Sorvadó egészségügyet és közoktatást lát az ÁSZ

Relatíve kevesebbet kap az egészségügy és az közoktatás a nagy magyar kalapból.
NAPI, 2010. szeptember 30. csütörtök, 11:18
Fotó:

A közoktatás és az egészségügy részesedése a GDP-ből csökkent, a szociális- és gyermekvédelmi ellátásoké változatlan maradt - állapítja meg az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálata, amelyet a 2006 és 2009 közötti időszakra vonatkozóan végzett, figyelembe véve a 2010-es változásokat is. Ezzel súlyuk a kormányzati szektorban 2006-2008 között reálértékben összességében közel 200 milliárd forinttal csökkent.

A 2008. évre vonatkozó adatok alapján - a GDP-re vetített - egészségügyi kiadásokat tekintve az EU-tagállamai középmezőnyének alján, a közoktatásban pedig a közepén áll Magyarország. A vizsgált időszakban is elmaradt az állami feladatok teljes körű, az önkormányzati szférára, illetve a nem költségvetési szervezetekre is kiterjedő felmérése, és ennek alapján a végrehajtás finanszírozásának ehhez igazítása.

Szakmai stratégia hiányában alapvetően fiskális szempontok vezérelték a kormányzati szektorban a szervezetek megszüntetését, összevonását, a foglalkoztatottak számának tízszázalékos csökkenését. A központi államigazgatási intézmények száma 2008 végéig átlagosan harmadával csökkent. Az önkormányzati szektorban - a nyilvántartások összehasonlíthatósága hiányában - a költségvetési szervek számának csökkenése a vizsgált időszak egészére nem volt megállapítható - írja az ÁSZ.

Az önkormányzatok működési kiadásainak több mint felét az oktatási tevékenységek, az egészségügyi, a szociális és gyermekjóléti intézményi szolgáltatások alkotják. Az igazgatási tevékenység kiadásainak hozzászámításával arányuk kétharmadra emelkedik.

A köztisztviselői teljesítményértékelés új rendszere csak részben, egyes (igazgatási tevékenységet végző) intézményekben működött. Ugyanakkor a hatékonyság-növelésből származó költségvetési megtakarítások nem voltak kimutathatóak ezekben a szervezetekben.

A fiskális kényszerek által irányított szervezeti és létszámváltozások ellentmondásos hatásokkal jártak. Például az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat átalakítása - amelyet nem előzött meg hatásvizsgálat - párhuzamosan idézett elő feladat-, létszám- és intézménytípus-csökkenést, illetve -növekedést.

Az, hogy a különböző intézkedések keretében mennyi erőforrást használ fel a közigazgatás, meghatározható, de az, hogy elérte-e a kívánt célt, eredményezett-e és milyen mértékű megtakarítást, nem követhető. Ezek hiányában nem értékelhető, hogy melyik szervezeti struktúrában látja el hatékonyabban a közigazgatás feladatát.

HOZZÁSZÓLÁSOK