A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke


Több megjegyzéssel és számos kikötés mellett elfogadhatónak tartja a Morgan Stanley elemzésében a magyar kormány fiskális elképzeléseit. Alapvetés, hogy márciusban 700 milliárd forint értékű, egyharmad arányban kiadáscsökkentésre, kétharmad arányban bevételnövelésre épülő kiigazító csomagot jelent be a kormány. Ez azonban még igen kevés. A felmérés szerint a kormánynak jól meg kell gondolnia, mire használja fel a magánnyugdíjpénztáraktól beszedett vagyont.


Három verzióban figyelték meg a lehetséges következményeket: ha a nagyjából 2800 milliárd forint egészét az államadósság törlesztésére fordítják, ha csak a felét, illetve ha egyetlen fillért sem. A modellben abból indulnak ki, hogy az egyszeri, 2011-2012-es kiigazítás révén mindenképp csökkenőbe fordul az államadósság rátája. A kérdés tehát az, hogy mi lesz azután.


A leginkább optimista verzió szerint a kormány átfogó reformokat vezet be, csökkentve a kiadásokat, s olyan bevételnövelő tételeket határoz meg, amelyek fenntarthatók. A nem annyira optimista verzió csak tessék-lássék reformokkal számol, strukturális átalakítás nélkül, a pesszimista forgatókönyv szerint pedig nem lesznek átalakítások. Szinte mindegy, milyen arányban használják adósságcsökkentésre a pénztári vagyont, a várakozások hasonlók: az adósságszint csak akkor csökken hosszú távon, ha a kiigazítások reformokkal párosulnak. Ellenkező esetben lassú, illetve gyorsuló ütemben emelkedik az adósságráta.


A legjobb forgatókönyv szerint - a teljes pénztári vagyon törlesztésre megy és reformok is lesznek - 2020-ra hatvan százalék alá mehet az adósságráta, a vagyon elherdálása mellett pedig a reformok 65 százalék alá szoríthatják a rátát. A pesszimista forgatókönyv szerint reform nélkül a pénztári vagyon törlesztő hatása 2020-ra eltűnik, a ráta ismét 80 százalékos lesz, ha pedig még a 2800 milliárd is máshová kerül, a ráta 85 százalék fölé nő.