A Napi Gazdaság pénteki számának cikke A szakemberek szerint a legnagyobb gond az volt, hogy a kétségtelenül szükséges, befektetőket vonzó infrastrukturális fejlesztések mellett túlzottan koncentrált például az egészségturizmus fejlesztésére. Erre egyes összesítések szerint mindent figyelembe véve az akkor rendelkezésre álló források csaknem harmadát, 98 milliárd forintot költöttek - nem mindig átgondolt módon. Ez volt az az időszak, amikor a legkisebb falvak is fürdőfejlesztésben gondolkodtak. Nem véletlen, hogy Vancsura Miklós, a sárvári gyógyfürdő igazgatója, aki májustól egyben a Magyar Fürdőszövetség ügyvezető elnöke is, úgy véli, az új kormánynak jelentős erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy még a Széchenyi terv idején és később az ágazatba befektetett milliárdok ne vesszenek kárba, hiszen sok tulajdonos önkormányzat már nem tudja fenntartani az akkor épült létesítményeket. A legtöbb ilyen program talán Zalában indult, s ezek közül sok sikeres is, hiszen a zalakarosi, kehidakustányi, lenti fejlesztések eredményeit senki sem vonja kétségbe. Ráadásul - és nem csak Zalában - a központi forrásokból támogatott beruházások sok helyütt vállalkozói tőkét is vonzottak a térségbe. Tóth Tamás, három zalai és egy szomszédos Vas megyei kistérség gazdaság fejlesztési ügyekben illetékes munkatársa szerint 2007-ig több mint tízmilliárd forintnyi működő tőke érkezett a régió idegenforgalmi ágazatába, elsősorban az első Széchenyi terv által elindított fejlesztéseknek köszönhetően. Más kérdés, hogy immár sajnos hosszan lehet sorolni azokat a cégeket és településeket, amelyek belevágtak ugyan valamilyen kapcsolódó beruházásba, ám a program a mai napig nem fejeződött be. A térségbeli, elsősorban még a Széchenyi terv keretében indított fejlesztésekre alapozva épített például üdülőfalut Zalaszentistvánban a Family Resort Kft. A cég bedőléséhez jelentősen hozzájárult, hogy a környékbeli tervekből nem sok minden valósult meg, illetve a létesítmények nagy része agonizál. Az első Széchenyi terv idején indított beruházások működőképességének megőrzése még olyan nagy, hosszú évek óta stabil pénzügyi háttérrel működő önkormányzatok számára sem könnyű, mint a zalaegerszegi. A város néhány hónappal ezelőtt kénytelen volt szerződést bontani a fürdő üzemeltetőjével, mert az a gazdaságtalan működésre hivatkozva többek között nem végezte el az előírt fenntartási munkákat. Mélyen a zsebébe kell nyúlnia a Sárvár közelében lévő Celldömölk önkormányzatának is annak érdekében, hogy fürdőjét fenntartsa, ráadásul egyelőre nem találtak befektetőt annak a gyógyszállónak a felépítésére, amellyel az eredeti tervek szerint együtt akarták működtetni a komplexumot. Tóth szerint a kudarcokban jelentős része van annak is, hogy sokszor egymástól alig néhány kilométerre lévő települések kezdtek hasonló beruházásba, jelentősen megosztva ezzel a fizetőképes keresletet.