Több a mikroműanyag a természetben, mint gondoltuk

Az eddig mért adatoknál akár 3-5-ször is nagyobb lehet a vizekben jelen lévő tényleges mikroműanyag-koncentráció – derül ki annak a mintavételi módszernek a használata során elért eredményekből, amit egy most záruló hazai k+f projekt során fejlesztett ki egy független laboratórium.
Tóth László Levente, 2020. január 23. csütörtök, 17:17
Fotó: Napi.hu / Szabó Dániel

Az új módszerrel sokkal pontosabb és megbízhatóbb eredményeket kaphatunk a mikroműanyagok kutatása során. A kutatást vezető Wessling Hungary Kft. szakemberei a Tisza és a Duna után a Balatonban és a Zalában is kimutattak mikroműanyagokat - tudtuk meg Bordós Gábor, projektvezetőtől.

A szakember emlékeztetett arra, hogy a környezetanalitikai vizsgálatokat is végző laboratórium, a Wessling Hungary Kft. az elmúlt években több alkalommal is megmérte több hazai folyó mikroműanyag-tartalmát, a Dunában Budapestnél köbméterenként ötven részecskét detektáltak. A "Mikroműanyagok édesvízi mintavételi módszertanának és mintaelőkészítésének fejlesztése" címet viselő, csaknem 270 millió forintos pályázati főösszegű - ebből a vissza nem térítendő támogatás több mint 138 millió forint - állami támogatású projekt keretében nemrég hazánk legnagyobb állóvizét, a Balatont és annak fő táplálóját, a Zala folyót is vizsgálat alá vették.

Az eredmények azt mutatják, hogy ezekben a vizekben jellemzően 5-10 mikroműanyag részecske található egy köbméter vízben. A korábbi eredményekhez hasonlóan a legtöbb azonosított részecske polietilén anyagú, de emellett polipropilén, polisztirol és poli(vinil-klorid) (PVC) is kimutatható volt. Napjainkra tehát már megkérdőjelezhetetlen, hogy a műanyaghulladékok jelentős része bekerül a természetes ökoszisztémákba, vizekbe. Itt azonban biológiailag nem bomlanak le, viszont a különböző fizikai-kémiai hatások - elsősorban az UV-sugárzás - következtében láncszerkezetük aprózódik, így 5 milliméternél kisebb, úgynevezett mikroműanyagok jönnek létre.

Édesvizeink minősége a tápláléklánc szempontjából alapvető fontosságú, ennek ellenére mikroműanyag-terhelésük kutatása még messze elmarad a tengeri vizsgálatoktól. A különböző mintavételi és vizsgálati módszerek nem szolgáltatnak egységesen értelmezhető eredményeket, pedig a tényleges ökológiai és humán egészségügyi kockázat megállapításához ez elengedhetetlen a jövőben. További probléma, hogy a különböző kutatócsoportok más-más módszereket alkalmaznak a mintavételre és a minták előkészítésére, így az előálló adatok nem összehasonlíthatók.

A most zárult kutatás során a szakemberek édesvízi rendszerek felméréséhez fejlesztettek olyan egységesített módszereket, amelyek a jövőben szabványosítási törekvések alapjául szolgálhatnak. A módszerek a projekt során fejlesztett prototípusokra épülnek. Kiemelkedően fontos, hogy a mintavételi és mintaelőkészítési eljárásokat modellrendszerben is validálták, tehát pontosabb információkkal rendelkeznek azok hatásfokáról. Ez értékes információt szolgáltat a minták kezelése során elkerülhetetlenül fellépő veszteségek mértékéről, így részletesebb képet alkothatunk a tényleges környezeti körülmények között uralkodó mikroműanyag-terhelés nagyságáról.

A széles körben elterjedt műanyagtípusok igen ellenállóak a különböző környezeti hatásokkal szemben, ennek a perzisztenciának a következtében halmozódott fel nagy mennyiségű műanyaghulladék mind a szárazföldi, mind a tengeri környezetben. Vizekben, üledékekben és vízi ökoszisztémák élőlényeiben változó mértékű műanyagszennyezésről számolnak be a kutatások. Veszélyességük pontos felmérése kezdeti stádiumban van, azonban már több esetben bizonyítást nyert, hogy egyrészt káros élettani hatásokkal rendelkeznek (például tápcsatorna eltömítés, gyulladásos folyamatok indukálása), illetve a gyártás során használt lágyítószerek szivároghatnak belőlük, de apoláros felületükön a vizekben jelen lévő perzisztens szerves szennyezőket is koncentrálni képesek. A mikroműanyagok által hordozott környezeti, humánegészségügyi kockázatok felméréséhez meg a pontos elterjedésüket (anyagtípusok, alakok, mérettartományok) is meg kell ismerni, majd fel kell mérni az általuk okozott káros hatásokat is, például ökotoxikológiai, egészségügyi, víz- és élelmiszerbiztonsági szempontból - tették hozzá a Wesslingnél.

HOZZÁSZÓLÁSOK