Újabb ügyben bukott el a magyar kormány Brüsszellel szemben

Magyarország nem teljesítette a nemzetközi védelem megadására irányuló eljárásokkal és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kiutasításával kapcsolatos uniós jogi kötelezettségeit - állapította meg szerdai ítéletében az Európai Bíróság.
Szabó Zsuzsanna, 2020. december 17. csütörtök, 10:19
Fotó: Napi.hu

Konkrétan a nemzetközi védelemre irányuló eljáráshoz való hozzáférés korlátozása, az e védelmet kérelmezők tranzitzónákban való szabálytalan őrizete és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok átkísérése egy határsávba, anélkül hogy a kiutasítási eljáráshoz kapcsolódó garanciákat tiszteletben tartanák, uniós jogikötelezettségszegésnek minősül - állapította meg az Európai Bíróság szerdai ítéletében, amelyben a nagytanácsban eljáró bíróság lényegében helyt adott az Európai Bizottság kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetének.

Az ügy előzménye, hogy Magyarország a migrációs válságra és a nagyszámú nemzetközi védelmet kérelmező ezzel összefüggésben történő érkezésére válaszul módosította a menedékjogra és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kiutasítására vonatkozó szabályozását. Így egy 2015. évi törvény többek között a szerb-magyar határon található, a menekültügyi eljárások lefolytatásának helyeként szolgáló tranzitzónák létrehozását írta elő.

E törvény bevezette továbbá a "tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet" fogalmát, amely az ilyen helyzetnek a kormány általi elrendelése esetén az általánosaktól eltérő szabályok alkalmazását eredményezi. 2017-ben egy új törvény kibővítette az ilyen válsághelyzet elrendelését lehetővé tevő eseteket, és módosította az általános rendelkezésektől való eltérést lehetővé tevő előírásokat.

Az Európai Bizottság már 2015-ben közölte Magyarországgal a menekültügyi szabályozásának az uniós joggal való összeegyeztethetőségét érintő kétségeit. A 2017. évi törvény további aggodalmakat vetett fel. Az Európai Bizottság többek között azt kifogásolta Magyarországgal szemben, hogy az "eljárási", a "befogadási" és a "kiutasítási" irányelvben előírt anyagi jogi és eljárásjogi garanciák figyelmen kívül hagyásával korlátozta a nemzetközi védelmi eljáráshoz való hozzáférést, az e védelmet kérelmezők általános őrizetére vonatkozó rendszert vezetett be, és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat kényszerrel egy határmenti földsávra kísérte, a "kiutasítási" irányelvben előírt garanciák tiszteletben tartása nélkül.

Az Európai Bizottság e kontextusban kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított az Európai Bíróság előtt annak megállapítása érdekében, hogy a vonatkozó magyar szabályozás jelentős része sérti ezen irányelvek bizonyos rendelkezéseit.

Magyarország nem teljesítette kötelezettségét

Az Európai Bíróság ítéletében megjegyzi, hogy a jelen kereset által érintett kérdéskörök közül egyeseket már egy magyar bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretében elbírált. Továbbá megjegyezte, hogy bár Magyarország már bezárta a két tranzitzónáját, az nincs hatással a jelen keresetre, mert azt az időpontot kell értékelni, amelyet az Európai Bizottság az indokolással ellátott véleményében a megállapított hiányosságok orvoslását érintően határidőként meghatározott, vagyis 2018. február 8-át.

Az Európai Bíróság a jelen üggyel kapcsolatban ennek fényében megállapította, hogy Magyarország nem teljesítette a nemzetközi védelem megadására irányuló eljáráshoz való tényleges hozzáférés biztosítására irányuló kötelezettségét, mivel azon harmadik országbeli állampolgároknak, akik a szerb-magyar határon igénybe kívánták venni ezen eljárást, azzal kellett szembesülniük, hogy a gyakorlatban szinte lehetetlen a kérelmük előterjesztése, ami lényegében a magyar kormány által hozott jogszabályokból eredő drasztikus korlátozásokból ered.

A tagállamok nem késleltethetik az eljárást

Az Európai Bíróság álláspontja szerint az Európai Bizottság, megfelelően bizonyította e gyakorlat fennállását. A bíróság ebben a kontextusban emlékeztet  arra, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelemnek előterjesztése az e védelem megadására irányuló eljárás lényeges szakasza, és a tagállamok azt indokolatlanul nem késleltethetik. Sőt, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az érintettek, amint az erre vonatkozó szándékukat kinyilvánítják, akár a tagállamok határain is kérelmet terjeszthessenek elő.

A bíróság megerősítette egy korábbi ítéletében foglatakat, miszerint az a kötelezettség, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezőknek a kérelmük vizsgálatára irányuló teljes eljárás során valamelyik tranzitzónában kell tartózkodniuk, a "befogadási" irányelv értelmében vett "őrizetnek" minősül. A bíróság ezzel kapcsolatban rámutatott arra is, hogy a magyar kormány ezt az őrizeti rendszert az uniós jogban előírt esetek körén kívül írták elő, az ezzel összefüggésben általában biztosítandó garanciák tiszteletben tartása nélkül.

A bíróság továbbá megállapította azt is, hogy a "befogadási" irányelv kimerítően felsorolja azokat az eseteket, amelyekben a nemzetközi védelmet kérelmező őrizetbe vétele megengedett. A bíróság azonban az egyes esetek vizsgálatát követően arra a következtetésre jutott, hogy a magyar rendszer nem tartozik egyik eset körébe sem, a jelen ügyben pedig nem teljesülnek azok a feltételek, amelyek mellett az őrizetbe vételt a határon lefolytatott eljárások keretében engedélyezik.

A bíróság hangsúlyozza, hogy az "eljárási" és a "befogadási" irányelv többek között előírja, hogy az őrizetbe vételt írásban, indokolás mellett kell elrendelni, és a kiszolgáltatottként azonosított és különleges eljárási garanciákat igénylő kérelmezők különleges szükségleteit  figyelembe kell venni annak érdekében, hogy "megfelelő támogatásban" részesüljenek, valamint a kiskorúak őrizetbe vétele csak végső megoldásként alkalmazható. Márpedig a magyar szabályozás által a tranzitzónákban előírt őrizeti rendszer, amely a 14 év alatti, kísérő nélküli kiskorúak kivételével valamennyi kérelmezőre vonatkozik, nem teszi lehetővé, hogy a kérelmezők e garanciákban részesüljenek.

A bíróság elutasította Magyarország érvelését

A bíróság továbbá elutasította Magyarország azon érvét, amely szerint a migrációs válság igazolta az "eljárási" és a "befogadási" irányelv bizonyos szabályaitól való eltérést a közrend fenntartása és a belső biztonság megőrzése céljából, az EUMSZ 72. cikkel összhangban, mert a bíróság szerint Magyarország nem bizonyította kellőképpen azt, hogy szükséges volt ezen eltérések alkalmazása.

A bíróság megállapította, hogy Magyarország nem teljesítette a "kiutasítási" irányelvből eredő kötelezettségeit, mivel a magyar szabályozás lehetővé teszi a Magyarország területén jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgároknak az ezen irányelvben előírt eljárások és garanciák előzetes tiszteletben tartása nélküli kitoloncolását.

A bíróság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy ezen állampolgárokat a rendőri hatóságok kényszerrel a magyar-szerb határtól pár méterre található kerítés túloldalára kísérik, egy olyan földsávra, amelyen nem áll rendelkezésre semmilyen infrastruktúra. A bíróság álláspontja szerint ez a kényszerrel történő átkísérés a "kiutasítási" irányelv értelmében vett kitoloncolásnak tekintendő, mivel az érdekelteknek a gyakorlatban nincs más választásuk, mint hogy ezt követően elhagyják Magyarország területét, és Szerbiába távozzanak. Márpedig a bíróság szerint a "kiutasítási" irányelv hatálya alá tartozó, jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárral szemben azt megelőzően, hogy adott esetben kitoloncolnák, kiutasítási eljárást kell alkalmazni, amelynek során tiszteletben kell tartani az ezen irányelv által előírt anyagi jogi és eljárási garanciákat, és a kitoloncolásra csak végső megoldásként kerül sor.

A bíróság a fentiek miatt elutasította Magyarország azon érvelését is, amely szerint az EUMSZ 72. cikk alapján jogában állt, hogy eltérjen a "kiutasítási" irányelv által bevezetett anyagi jogi és eljárásjogi garanciáktól.

A bíróság megállapította, hogy Magyarország nem tartotta tiszteletbenaz "eljárási irányelv" által főszabályként valamennyi nemzetközi védelmet kérelmező számára biztosított azon jogot sem, hogy a kérelmének elutasítását követően az érintett tagállam területén maradhat az ezen elutasítás megtámadására nyitva álló jogorvoslati határidő lejártáig, vagy jogorvoslati kérelem előterjesztése esetén a kérelem elbírálásáig. Egyrészt, mert abban az esetben, ha "tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet" rendeltek el, a magyar szabályozás az uniós jogot sértő részletszabályokat ír elő, többek között a tranzitzónákban maradás kötelezettségét. Másrészt abban az esetben, ha nem rendeltek el ilyen helyzetet, e jog gyakorlása olyan feltételekhez kötött, amelyek nincsenek kellően egyértelműen és pontosan meghatározva ahhoz, hogy az érdekeltek megismerhessék a joguk pontos terjedelmét, és értékelni tudják e feltételeknek az "eljárási" és a "befogadási" irányelvvel való összeegyeztethetőségét.

Az Európai Bíróság közleményében felhívja a figyelmet, hogy a bíróság megállapítja a kötelezettségszegést, az érintett tagállamnak a lehető leghamarabb teljesítenie kell az ítéletben foglaltakat. Amennyiben az Európai  Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagállam nem teljesítette az ítéletben foglaltakat, újabb, pénzügyi szankciók kiszabására irányuló keresetet indíthat.

HOZZÁSZÓLÁSOK