A NAPI Gazdaság cikke

- Nemrég egy befektetői konferencián a tőzsde elnöke azt mondta, nehogy kiöntsük a vízzel együtt a gyereket. Mire gondolhatott?


- Arra, hogy értelemszerűen mi is támogatjuk a kormány stabilizációs programját, de ezenkívül vannak olyan tényezők, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. A költségvetési reform kapcsán is fontos szempont, hogy a megszorító intézkedések miatt ne merüljön feledésbe a lakosság hosszú távú megtakarításainak ösztönzése.


Tehát mi azt mondjuk, hogy most mindent ne dobjunk ki, csak azért, mert elsőre úgy tűnik, éppen ellene megy az adott költségvetés racionalizálásának. Hiszen a kormány és a gazdaságpolitika szempontjából is éppen egy olyan típusú hosszú távú befektetés térülhet meg, és olyan, a közelmúltban előidézett eseményekre lehet gyógyír, amivel kapcsolatban nem dughatjuk homokba a fejünket. Itt arra gondolok, hogy a hazai kedvezőtlen adózási környezet miatt jelentős pénz áramlott ki magyar magánbefektetők megtakarításaként külföldre. Az évek óta nem kérdés, és a KSH kimutatásaiból is kiderül: a hazai lakosság megtakarítási szerkezete nagyon rossz. Az emberek többsége még mindig elavult befektetési formákban tartja a pénzét, miközben a szakma a piacon elérhető instrumentumok világméretű palettáját kínálja.


- Mi a garancia arra, hogy a hosszú távú befektetési számlával (HTBSZ) a kedvezőtlen folyamat megfordítható?


- A kamat- és árfolyamnyereség-adó tavaly szeptember 1-jei bevezetése minden várakozást felülmúló átrendezést okozott a lakossági megtakarítási szerkezetben. Pillanatok alatt több száz milliárd forint vándorolt az adómentesség reményében a hosszú távú befektetési eszközökbe. De megemlíthetem a kilencvenes években bevezetett, majd 2002-ben megszüntetett, a HTBSZ-hez hasonló konstrukciót, a tőkeadóhitel-számlát, ami egy sikeres sztoriként értékelhető. Szóval ez mind azt mutatja, hogy az adókon keresztül rendkívül hatékonyan lehet befolyásolni az emberek megtakarítási szokásait. A BÉT ötpontos tőkepiac-élénkítő csomagjának egyik igen fontos eleme a HTBSZ létrehozása, amely elég egyértelmű, nemzetközi tapasztalatokon alapuló javaslat a hosszú távú megtakarítások ösztönzésére.

A konstrukció lényege, hogy a számlán a részvényekbe és a befektetési alapok jegyeibe fektetett megtakarítások hozama mentesül az árfolyamnyereség- és a kamatadó alól, amennyiben a befektető minimum három évig a számláján tartja az eredetileg befektetett összeget, valamint annak hozamait. Úgy gondoljuk, hogy bár a HTBSZ bevezetése minimális költségvetési bevételkiesést okozhat, de mindenképpen - akár már közép-, sőt rövid távon is - az általa elért nyereség jóval többet jelenthet: például így a külföldre távozott pénzek jelentős része visszaáramlana a magyar gazdaságba.


Egyébként Magyarország egy lemaradást is pótolna a HTBSZ bevezetésével, mert körülöttünk minden fejlett országban már létezik ilyen konstrukció. Az általunk javasolt három évvel pedig még nagyon visszafogott a javaslat, mert általában ennél rövidebb időszakokat szoktak a környező országokban figyelembe venni.



- És milyen hatás várható az ingatlan- és tőkepiac közötti átjárhatóságtól?


- A tőzsde ingatlanok értékesítésével kapcsolatos javaslata egy teljesen új és egyedi elképzelés. A lényege, hogy ne kelljen 25 százalékos forrásadót fizetni az ingatlan eladása után azoknak, akik az így megszerzett adóköteles jövedelmüket nyugdíjpénztári megtakarításba fektetik vagy nyugdíj-előtakarékossági számlán, illetve hosszú távú befektetési számlán helyezik el. Az ingatlanpiac a magyar gazdaság nagyon elmaradott szegmense. A KPMG nemrég megjelent felméréséből kiderült, hogy meglehetősen elavult a saját lakásállományon belül a hitelből finanszírozott ingatlanok aránya. Sajnos régóta rögzült szokás, hogy mindenki azt tekinti fő céljának, hogy a gyereknek legyen saját lakása. Ez igen sok ponton blokkolja az ingatlanpiacot. Most úgy néz ki, hogy a lakásvásárlási boom a végéhez közeledik, legalábbis ez látszik körvonalazódni. Az átjárhatóság megteremtése olyan csatorna lehetne, amellyel ezeket a pénzeket visszaterelhetnénk az értékpapírpiacra. Ezzel olyan struktúrát, lehetőséget kínálnánk, amely integráltabbá tehetné a piacokat, s a lakosság nem életcélként megszerzendő vagyontárgyat látna az ingatlanban, hanem befektetésként kezelné.

- Összességében hány embert érinthet a hosszú távú befektetési számla bevezetése?


- Nem lehet pontos számot mondani, ugyanis ilyen adat nem áll rendelkezésre. Az azonban biztos, hogy már milliós nagyságrendet képviselnek az értékpapírszámlák, amelyeknek tulajdonosai főként befektetési jegyeket vásárolnak. A hosszú távú befektetési számla lényegében mindenkit érdekelhet, akinek van értékpapírszámlája és megtakarítása.


- Ön szerint miért kell a tőzsdét élénkíteni?


- Pontosítok: a magyar tőkepiacot kell élénkíteni. Kevés vállalat választja ma növekedése finanszírozásához a tőzsdei bevezetéssel összekötött részvénykibocsátásos tőkeemelést a magas adó- és járulékterhek miatt. Az alacsony pénzügyi kultúra miatt pedig kevesen fektetik megtakarításaikat részvényekbe. A magyar tőkepiac sokkal fejlettebb szinten állhatna már, de régiós összehasonlításban sajnos nagy lemaradásban vagyunk. Ennek a piacnak szüksége van az állami támogatásra. Bár önmagában is fejlődik, de azért ha megnézzük, hogy mennyi volt a tőzsdére jövő cégek közül a magántársaság, és mennyi került be a privatizáció során, akkor ég és föld a különbség. És egyszer csak elfogynak a privatizálandó társaságok. Nagyjából itt tartunk most, a magántőkéből létrejött vállalatok pedig előbb-utóbb csak megizmosodnak és megértik: a további növekedéshez miért jó használni a tőkepiacot. Mi azt szeretnénk, hogy a két szegmens között minél kisebb legyen a hézag és folyamatos átmenet alakuljon ki. Ezért is örültünk annak, hogy a GKM a tőzsdére készülő cégeket támogatja, de próbáljuk azt is ösztönözni, hogy azokat a társaságokat, amelyek még privatizáció előtt állnak, a tőzsdén keresztül értékesítsék.


Ennek legutóbbi példája volt az FHB Bank maradék részesedésének értékesítése. Nagyon örültünk annak, hogy nem egy szakmai befektetőnek adták el az állami tulajdont, hanem tőzsdei aukción értékesítették. Ezzel az FHB egy jó kapitalizációjú tőzsdei cég maradhatott. Igaz, még szerencsésebb lett volna, ha figyelembe veszik a hazai lakossági piacot, és a magánbefektetőknek is jut valamekkora hányad.



- Az élénkítés irányába hat, hogy változott a nyugdíjpénztári szabályozás. Ennek örül a szakma?


- Igen, hiszen a hazai intézményi befektetői kör fejlesztése már régen aktuális lenne. A korábbi szabályozásból kiindulva egy igen konzervatív politika szerint fektettek be az intézmények. Itt egy folyamatosan akkumulálódó tőkéről van szó, tehát egyre nagyobb pénzek befektetéséről döntenek, és nagyon kevés volt azoknak a száma, akik aktívan keresték a jó befektetési lehetőségeket és nem csak betették a pénzt valamilyen állampapír-portfólióba. Ez meg is látszott az elért hozamokon. Most ezen változtatott a szabályozás: a nyugdíjpénztárak részvényaránya jövő év végéig 40 százalékig emelkedik. Az azonban kérdés, hogy itthon találnak-e megfelelő kínálatot a pénztárak. Ezért is fontos a tőzsdei bevezetések élénkítése, hogy ennek a pluszforrásnak a nagy része a magyar piacon maradjon.


- A gazdaság növekedéséhez hogy járulhat hozzá az értékpapírszektor?


- Azt látjuk, hogy már most vannak hiányszakmák a mi területünkön is. A brókervilág már túl van azon a boomon, amikor mindenki itt szeretett volna dolgozni. Vannak már ennél is izgalmasabb közgazdasági területek, és bizony sokszor nehéz jó szakembert találni a megfelelő posztokra. Egy jól képzett értékpapír-elemzőnek, részvényelemzőnek ez a picike piac nem biztos, hogy megfelelő karrierperspektívát kínál. Az ilyen szakemberek többsége fogta magát és elment Londonba. Pedig az utánpótlás kinevelése nagyon fontos lenne. Az oktatásra kellő energiát kell fordítani, a szükséges infrastrukturális fejlesztéseket végre kell hajtani. Bár ez megint legalább egy közép- vagy hosszú távú fejlesztést igényel, de megfontolandónak tartom azt, amit a gazdasági miniszter mondott: nekünk nem a legolcsóbb, hanem szakképzett munkaerőt kell kínálnunk a nemzetközi porondon, annak meg lehet kérni az árát. Voltak itt erre példák, legutóbb egy nagy amerikai befektetési bank nyitott központot Magyarországon, több mint 700 alkalmazottal. Ebbe az irányba kellene menni, és ez pótolhatná a hiányosságokat.


- Az öngondoskodásnak már tapasztalhattuk bizonyos jeleit. Tavaly ilyenkor az árfolyamnyereség-adó bevezetése előtt hatalmas pénzek mozdultak meg...


- Éppen ezért lenne fontos a HTB számla bevezetése, ez ugyanis konzerválná a tavaly szeptemberben az áfonya bevezetése után elért kedvező állapotot. Akkor nagyon rövid idő alatt megérte befektetni és megérte mindenkinek átgondolni a megtakarításai helyzetét. Nagyon sok pénz tűnt föl a piacon a tavaly nyár végi szabályozás hatására, mindezeknek az újra befektetése pedig most aktuális. Fontos lenne, hogy a megtakarítással rendelkezőknek kilátásba tudjunk helyezni egy olyan új kedvező szabályozást, hogy a tavaly megindult folyamat ne forduljon vissza, és ezek a pénzek ismét kedvező feltételekkel, hosszú távú megtakarításként funkcionáljanak.