A párt- és kampányfinanszírozás reformjának folyamatos kudarca azt mutatja, hogy hiányzik a politikai akarat a magas szintű korrupció megfékezésére - hansúlyozták többször is a Transparency International hazai tagozatának szerdai tájékoztatóján, amelyen a magyarországi közszféra korrupciós kockázatait felmérő tanulmányt mutatták be. Bár Kondorosi Ferenc, a rendészeti tárca államtitkára szintén a párt- és kampányfinanszírozás rendbe tételét tartotta az egyik legégetőbb kérdésnek, a TI szakértői úgy látják, nem körvonalazódik érdemi előrelépés e téren, holott itt kellene kezdeni a rendcsinálást. Hack Péter úgy fogalmazott: a politikai elit nem érdekelt a jelenlegi helyzet megváltoztatásában, így kérdéses, hogy miként lehet társadalmi támogatottságot szerezni az egyéb korrupcióellenes intézkedéseknek. Botrány, ha nem változik a finanszírozási rendszer, és ez ellen a polgároknak is fel kell emelniük a szavukat - hangsúlyozta a TI regionális igazgatója. Marschall Miklós hozzátette: a korrupcióellenes küzdelem egy nagyobb stratégia része kell, hogy legyen, ami magában foglalja a fekete- és szürkegazdaság elleni hatékony fellépést, az adó- és önkormányzati rendszer reformját, valamint a civil szervezetek kontrollszerepének erősítését.


Vannak ötletek


A kampányköltségek elemzése alapján a pártok által felhasznált anyagi erőforrások többsége le nem könyvelt juttatásokból származik, egyes becslések szerint a valóságban a hivatalosan bevallotthoz képest több tízszer nagyobb az elköltött összeg. A párt- és kampányfinanszírozásra vonatkozó rendelkezések nem megfelelőek, a párt- és kampányfinanszírozás monitorozási és könyvvizsgálati gyakorlata jelentős teret biztosít a visszaélésekre. A TI szerint - amivel egyébként Kondorosi Ferenc is egyetértett - fontos eszköz volna a kampányszámlák bevezetése. A pártok támogatói csak erre fizethetnék be anyagi hozzájárulásukat, csak innen lehetne költeni a kampánycélokra, ráadásul mindez nyilvánosan megismerhető volna. További ötlet társfinanszírozás, aminek lényege, hogy minden egyes, magánszemélytől a pártkasszába érkező forinthoz az állam további egy forintot tenne hozzá.


Visszahúz a kenőpénz


A kutatás általános megállapításai szerint Magyarországon mind a magas szintű, politikai és gazdasági élet összefonódásából adódó, mind az adminisztratív típusú korrupciós jelenségek (egészségügy, rendőrség, vám, engedélyezési lejárások, stb.) jellemzőek. Arra vonatkozóan ugyan nincsenek becslések, hogy a korrupció a költségvetéshez vagy a GDP-hez viszonyítva mekkora mértékű lehet, ám az bizonyos, hogy a vállalati tranzakciós költségek és a büdzsé hizlalásán keresztül rontja a magyar gazdaság versenyképességét.
Továbbra is a kelleténél nagyobb a közigazgatási rendszer feletti politikai befolyás mind állami, mind helyi szinten. A jogszabályi környezet és az intézményi rendszer sok területen képes a korrupciós mechanizmusok kivédésére, ugyanakkor a lebukási kockázat alacsony, mert a nyomozati, büntetés-végrehajtási szervek nem elég erősek és hatékonyak a korrupciós esetek megfelelő kivizsgálásakor.

A TI szerint egyébként a korrupció elleni küzdelemben a médiának is nagyobb részt kellene vállalnia, ám a sajtó erős politikai befolyás alatt áll, miközben az oknyomozó újságírók számára nincs megfelelő védelem.



Bár az Állami Számvevőszék az egyik legfontosabb korrupcióellenes intézmény, a szervezeti és humán erőforrások korlátozott volta miatt az ellenőrzések nem eléggé gyakoriak illetve széles körűek, ráadásul az ÁSZ ajánlásait nem mindig követi tett. Nem kielégítő a bűnüldöző szervek teljesítménye, egyrészt a rendőrség és a vám- és pénzügyőrség magas szintű belső korrupciója, másrészt a korrupciós bűncselekmények kivizsgálására szakosodott szakemberek és technikák hiánya miatt.

A közbeszerzés rendszere és szabályozása túl bonyolult, ugyanakkor még mindig teret enged a manipulációnak, hiszen a végrehajtás során gyakran változhatnak a feltételek. A TI szerint egy egyszerűbb, de jobban érvényesített és folyamatosan figyelemmel kísért rendszer javítana a helyzeten.

Gond van a közérdekű adatok nyilvánosságával is. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal alapvető fontosságú intézmény a korrupcióellenes intézkedések tekintetében, azonban jelentései a nyilvánosság számára nem hozzáférhetők.
Nem rózsás a helyzet a helyi önkormányzatok esetében sem, hiszen a közfeladatok kiszervezése és a közvagyon felhasználása számít a legnagyobb korrupciós kockázatú területnek.


Főbb megállapítások:

1. nincs hatékony védelem a korrupciós ügyekben bejelentést tevők részére;
2. a legtöbb közintézményben hiányzik az etikai és magatartási kódex;
3. számos közintézményben a munkaerő-felvételi eljárások nem átláthatóak, így a nyílt verseny helyett teret engednek az önkényes döntéseknek;
4. a közigazgatási struktúrák tekintetében a politikai befolyás még mindig túlságosan nagy;
5. nem minden, a különböző jogszabályok értelmében nyilvános információ válik ténylegesen ismertté.


Főbb tennivalók:

1. a politikai pártok finanszírozásának sokkal szigorúbb szabályozása;
2. a közbeszerzésre vonatkozó jogszabályok egyszerűsítése és hatékonyabb érvényre juttatása;
3. hatékony védelem biztosítása minden egyes közérdekű bejelentést tevő számára;
4. bűnüldözési szervek szerepének és kapacitásának erősítése;
5. helyi önkormányzatok funkcióinak és mechanizmusainak átláthatóságát erősíteni, míg a munkájukat érintő politikai befolyást csökkenteni;
6. az Állami Számvevőszék javaslatainak nagyobb arányú megvalósítása;
7. magatartási kódexek létrehozása és megvalósítása a közélet minden 'pillérében', (összeférhetetlenség, ajándékozás, vendéglátás és foglalkoztatás utáni korlátozások);
8. javítani a közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalán, a törvényi kötelezettségek nem teljesítése esetén érdemes megfontolni szankciók bevezetését;
9. következetes, hosszú távú korrupcióellenes program kidolgozása és megvalósítása.