A magyar újraelosztási ráta 2008-ig jelentősen, egyes években több mint 10 százalékponttal meghaladta a hasonló fejlettségű tagországokra jellemző átlagos mértéket, sőt még a gazdaságilag fejlettebb régi tagállamok (EU-15) átlagánál is magasabb volt néhány százalékponttal - áll az NGM tanulmányában. Az eltérő válságkezelési stratégiák hatására ez a különbség mérséklődött 2009-ben, amikor a költségvetési élénkítés az országok többségében átmenetileg megemelte a kiadások GDP-hez viszonyított arányát, Magyarországon azonban a kiadáscsökkentő intézkedések következtében jóval moderáltabb volt az újraelosztási ráta növekedése.

A magyar államháztartás mérete 2009-ben már kissé elmaradt az EU-27 átlagától, de továbbra is mintegy 6 százalékponttal nagyobb volt a hasonló fejlettségű országok, vagy a többi visegrádi ország átlagánál. Az eltérés közel fele a magas eladósodottságunk miatt a jóval nagyobb magyar kamatkiadásnak tulajdonítható, ugyanakkor (a GDP-hez viszonyítva) az elsődleges kiadásaink is meghaladták régiós versenytársainkét. Ugyanakkor (a GDP-hez viszonyítva) az elsődleges kiadásaink is meghaladták régiós versenytársainkét.

A magyar államháztartás kiadási szerkezete nem növekedésbarát, relatíve alacsony a beruházási kiadások és magas a folyó kiadások, ezen belül a szociális juttatások aránya.
Az állami kiadások szerkezete a gazdasági növekedés szempontjából kedvezőtlen irányba változott az utóbbi években, a beruházási kiadások mára már kisebbek a felzárkózó országokra általában jellemző mértéknél.


Relatíve magasak ugyanakkor a magyar államháztartás folyó kiadásai. A tágan értelmezett folyó működési kiadásokra a többi visegrádi ország átlagánál a GDP százalékában közel 3 százalékponttal többet költöttünk. Funkciók szerinti felosztásban Magyarország - fejlettségéhez mérten - szociális védelemre és általános közszolgáltatásokra az átlagosnál többet, egészségügyre viszont kevesebbet fordít, míg az oktatási kiadások és mára már a gazdasági feladatok kiadásai is nagyjából átlagosnak tekinthetők.


A szociális kiadások terén többet költünk nyugdíjra, szociális ellátásokra és családtámogatásra, munkanélküli ellátásokra, mint a többi visegrádi ország. A szociális kiadások között minden országban a legnagyobb tétel az öregséghez kapcsolódik, amelyre Magyarország a GDP arányában Csehországnál közel 2, Szlovákiánál több mint 3 százalékponttal többet költött.

Család- és gyermektámogatásra fordított kiadásaink a többi visegrádi országénál a GDP közel 1,5 százalékával bőkezűbbek, sőt még az EU-27, EU-15 összehasonlításban is nagyobbnak bizonyultak. A rokkantsággal összefüggő juttatások az unós tagországokat jellemző átlagos szintnek felelnek meg, a Lengyelországot, Szlovákiát és Csehországot jellemző mértéknél azonban a GDP százalékában több mint fél százalékponttal magasabbak.

Az egészségügyre - ahol négy-öt évvel ezelőtt még gazdasági fejlettségünkhöz mérten nagyjából átlagos volt a kiadások szintje - 2008-ban már mintegy 1 százalékponttal kevesebbet költött a magyar államháztartás.


Oktatási kiadásaink az átlagos szint közelében alakultak, és a gazdasági feladatokra fordított GDP-arányos kiadásunk is - az előző néhány évvel ellentétben, amikor még 1-1,5 százalékponttal az átlag felett volt - 2008-ra már a visegrádi országcsoporttal való összehasonlításban szintén az átlagos szint közelébe süllyedt.