"Forró" január követheti a lefagyott decembert

A Policy Agenda azt vizsgálta meg, hogy lehetnek-e politikai következményei annak, hogy a PISA-jelentés kapcsán felerősödött a vita az oktatás színvonaláról.
Napi.hu, 2016. december 14. szerda, 09:09
Fotó: Napi.hu

Egy ország oktatási rendszerének megítélése a "felhasználó" szempontjából mindig nehézkes, főleg, ha a kérdés át is van politizálva. Állampolgárként, adófizetőként egy-egy nemzetközi felmérés kivételével nehéz valós képet kapni arról, mennyire hatékonyan használja fel az adóforintokat a mindenkori állam.

A felmérések közül a PISA-eredmények sokkszerűen törnek rá a magyar társadalomra. Ezeket a jelentéseket 2000 óta a politikai pártok saját logikája alapján értékelik. Jól mutatja ezt, hogy 2010 végén az akkori közoktatási államtitkár a PISA2009 eredményeket még úgy kommentálta: "az első PISA-felmérés eredményei rávilágítottak a magyar fiatalok szövegértési problémáira, a néhány év alatt bekövetkező javulás a magyar pedagógustársadalom szakmai felkészültségét, a minőségi oktatás iránti elkötelezettségét bizonyítja."

Változó értékelés

Majd 2013-ban, a PISA2012 eredmények kapcsán szintén Hoffmann Rózsa arról beszélt, hogy "Mindig voltak hullámvölgyek, de ez az első év, hogy mind a három mérési területen az átlag alatt végeztünk. (...) ezek is visszaigazolják, hogy a 2010 óta elindított oktatáspolitikai intézkedésekre szükség volt. A mostani rossz eredmények annak is köszönhetőek, hogy 2003-ban módosították a Nemzeti Alap Tantervet, amellyel gyengültek a követelmények, megszüntették alsóban az osztályozást és az évismétlést."

Megszokni, vagy fellépni?

Nemcsak a PISA-eredmények, de a munkaerőpiacon kialakult szakemberhiány, a vállalatok folyamatos jelzései a rossz képességekkel rendelkező pályakezdők tömegéről, a nemzetközi vállalatok alternatív képzési rendszereinek létrehozása egyértelmű jelzései annak, hogy probléma van a közoktatási, a szakképzési, a felsőoktatási rendszerrel - olvasható a Policy Agenda elemzésében.

A kialakult helyzet folyamatos változási igényt jelent, miközben politikailag nézve a sok ellentétes érdekű szereplő miatt állandó konfliktusforrást is. Egyszerre van igény a magyar társadalomban arra, hogy "jó legyen az oktatás", "ne kerüljön sokba", "ne terhelje agyon a gyerekeket", "biztosítsa a töretlen fejlődést a gyerekeknek", "ne szegregáljon". Ezek az elvárások sokszor kioltják egymást.

Közben a pedagógustársadalom olyan véleményformáló erővel bír (főleg kistelepülések esetében), amely politikailag szükséges egy párt számára. Egyértelmű lehet, hogy a pedagógusok megbántása komoly szavazatveszteséget jelenthet. Ez pedig az egészségügyhöz hasonló politikai csapdahelyzet.

Ezért nincs összefogás

A társadalom az egészségügyi rendszer rossz működésére úgy reagált, hogy igyekszik megvásárolni magának a kiegészítő szolgáltatásokat. Azaz, akinek van pénze, az jobb lehetőségeket kaphat, mint aki "csak" az adóforintjaiért várja az államtól az ellátást. Láthatólag ebbe belenyugodott a társadalom, ezért is gyenge hatékonyságúak az egészségügy "javításáért" rendezett megmozdulások.

Az oktatás esetében is érezhetően ez érvényesült. Az adatok alapján azt látjuk, hogy az egészségügyhöz hasonlóan itt is megindult egy folyamat, amely lényege, hogy azok, akik anyagilag megengedhetik, azok megvásárolják a "plusz" szolgáltatást. A számok mutatják, hogy a 2001/2002-es tanévhez képest 2014/2015-ben 71 -százalékkal nőtt azoknak az aránya, akik az általános iskolai oktatást valamilyen alapítványi vagy magántulajdonban lévő intézményben folytatják.

Mázlija van a kormánynak

Ugyanakkor 2016-ban váratlanul találkozott egy pillanatra a pedagógusok és a szülők érdeke, amely azonnal lépéskényszerbe hozta a kormányt is. A tiltakozások látványos része azonban megszűnt a tanév végével, és idén ősszel már nem is kapott újabb lendületet. A 2016/2017. évi tanév kezdetén írták, hogy "egy újabb tiltakozási hullámhoz kell az a szikra, amit ez év elején a miskolci tanárok nyílt levele jelentett, amihez sorban csatlakoztak az iskolák. Valamint kell az a kormányzati amatőrizmus, ami a helyzet eleinte való kezelését jelentette, és olajat öntött a tűzre."

Kérdés, hogy egy PISA-jelentés tud-e ilyen szikra lenni. A kormány szerencséje, hogy a karácsony előtti időszak nem alkalmas arra, hogy nagyobb társadalmi megmozdulások szerveződjenek. Az pedig kérdéses, hogy január közepétől kezdve lehet-e ezzel mozgósítani a szülőket, tanárokat, diákokat, és ismét kikényszeríteni egy politikai vitát a rendszer átalakításáról.

Csak a Fideszen múlik?

Az eddigi megmozdulások dinamikáját elemezve valószínű, hogy sikeres csak akkor lehet egy társadalmi felháborodás, ha a kormány további politikai hibákat követ el a kérdésben. Ebben a tekintetben akár ilyen lehet a felelősség fel nem vállalása, sőt másra hárítása (lásd Lázár János minisztert, aki a tanárokat hibáztatja), a mérési eredmények relativizálása (lásd Hoffmann Rózsát, aki a magyar diákok műveltségét emelte ki szemben halvány problémamegoldó képességükkel).

Amennyiben a kormány képes hűteni a kedélyeket, és nem engedi, hogy az elégedetlenkedők összefogjanak, a szülők a tanárok mellé álljanak, addig nem alakul ki lépéskényszer sem. Ha nem azt a rossz reflexét veszi elő a Fidesz, hogy bűnbakot képez a tanárokból, akkor nem várható, hogy újra politikai károkat szenvedjenek el. Az első reakciók alapján azonban még bármi lehet.

HOZZÁSZÓLÁSOK