Abban a perben, amelynek kapcsán eredetileg mára volt várható a Kúria döntése, a devizahitelesek a hitelszerződésük semmissé nyilvánítását követelték arra hivatkozva, az OTP Bank nem tüntette fel költségként a folyósításkor és a törlesztéskor alkalmazott devizavételi és -eladási árfolyam közötti különbözetet. A Fővárosi Bíróság tavalyi ítéletében semmisnek nyilvánította a szerződést arra hivatkozva, hogy abban a felszámított költségek nincsenek egyesével, teljes körűen felsorolva.

A tárgyaláson a perbeszédek alapján a bírák három kérdést tettek fel, ezek között az egyik - és talán a legérdekesebb - arra vonatkozott, hogy az OTP egy nap hányszor jegyez árfolyamot. A Kúrián elhangzott, hogy 2009-ig a bank egy nap egyszer jegyzett árfolyamot, ezt követően a piaci környezet hektikussá válása miatt naponta többször történhet árfolyamjegyzés. Ugyanakkor az is elhangzott, hogy azóta, amióta változott az árfolyamjegyzés menete, az  üzletszabályzat világosan meghatározza, hogy az elszámolás a nap végi záróárfolyamon történik.

Bár a magyar jog nem precedens alapú, ennek ellenére a bíróságok mankóként használhatják a későbbiekben ezt a döntést. A tárgyaláson úgy tűnt, a Kúria bírái nagyon óvatosan kezelik az ügyet, igyekeznek kivonni magukat az ügy politikai vonulatából. Talán ennek is a következménye, hogy a döntést július 4-ére elhalasztották.

A döntés előkészítésekor a Kúria a legfőbb ügyésztől és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől (PSZÁF) is állásfoglalást kért, de mindkét esetben azt a választ kapta, hogy az árfolyamrés nem költség. A legfőbb ügyész azzal érvelt, hogy az átváltásért fizetendő összeg nem képezi a hitel részét, ahogy az ügyfél banknál vezetett számlájának a díja sem. A PSZÁF levelében Szász Károly elnök arra figyelmeztette a Kúrát, hogy egy esetleges elmarasztaló döntésnek szélsőséges esetben súlyos következménye lehet, bankpánik illetve akár államcsőd formájában.