A Bírósági Határozatok Gyűjteménye honlapon megjelent jogeset azzal indul, hogy egy egészségügyi intézmény járóbeteg szakellátó központ felépítésére szerződött a vállalkozóval, 437 millió forintos díj ellenében.

Az eredeti szerződésben 256 nap szerepelt a felépítésre, ezt utóbb 363 napra módosították úgy, hogy ha addig nem lesz kész az épület, akkor azt követően a vállalkozó napi 500 ezer forint kötbért fizet. A szakrendelő egy jó hónap csúszással készült el.

Kapcsolódó

Ezt követően a vállalkozó kiállította a végszámlát 87 millió forintból, amelyből a megrendelő - a kötbérre hivatkozva - 30 millió forintot nem fizetett ki neki. A vállalkozó eladta a követelését egy másik cégnek, amely a 30 millióból 17 milliót tovább adott egy harmadik cégnek (nevezzük faktornak). Ez a cég fordult a bírósághoz, mivel a megrendelő nem fizetett neki.

Az elsőfokú bíróság megítélte a faktornak a kért 17 milliót, mivel a megrendelő késve adta a tervet és ezért csúszott a vállalkozó az építéssel, tehát a kötbért nem számíthatta volna fel. A megrendelő fellebbezett, de másodfokon is veszített. A jogerős ítéletben az szerepelt, hogy a megrendelő nem közölte a vállalkozóval a kötbér beszámítását, ezért nem vonhatta volna le azt a díjból.

A megrendelő felülvizsgálatot kért, de a Kúria is elutasította az érvelését. A kötbért tartalmazó nyilatkozatból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy a megrendelő a vele szembeni követelésből milyen jogcímen, milyen összegben kíván beszámítani. Az átadás-átvételi jegyzőkönyvben mindössze azt a kijelentést vette tudomásul a vállalkozó, hogy a megrendelő a szerződés szerinti kötbérre igényt tart. A kötbér összegét azonban nem jelölte meg. Ráadásul a vállalkozó később állította ki a végszámlát, tehát akkor még nem is volt olyan követelése a megrendelővel szemben, amelyikbe be lehetett volna számítani a kötbért. Szóval fizetnie kell a megrendelőnek.