Drágán szolgáltat a BKV

Nyugat-Európához, illetve az EU-hoz korábban csatlakozott országokhoz képest általában valamivel olcsóbb, a kelet-közép-európai térségben viszont kifejezetten drága a budapesti tömegközlekedés – derül ki 11 város adataiból.
Eidenpenz József, 2007. december 12. szerda, 07:54
Fotó:

A BKV Zrt. igazgatósága hétfőn fogadta el a 2008. évi tarifaemelésről szóló javaslatot, s amennyiben azt a Fővárosi Közgyűlés is jóváhagyja, 13 százalékkal emelkednek a BKV jövő évi viteldíjai, ami növekedhetett volna ennél nagyobb mértékben is, hiszen a javaslatok között szerepelt ettől drasztikusabb tarifaemelés is.

A legdrágább város címéért a régióban csak Ljubljanával van pariban Budapest. A szlovén fővárosban csak buszhálózat működik, de a bérletek drágábbak, viszont a napijegyek és menetjegyek olcsóbbak. A legtipikusabb jegyfajták közül a listának nagyjából a közepén állunk, felettünk az EU korábbi tagjai, alattunk az új tagok, melyek zöme jóval olcsóbb nálunk.

Részletesebben vizsgálva a különböző jegyfajtákat, kiderül, hogy nem Budapest oldalára billen a mérleg, a BKV egyetlen "lenyűgöző" ajánlata a hétvégi családi jegy. Turistának Barcelonában jó lenni, mert a tízdarabos gyűjtőjegy (pontosabban mágneskártya) minden példánya egyszeri egy óra huszonöt percre, ám korlátlan számú és fajtájú közlekedési eszközre szóló átszállójegyként szolgál, így 69 eurócentért (174 forintért) keresztül-kasul át lehet szelni a várost. Ez Budapesten az átszállások számától és a jegyfajtától függően 400-1000 forintba kerül.

Az amúgy is megdöbbentően olcsónak tűnő bukaresti vonaljegy eleve két utazásra szól. Rómában, illetve Athénban sem ismerik az átszállójegyet, merthogy az alapjegy eleve 75, illetve 90 percig érvényes, átszállással együtt. Budapest tehát több esetben

még a dél-európai, az EU-hoz régen csatlakozott városoknál is drágább, és mindez a most beharangozott újabb drasztikus emelés előtt. (A felsoroltaknál keletebbre és az EU-n kívül eső városokról - mint Szófia vagy Kijev - nem is beszélve.)

Pár városban a zónák bonyolítják a helyzetet - táblázatunkban mindig egy zóna szerepel -, ám ez sem mindenütt versenyhátrány. Barcelonában például a repülőtér is belefért a központi zónába, a legszélső, 6-os zónák pedig körülbelül olyan messze vannak, mint Budapesttől Székesfehérvár.

Az árak mellett persze a szolgáltatásokat is figyelembe kellene venni, és ez a legnehezebb, mert a szubjektív elemek teljesen kikü­szöbölhetetlenek. A BKV pr-közleményein kívül azonban valahogy nehéz olyan véleményeket találni, amelyek arról szólnának, hogy városunk legalább a kelet-közép-európai térségben vezető helyen szerepelne a szolgáltatások terén.

HOZZÁSZÓLÁSOK