Devizahitelesek: problémás az új terv - jön az ingatlaneladási tilalom?

A Napi Gazdaság keddi számának cikke

Hétfői hír szerint a Kereszténydemokrata Néppárt és az igazságügyi tárca illetékesei elkészítették a családi csődvédelemről szóló jogszabály tervezetét. A részletekről továbbra is keveset lehet tudni, aminek következtében továbbra is leginkább találgatni lehet arról, mit is tartalmaz majd a jogszabály, amelyet a szokásos rohamtempóban, komolyabb egyeztetés és hatástanulmányok nélkül, még a tavaszi ülésszakon elfogadna a parlament.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Nem sétagalopp

A magáncsőd intézménye nem túl régi keletű megoldás: noha a fejlett nyugat-európai piacgazdaságokban ma már évente csaknem 400 ezer polgár számára jelent megoldást az intézmény az adósságspirálból való kilépésre, először, kevesebb mint 30 éve, Dánia vezette be 1984-ben a jogintézményt, majd a kilencvenes években Svédország, Ausztria, Németország, Hollandia és Belgium alkotta meg szabályozását. Régiónkban egyelőre csak Csehországban működik a rendszer − ott 2008-tól van lehetősége a polgárnak elindítani a magáncsődeljárást.

Az eljárások sok tekintetben különbözőek, ám az alapvetés állandó: a vállalati csődeljáráshoz hasonlóan csak azt az adóst lehet a magáncsőddel megmenteni, akinek bevétele van, hiszen az eljárás célja az adósságok rendezése. Épp ezért számos fizetni képtelen, állását (bevételét) vesztett adós számára a magáncsőd nem jelenthet megoldást. Az intézmény arra ad lehetőséget, hogy megváltozott ütemezéssel idővel úrrá legyünk fizetési nehézségeinken, adósságunkat pedig kiszámítható módon tudjuk rendezni. De ennek ára, komoly ára van − a magáncsőd ugyanis Nyugat-Európában messze nem egyenlő az Egyesült Államokban bevett elsétálás jogával.

A legfejlettebb magáncsődrendszerrel az Egyesült Királyságban találkozunk: ott már 750 fontnyi (270 ezer forintnyi) kifizetetlen tartozás esetén a magáncsődöt megállapító tanács elé citálhat hitelezőnk, illetve indíthatjuk magunk is az eljárást. A tanács a magáncsőd kimondásával vagyonfelügyelőt nevez ki, aki felé az adós köteles pontosan beszámolni adósságairól, bevételeiről és vagyontárgyairól. Az információk eltitkolása komoly szankciókkal jár. Az adósságkezelő a vagyoni helyzet felmérése nyomán azonnali intézkedéseket tehet bizonyos vagyontárgyak − pl. lakás, autó − értékesítésére, hiszen az eljárás egyik legfontosabb eleme, hogy a kiindulópont tarthatatlanságát mérsékelni lehessen. A magáncsőd mint fantasztikus megoldás mellett érvelők rendszerint azt az apró tényt is elfelejtik közölni az intézmény bemutatása során, hogy a vagyonfelügyelőnek joga van az adós bankszámláinak befagyasztására, bankkártyájának elvételére és arra is, hogy maga állapítson meg egy keretet arra nézve, hogy az adósnak az eljárás ideje alatt milyen kiadásai lehetnek. Csak olyan vagyontárgyak vannak teljes biztonságban, amelyek a munkavégzéshez elengedhetetlenek, s bizony a vagyonfelügyelő csak olyan szintű költést engedélyez a számláról, amely a létfenntartáshoz szükséges − például limitálva van az egy hónapban élelmiszerre fordítható keret is. Összességében tehát ilyen szintig terjed a saját döntés lehetősége; még arra is jogosult (lehet) a vagyonfelügyelő, hogy előírja, az adós milyen munkát lásson el, vagy épp azt, hogy milyen tanfolyamra iratkozzon be azért, hogy munkát találjon.

Bűncselekményt kockáztat az, aki vagyonfelügyelői engedély nélkül vesz fel újabb kölcsönöket, vagy például új céget alapít. A kialakult rendszerekben a hitelezők és az üzleti partnerek hamar tudomást szereznek a folyó eljárásról, hiszen a magáncsődeljárásban szereplők adatbázisa nyilvános. A fentiek okán talán érthető, hogy − bár az indító szám nagynak tűnik − korántsem a legkedveltebb megoldás a lehetőséggel már bíró országokban a magáncsőd − Ausztriában évi 10 ezer körüli az elindult eljárások száma, noha a potenciális érintettek körét 150-200 ezerre becsülik. A magáncsődök felfutásáért egyértelműen a szigetország a "felelős": ott 2011-ben 144 ezer magáncsődeljárást jegyeztek fel.

Az adósságrendezési eljárások futamideje eltérő − 12 hónaptól akár egy évtizedig is terjedhet, ám a legjellemzőbb, hogy az adósnak legalább 5 évig együtt kell működnie a vagyonkezelővel, s ezen időszak alatt bevételeinek jelentős részét csak hitelei, tartozásai törlesztésére fordíthatja. Ami sokak számára a "mennyországot" jelenti, a fennmaradó adósság elengedése csak az adósságrendezési eljárás végén esedékes, s csak akkor, ha az addig eltelt időszakban az adós maradéktalanul együttműködő volt.

Ingatlanértékesítési tilalom?

Magyarországon − mint arra már utaltunk − meglehetősen érdekes módon a politika az, amely mintegy részlegesen vesz tudomást a magáncsőd intézményének gyakorlatáról és ekképp tovább táplálja azt a nézetet, amely szerint a magáncsőd "könnyű" megoldás lehet. Bár ismét hangsúlyozzuk, hogy a készülő szabályozást még nem bocsátották szakmai vitára, ám a kiszivárgott hírek szerint a kisebbik kormánypárt javaslata ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is az adós birtokában maradjon az adott − hitelre vásárolt − ingatlan − noha sok esetben ez jelenti az egyetlen komoly vagyontárgyat. A felmérések szerint ugyanakkor a lakás elvesztése, a kisebb lakásba vagy épp albérletbe költözés lehetősége a leginkább elutasított megoldás a hiteladósok körében− politikailag tehát nem túl kellemes ennek felemlegetése. Sok vélemény szerint az ingatlan értékesíthetőségének korlátozását szolgálja az is, hogy a KDNP-javaslat nem magáncsődről, hanem konzekvensen családi csődről beszél, érzékeltetve azt, hogy ebben az esetben egy egész család feje fölül adnák el a tetőt.

Ki fizet lakbért?

Furcsának tűnik, de tény, ugyancsak kormánypárti oldalon érezhető annak szándéka is, hogy az adósságrendezés során valóban mobillá váljon az ingatlan. A Fidesz politikusai az elmúlt két hétben számos alkalommal tettek említést arról, fontosnak tartanák, hogy a devizahitelesek megsegítését célzó programokban az önkormányzatok mind komolyabb részt vállaljanak. Szakértők szerint ez egyértelműen arra utal, hogy a kormányzat komolyan mérlegeli, hogy az adósságspirálba került családok számára valamilyen lakáscsere-, illetve bérlakásprogramot indít, ahol a feladat koordinálása a helyhatóságok feladata lenne. Azonban − miként arról már írtunk − ennek a megoldásnak is komoly politikai kockázatai lehetnek. Aligha véletlen, hogy a korábbi tervekkel ellentétben meghiúsulni látszik a Nemzeti Eszközkezelő (NET) azon terve, hogy a számára felajánlott ingatlanokat − akár ingyenes vagyonátadással − idővel a helyi önkormányzatok kapják meg, noha ésszerű lenne, ha az ingatlankezelést helyben oldanák meg. A problémát ez esetben is az jelenti, hogy a NET által felszámítható "lakbér" összegéből nem lehet fenntartani az ingatlanokat, a lakásokat átvevő települések épp ezért a bérleti díj piaci szintűre hozására kényszerülnének, amely természetesen rögtön támadási felület volna a politikai csatákban.
A helyhatóságok visszafogott érdeklődését az is indokolja, hogy a NET rendszerébe került adósoknak a lakáshitel mellett sok esetben jelentős köztartozásuk  is van. E tekintetben pedig aligha lehet kérdéses, hogy a lakbér kifizetése hátrébb sorolódik majd, hiszen − borítékolhatóan − a politika aligha engedheti meg magának azt, hogy szalagcímek hirdessék, hogy egy korábban "megmentett" családot most az állam (önkormányzat) tesz utcára − még akkor is, ha teljességgel ésszerű lenne minden ilyen lépés a lakbérüket sem fizetőkkel szemben.

Fizetésimorál-rombolás

Azt az elmúlt hónapok eseményei is megmutatták, hogy a polgárok fizetési morálját komolyan alááshatja a politika − sokan sajnálatosnak tartják, hogy "kormányzati" oldalról mindeddig csak Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke nyilatkozta keményen, hogy minden adósnak tisztában kell lennie azzal, hogy a felvett kölcsönt (így vagy úgy, de) vissza kell fizetni. Egy tavaly tavaszi, az Index birtokába került nemzetgazdasági minisztériumi (NGM) álláspontot összegző tervezet szerint a szaktárca akkor még egyebek mellett azért nem támogatta a magáncsőd intézményét, mivel az adósok számára az intézmény bevezetése újból azt a látszatot keltené, hogy "megmentik" őket, amely a fizetési fegyelem további romlásához, a hitelek törlesztésének felfüggesztéséhez vezetne. Márpedig a nem fizető adósok arányának ismételt megugrása az egyre komolyabb prudenciális előírások miatt a kockázati felár növekedéséhez, a hitelek drágulásához vezetne. (Hasonló problémák jelentkeztek az elmúlt hetekben akkor, amikor a kormányzat és a bankok a 90 napnál régebben tartozók számára tervezett újabb megoldásról kezdtek el gondolkodni − számos, még fizető adós úgy vélekedett, hogy azzal járhat jól, ha felhagy a törlesztéssel. E tekintetben jókor jött a kormány, az MNB és a Magyar Bankszövetség minap indult kampánya, amely az árfolyamgát előnyeire hívja fel az adósok figyelmét.)

A tavalyi NGM-anyag szerint a magáncsőd bevezetésére a jelenlegi, válsággal terhelt időszak nem megfelelő, normalizáltabb körülmények között volna létalap a bevezetésre - ez azóta aligha változott. A banki tapasztalatok egyértelműsítik: a pénzintézetek fizetéskönnyítő eljárásaira jelentkezett ügyfelek körében bőven 40-60 százalékos a már új feltételeket teljesíteni sem képes adósok aránya, jogos az a vélemény, amely szerint a több irányba is komoly tartozásokat felhalmozott adósok nem fogják tudni betartani a drákói feltételeket, és így − amíg a gazdaság nem indul el, nem nő az érdemi foglalkoztatottság stb. − a magáncsőd az esetek döntő részében csak a végrehajtás elhalasztását jelentené.

Szürkegazdaságban nem megoldás

A hazai magáncsőd bevezetésével kapcsolatban további, megkerülhetetlen kockázati tényező, hogy − szemben a nyugat-európai, de még a cseh viszonyokkal is − a "minimálbérre bejelentett ország" polgárai esetében meglehetősen komoly feladat állna a vagyonfelügyelők előtt, hogy a tényleges bevételek alapján történjen az adósságrendezés. Miután a magáncsőd intézményének komoly engedményének − a futamidő lejártát követő lényegében teljes mentesülés − feltétele, hogy a magáncsődben eltöltött időszak alatt az adós a tartozása lehető legnagyobb részének letudására koncentráljon, meglehetősen visszás, hogy az egyéb jövedelmek tekintetében a vagyonkezelő lényegében csak az adós bemondására hagyatkozhat. Addig, amíg a hazai jövedelmezési rendszer számottevően nem fehéredik ki, egyetlen hitelező sem fog tapsolni a magáncsőd bevezetése miatt. Ennek oka ésszerű: a jövedelem-eltitkolásból sportot űző társadalmunkban ezen hitelezők számára ez az intézmény − főleg ha az ingatlanértékesítést megnehezítik − lényegében egyenlő a tartozás döntő részének önkéntes leírásával. Arról pedig egyelőre nem hallani, hogy milyen garanciális elemeket terveznek az előterjesztők ennek a helyzetnek a kivédésére.