Székely szerint az árak szinten tartásával járó támogatási költségeket januártól csak akkor vállalják a gyártók, ha ezek a forgalom növekedéséből adódnak. Egyéb esetben – például a támogatási rendszer változása – az államnak kell a zsebébe nyúlnia. Ez idén 21 milliárd forintot jelentett, de kétséges, hogy a 284 milliárd forintos gyógyszerkassza ezt is fedezné. Más a helyzet a nem támogatott medicinákkal, ezek ugyanis január 1-jétől szabadárasak lesznek. Székely szerint ugyanakkor nem törvényszerű a 15 százalékosnál nagyobb drágulás, sőt az is előfordulhat, hogy több készítmény olcsóbb lesz, mint tavaly januárban. A kormány és a gyártók június elején állapodtak meg arról, hogy év végéig valamennyi medicina 15 százalékkal olcsóbban kapható. A szerződés előzménye volt, hogy áprilisban a kormány 85 százalékon befagyasztotta valamennyi patikaszer árát, amit később alkotmányellenesnek nyilvánítottak. Ezt követte a fenti megállapodás: a támogatott készítmények termelői árát visszaállították, ám a támogatás növelésével a fogyasztói ár 85 százalékon maradt. Ennek összköltsége 21 milliárd forint volt, ezt a terhet 9–12 milliárd arányban a gyártók és a kormány vállalták magukra. Ugyanakkor a szubvencionált készítmények termelői árát 2006. december 31-ig euróban rögzítették; drágulás csak akkor lesz ha az árfolyam kilép a június elsejei 252,05 forintos eurókurzus +/– 6,25 százalékos sávjából. A kabinet vállalta, hogy a következő két évben 5–5 százalékkal növeli a támogatásra költhető összeget.