Ez már az a pont, ahol magyar részvényekben, kötvényekben, ingatlanokban el kell kezdeni bevállalni az óriáskockázatot. Ugyanakkor, annál a speciális oknál fogva, hogy a fellendülést okozó külső tőkét nem kell visszafizetni, valószínűsíthető az is, hogy a ciklus nem sudden stop (azaz hirtelen halál) jellegű összeomlással fog véget érni, hanem lassú erózióval, a növekedés lecsorgásával/eltűnésével - írta a közgazdász.

Hacsak nem teszünk olyan lépéseket, amelyek a hosszú távú, strukturális növekedési potenciált emelik meg az állam szerepének, az intézményrendszernek a gyökeres megváltoztatásával, a humán tőke nagyarányú fejlesztésével. Sajnos - ahogyan az elmúlt évtizedekben oly sokszor el lehetett mondani - ezekre sok esély most sem látszik - hangzik Zsiday pesszimista összefoglalója.

QP | Quality Placement

Az előző két magyarországi gazdasági válságot párhuzamba állítva Zsiday azt írta: mindkét esetben hasonló volt a kiindulási helyzet, ugyanis 1994-re, illetve 2008-ra - az összeomlás előtti évekre - durva egyensúlytalanságok alakultak ki a magyar gazdaságban. Mindkét esetben elképesztően megnőtt a költségvetés hiánya és a folyó fizetési mérleg is hatalmas negatívumot produkált, a túlfogyasztást az ország hitelekből finanszírozta. Majd amint a külföldi tőke "megijedt", azonnal államcsődközeli helyzet alakult ki. Mindkét esetben azonnali, nagyon nagy véráldozattal járó alkalmazkodásba kellett kezdeni Magyarországon.

Ehhez képes mostanában a fő különbség abban van, hogy a jelenlegi ciklust hajtó külföldi tőkét nem kell visszafizetni, mivel az európai adófizetők nem kérik vissza - hitel helyett most vissza nem térítendő támogatásokból nő a magyar gazdaság. Emiatt nem alakultak ki a ciklus közepe/végére, azaz mostanra nagy egyensúlytalanságok, és emiatt remélhetően a visszaesés mértéke és nagysága sem lesz majd olyan komoly, mint a korábbiak - véli a közgazdász.