Az alföldi papucsot még az 1970-es években kezdték el gyártani. Első darabjai holland megrendelésre a Tatai Cipőgyárban készültek, amely a kecskeméti székhelyű Alföldi Cipőgyár egyik csatolt gyáregységeként működött. Később ezt a fazont gondolták át Kecskeméten, s így született meg az alföldi papucs, amely hamar meghódította célközönségét.

Az alföldi zsemleszínű volt, teli felsőrésszel készült, marhabőrből. 1979-ben 383 Ft-ért lehetett kapni párját. az Astoriánál pedig kígyózó sorban álltak érte a fiatalok. A papucsot a kicsit sem rendszerkonform csöves szubkultúra hamar felkapta, de hordták a szabadságra vágyó értelmiségiek is. A lábbeli a maga módján a szabadság  szimbóluma is volt. Népszerűségét egyrészt a hiánygazdaságnak köszönhette, hiszen más nem volt a boltokban, de másrészt annak is, hogy a mai lábbelikkel ellentétben ez a papucs elnyűhetetlen volt.

A papucsról alapvetően arra gondolnánk, hogy nyári viselet, de az alföldit tulajdonképpen bármikor lehetett hordani, hiszen zárt lábbeli, és a korabeli divat szerves részét képezte a csöves farmer és a kockásing mellett. A magyar cipőipar fénykorában 40 ezer embernek biztosított megélhetést. A zeniten 1976-ban 50 millió pár cipőt gyártottak Magyarországon. Az ötvenmillió pár cipőből 42 millió bőr felsőrésszel készült. Ennek a brutálisan nagy ipari termelésnek a felét a Szovjetunióba exportálták.

A Tisza cipő históriája

A márka eredete az 1940-es évekre nyúlik vissza. A 6300 lelkes Martfű egy nagyon jó adottságokkal rendelkező, közúti, vasúti és vízi közlekedés csomópontjában helyezkedik el a Tisza folyó mellett. Az áttörést az 1971-es esztendő jelentette, amikor megszületett az új Tisza logó és elkezdődött a sportcipők tervezése és gyártása.

Üde színfoltként a Tisza cipők nagyon hamar beszivárogtak a fáradó kádárizmus szürke hétköznapjaiba. Abban az időben minden magyar fiatalnak volt legalább egy pár Tisza cipője. Így született meg a T-lógós kultikussá váló márka. Ebben az időben számtalan modell jött létre, néhány ezek közül a mai napig őrzi az eredeti stílust, de valamennyire újragondolva és a mai minőségi és kényelmi igényeket is kielégítve.

Az 1990-es években a tradicionális tornacipők gyártása leállt. A márkát 2003-ban élesztették újra, régi tervek és fotók nézték át, mire megtalálták azokat a jellegzetes modelleket, amelyek a mai és az egykori Tisza márka ikonikus darabjai lettek. A cipőgyártás újraindult, majd ezt követték a kiegészítők és egyéb ruházati termékek.

Az 1978-as Trapper-láz

A Trapper a hazai szocialista ruhaipar válasza volt a Levi's-re a '70-es évek derekán. Ebben az időszakban már Magyarországon is gyártották a Levi's márka darabjait, ám a termelés nagyobb része exportra ment, a magyarországi kiskereskedelembe csak kisebb tételek kerültek. Emellett megjelent az üzletekben a Wrangler ugyancsak szerény mennyiségekben, és a korszak harmadik nagy márkája, a Lee is feltűnt néhány helyen.

Aki „eredeti" farmert akart, és pénze is volt rá, ha kifogott egy-egy szállítmányt, akkor vehetett magának. Az Ecseri úti piacon pedig Super Rifle farmerekre lehetett lecsapni kellő éberséggel. A trendi farmerokról lemaradó többség pedig az állami boltokban olcsón kapható „ötzsebes" műszálas nadrágokkal „vígasztalódhatott”.

A beatkorszak kialakulásának évtizedében pártfunkcionáriusok természetesen egyáltalán nem értették a korszellemet, aminek szerves része volt a kibontakozó farmerőrület is. Kádár János az 1967-es KISZ kongresszuson az alábbi magvas gondolatait osztotta meg a fiatalokkal:

A vadnyugati nadrágokkal, meg a szakállal, meg a hajviselettel nem akarok foglalkozni. Ami itt fontos, az az, hogy a párt, az ifjúsági szövetség nem divattervező cég, és nem fodrászipari ktsz, és nem is kell az ilyesmivel foglalkoznia.

Magyarországi gyártású alapanyag hiányában a farmer nem válhatott a korabeli társadalomban a tömegek divatjává. Az áttörést akor történt, amikor a Lenfonó és Szövőipari Vállalat (Budaflax) az 1977-es őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatott egy új, valódi indigóval festett, pamutszálból készült farmervásznat és a belőle készült, Trapper fantázianevű termékeket. A „trapperek” eredetileg csapdaállító vadászok voltak, akik az észak-amerikai erdőségek és prérik állatait ejtették el a prémjükért.

A Május 1. Ruhagyár marcali üzemében vette kezdetét Trapper névvel a nadrágok, szoknyák és ruhák gyártása. A Trapper-láz 1978-ban annyira felszökött, hogy a termelés azt alig bírta követni, ezért több szövetkezetnek is kiadták bérmunkába a varrást. A vadul keresett termékek piacra vitele végett megállapodtak a jelentősebb nagykereskedelmi vállalatokkal (Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat, Skála-Coop Szövetkezeti Vállalat és Centrum Nagykereskedelmi Vállalat) a Trapper farmerek értékesítéséről.

A „magyar farmer” két fazonban volt kapható: egyenes szárú, illetve répaváltozatban. Egy gyermeknadrág ára 300 forint volt, míg a felnőtt 560 forintba került. Egy Levi'st 600-900 forintért lehetett akkoriban megvásárolni. Az akkori magyar átlagfizetés 4000 forint körül volt. 1979-ben 50 ezer darabot sikerült értékesíteni ebből a farmermárkából hazánkban. A Trapper farmer újbóli gyártása az eredetivel megegyező szabásminta alapján 2005-ben indult el.