A Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa - összhangban a várakozásokkal - május 27-ei hatállyal 25 bázisponttal 8,50 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot.
A testület az inflációs kockázatokkal indokolta az emelést, és leszögezte, hogy kész megtenni a szükséges lépéseket, amennyiben az inflációs cél elérése veszélybe kerül.


Lassabb dezinfláció, gyorsabb növekedés

A piac a kamatdöntésnél nagyobb jelentőséget tulajdonított annak, mi is áll az új inflációs jelentésben. Az MNB a dokumentum tanúsága szerint a korábbiakhoz képest jóval erősebb pénzromlási ütemmel számol.
Az idei prognózis immár 6,3 százalék, szemben a februárban 5,0 százalékról 5,9 százalékra emelt előrejelzéssel. Jövőre az éves átlagos ütem a februárban prognosztizált 3,6 százalék helyett 4,2 százalék lehet, az eredetileg 2009-re megcélzott 3,0 százalékot pedig immár csak egy évvel későbbre várja a jegybank, amely most először közölt 2010-es előrejelzést.
A GDP-növekedési prognózis szintén emelkedett, a 2008-as 2,0 százalékról 2,2-re, a 2009-es pedig 3,0 százalékról 3,2-re. Az MNB 2010-re 3,7 százalékos bővülést valószínűsít.

A folyó fizetési mérleg hiánya a GDP arányában idén 4,9 százalékos, jövőre 4,8 százalékos lehet a jegybank szerint. A folyó fizetési mérleg hiányát 2008-ban a GDP arányában 5,3 százaléknál alacsonyabbra várta az MNB.

Az első elemzői kommentek


Az MNB jelentősen megemelte a magánszféra bérnövekedési rátájára vonatkozó idei prognózisát is, 9 százalékra, ami Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője szerint a "héja-álláspont" fennmaradását eredményezheti. Másfelől - húzza alá a szakértő - a maginflációs előrejelzés csak mérsékelten változott. Hozzáteszi: miután az inflációs jelentésben 106,4 dolláros olajárral számoltak, további forinterősödés nélkül ismét szükség lehet arra, hogy felfelé módosítsák a pénzromlási prognózist.

Németh Dávid, az ING makroelemzője szerint nagyon sok volt az egyszeri külső sokk, amelyet jegybanknak egyszerűen nem állt módjában kezelni. A szakember úgy véli, az inflációs prognózis rontása azt a célt szolgálja, hogy az MNB a várakozásokat kordában tarthassa, de ne kelljen folyamatosan kamatot emelnie hogy a 3 százalékos cél meglegyen. Az eddigi emelések erősítették az árfolyamot, ez pedig dezinflációs folyamatot segítette. Németh szerint most azonban akár augusztusig érdemes lehet szinten tartani a kamatot, és vizsgálni az addig lezajlódó folyamatokat.

Németh szerint pozitív hírek is vannak a jelentésben. A költségvetési hiány jövőre a GDP 3,3 százalékát érheti el, és a külső finanszírozás 2007-es, GDP-hez mért 4 százalékos értéke 2010-re 2,5 százalékra csökken. A szakember úgy véli, hogy a magas kamatszintek nem fékezik annyira a gazdaságot, hiszen a legtöbb hitelt nem forintban veszik fel. Ugyanakkor a kötvények kamatszintje magas, ami nagy költségeket ró az államra; a maginfláció is 3 százalék felett van. Németh szerint az infláció leszorításához nagy segítség volna, ha az euró/forint árfolyam 240 körül maradna.


Nyeste Orsolya, az Erste Bank elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy a monetáris tanács állásfoglalása szigorúbb hangvételű volt, mint a korábbi kamatemeléseket követően, semmilyen utalás sem esett arra, hogy mikor és milyen feltételek mellett zárja le a kamatemelési ciklust a jegybank.

Hozzátette: továbbra is nagy a kockázata annak, hogy a vártnál lassabb ütemben csökken az infláció, így a kamatemelési ciklus tovább folytatódhat.


Hasonlóan vélekedett Suppan Gergely is. Emlékeztetett arra, hogy a mostani inflációs jelentés készítése óta jelentősen erősödött ugyan a forint árfolyama, ám drágult az olaj is. A forint erősödése még nem tudja kompenzálni az emelkedő olajárak miatti inflációs kockázatokat, ezért az elemző is valószínűnek tartotta a további szigorítást. Úgy vélte, az MNB legfeljebb "pihenőt tart" a következő, három hónap múlva esedékes inflációs jelentéséig.
Suppan Gergely szerint, ha elmaradt volna a kamatemelés 246-248 forintig is gyengülhetett volna a forint az euróhoz képest. 
 
Az elemzők többsége korábban arra számított, hogy 8,50 százalékon tetőzik az alapkamat.

Az ebbéli várakozásokat táplálta, hogy Király Júlia, a monetáris tanács tagja a Reutersnek adott interjújában nemrégiben kifejtette: a központi banknak előbb-utóbb véget kell vetnie a kamatemelési ciklusnak, hogy meg tudja vizsgálni annak hatásait.
A Reuters által a döntés előtt megkérdezett elemzők többsége szerint a mostani emelés az utolsó lehet a monetáris szigorítási ciklusban. Arra a kérdésre, hol éri el a csúcsát az alapkamat, 11 elemző válaszolta, hogy 8,5 százaléknál és csak három, hogy 8,75 százaléknál. Öt elemző szerint a kamat már nem emelkedik tovább a múlt hónapban elért szintről. Tizennégy elemző szerint még az idén elkezdheti kamatai lefaragását az MNB, öten pedig azt mondták, hogy az első kamatcsökkentésre csak jövőre kerül sor.

Így indokolt a tanács

Az inflációs jelentésben bemutatott előrejelzéssel összhangban a monetáris tanács továbbra is úgy látja, hogy a magyar gazdaságot visszafogott növekedés és az infláció korábban vártnál lassabb ütemű csökkenése jellemzi. Az inflációs kilátások romlását érzékelve a testület márciusi és áprilisi ülésein a monetáris kondíciók szigorítása mellett döntött.

Az infláció hazai és nemzetközi eredetű költségsokkok hatására a korábban vártnál lassabban mérséklődik: 2009-ben, változatlan monetáris kondíciók mellett, számottevően meghaladhatja az inflációs célt, 2010-ben viszont – amennyiben a felfele mutató jelentős kockázatok nem realizálódnak – elérheti azt. A kibocsátási rés – részben a költségvetési politika kereslet-visszafogó hatására – a teljes előrejelzési horizonton negatív, ami a vállalatok árazási és bérezési döntéseire gyakorolt fegyelmező erejénél fogva segíti a dezinflációt. A külső és belső egyesúlyi helyzet javulása várhatóan mérsékli a gazdaság sérülékenységét.

A monetáris politika számára releváns időhorizonton ugyanakkor jelentősek a felfelé mutató kockázatok. A továbbra is fennálló alkalmazkodási kényszer ellenére, a sorozatos költségsokkok következtében a bérdinamika mérséklődése a korábban vártnál lassabb lehet. Növeli az inflációs veszélyt, ha a gazdasági szereplők nagyobb teret engednek a költségsokkok továbbhárításának, illetve ha árazási és bérezési döntéseikben az alappályában feltételezettnél erősebben támaszkodnak a múltban tapasztalt inflációra. Ezt a kockázatot erősítené, ha folytatódna a globális inflációs környezet elmúlt időszakban tapasztalt romlása.

A monetáris tanács megítélése szerint az eddig megtett monetáris szigorítás – a gazdaságot érő erőteljes költségsokkok ellenére – elősegíti az infláció további csökkenését. A tanács elkötelezett a 3 százalékos inflációs cél mellett, és meg kívánja előzni az inflációs sokkok áttételes hatásait. Mivel úgy látja, hogy az inflációs cél teljesülését a monetáris politika számára releváns időhorizonton jelentős felfelé mutató kockázatok övezik, az alapkamat emelése mellett döntött. A monetáris tanács továbbra is szükségesnek látja a szigorú monetáris kondíciók fenntartását, és kész megtenni a szükséges lépéseket, amennyiben az inflációs cél elérése veszélybe kerül.