A deficitcélt egyértelműen tartani kell, a kormányzatnak a bizalom helyreállítása lenne a legfontosabb feladata - mondta el Oblath Gábor, a Költségvetési Tanács tagja Kell-e tartani a deficitcélt? című előadásában a Közgazdász-vándorgyűlésen.

A magyar adósságráta rendkívül magas, különösen a fejlettségi szinthez és a régióhoz képest - ez pedig különösen sebezhetővé teszi az országot - mondta Oblath. Emellett azonban, míg a 2000-es években rendre az európainál magasabb volt a magyar GDP-arányos deficit, 2007-2008-ban szinte csak nálunk nem romlott az egyenleg.

Az államadósságot illetően azonban a stabilizáció még nem látszik, a 2000-es évek elején még egy szinten voltunk Szlovákiával, de más utat jártunk be. Valójában azonban nem annyira rossz a magyar helyzet, mint ahogyan az elsőre látszik - mondta. A Nemzetközi Valutaalap által vizsgált országokban Magyarország 2010-ben az egyetlen, ahol az elsődleges, kamatfizetés nélküli egyenleg nagyjából egyensúlyt mutat - fogalmazott a Költségvetési Tanács tagja.

Az IMF szerint Magyarországon így a következőkben ezek alapján nem lesz szükség jelentős kiigazításra. Ha az adósságráta emelkedését most meg akarjuk állítani, akkor minimális, 1-1,5 százalékpontos kiigazításra van szükség a fenntarthatóság megteremtéséhez. Ezáltal Magyarországon 2015-ig, a vizsgált államok között kivételesen az IMF szerint a költségvetési helyzetben és államadósságban is javulás lehet a prognózis szerint.

A piacok mégsem igen érzékelik a kedvező fundamentális helyzetet, legalább is a CDS-ek, az ötéves állampapírok hozamának, a régiós devizák árfolyamváltozásainak figyelembevételével - emögött egyértelműen a bizalmatlanság áll. A bizalmatlanság miatti többletkamatfizetés 2003-tól érzékelhető - tette hozzá. Ennek összetett okai vannak, így az örökölt terhek, az adósság hatalmas mérete, a korábbi évek súlyos fiskális felelőtlenségei, az ígért célok be nem tartása, az átláthatóság hiánya; de emellett az utóbbi hónapok súlyos kommunikációs baklövései, a rövidebb távú célok lebegtetése, a középtávú törekvések körüli bizalmatlanság is ebbe az irányba hatottak.

Az örökölt és újratermelt bizalomhiány vajon mennyibe kerül az országnak? - tette föl a kérdést Oblath. Inkább a gazdaságpolitika iránti bizalomhiány, mintsem a monetáris politika problémái. A térségi és más gazdaságokkal is összehasonlítva több százmilliárd forintos tételről van szó éves szinten. A fentiekből következően azonban mindemellett nincs szükség nagy és tartós megszorításokra, körülbelül 1 százalékpontnyi GDP-arányos kiigazítás kellene az elsődleges egyenlegben, ami lassan csökkenő adósságpályára állíthatná az országot.

Mindehhez azonban pozitívabb nemzetközi kommunikáció kell a helyzet bemutatására, és a potenciális növekedést segítő intézkedéseket kellene bejelenteni. A hitelességet fokozni kell, a kormányok azonban világszerte ezen dolgoznak. Ha a kormány tartja magát a költségvetési szabályrendszer betartásához, akkor az éves deficitcélok helyett már a közép- és hosszútávú gazdaságpolitikai törekvések tartalmi elemei kerülhetnének a figyelem előterébe.