A Napi Gazdaság kereskedelmi mellékletének cikke

Az Európai Unió országaiban jellemzően háromfajta tej kapható, amelyet a zsírtartalom alapján különböztetnek meg, így van az úgynevezett teljes tej (legalább 3,5%), a félig fölözött tej (1,5−1,8%) és a sovány tej (legfeljebb 0,5%). Itthon azonban egy negyedik típus, a 2,8%-os zsírtartalmú tej a legnépszerűbb. Ez azonban hazai sajátosság: más uniós országokban nem gyártanak és forgalmaznak ilyen terméket, hazánk külön engedélyt kapott ennek a kategóriának a fenntartására.

A zsírosabb és a soványabb tej íze különbözik egymástól, de a közhiedelemmel ellentétben ez nem a víz hozzáadásának köszönhető. A tejfeldolgozó üzemekben ugyanis a tejet nem vizezik fel annak érdekében, hogy alacsonyabb legyen a zsírtartalma. A zsírtartalom a fölözés során befolyásolható, amikor a tejet és a tejszínt elválasztják egymástól. A "tej" néven forgalomba hozott élelmiszer kizárólag tejet tartalmazhat, anélkül hogy bármit hozzáadnának.

A különböző csomagolások és kiszerelések csak a tej tárolása és a csomagolóanyag újrahasznosítása szempontjából nyújtanak mást, ugyanazt a 3-4 napos szavatosságú pasztőrözött tejet töltik beléjük − legyen zacskós, üveges, műanyag palackos vagy éppen dobozos. Ez alól kivételt csak a tartós UHT tej jelent, amelynek a felbontás nélküli hosszú, 6 hónapos eltarthatóságát speciális, hatrétegű kartondoboz (amely a fényt sem ereszti át), valamint az ún. aszeptikus (tehát steril, a fertőző anyagoktól biztonságos védelmet nyújtó) töltési technológia biztosítja.

A kérdés persze jogos: akkor mégis mitől más az egyes feldolgozóüzemek által készített tej íze? Ezt alapvetően az határozza meg, hogy milyen fajtájú tehéntől − például a holstein-frízek vékonyabb, de több, míg a jersey fajtájú tehenek inkább kevesebb, de teltebb, zsírosabb tejet adnak − származik, és az állat mit eszik. A tehén a takarmányból és vízből "csinálja" a tejet, tehát meghatározó, hogy milyen összetételű és minőségű a takarmány.