában hirdették meg, hanem, hogy sokszor felelőtlenül hiteleztek.

László Csaba, a KPMG adópartnere, volt pénzügyminiszter szintén értelmetlennek tartotta a személyi felelősség keresését, ám a monetáris politika kiértékelését hasznosnak tartaná. Véleménye szerint a monetáris politika alapvető problémája az volt, hogy az árfolyam vezérelte a kamatpolitikát, jegybank az infláció letörését az árfolyam erősítésén keresztül próbálta meg megoldani. Az árstabilitás szempontjából hatékony volt, legalábbis rövid távon. Emellett azt is elismerte, hogy a költségvetési politika sem találta meg a kellő összhangot a monetáris politikával.

Simor a monetáris politika védelmében erre regálva azt mondta: a költségvetés elszállása olyan helyzetbe kényszerítette a jegybankot, hogy az árstabilitás biztosításához használt eszközök "melléktermékeként" jelentkezett egy árfolyamerősödés és részben ennek mellékterméke lett a devizahitelezés elterjedése. Ennél nagyobb hibát véleménye szerint akkor követett volna el a jegybank, ha nem reagál és hagyja elszállni az inflációt. Ettől sem oldódott volna meg semmi: egy magasabb infláció mellett ugyan úgy magasabbak lettek volna a forintkamatok, és a devizahitelezés is tovább terjedhetett volna.