Tisztább piaci viszonyokat teremtene, ha ugyanazon célra − esetünkben az öngondoskodásra, a nyugdíjcélú megtakarításokra − megoldást jelentő konstrukciókat ugyanazon mércével mérnék, ez átláthatóbbá tenné a kínálatot és egyértelműbbé a választást − vélekedik Schaub Erika, a Generali személybiztosítási üzletágvezetője. Kuruc Péter, a K&H Biztosító életbiztosítási üzletágának vezetője az azonos adókörnyezet mellett megfontolásra méltónak tartaná, ha a futamidő emelkedésével növekedne a támogatás mértéke is. Pandurics Anett, a Magyar Posta Biztosító vezérigazgatója a gondolatot továbbszőve úgy véli, tízéves futamidő alatt csak a kamatadó-kedvezményt célszerű adni, ám ez kezdődhet rövidebb futamidővel, hiszen a magyar megtakarítási struktúra egészségtelenül rövid − annak bármilyen mértékű kitolása szolgáltatási formától független érdek.
Az a tény, hogy jelenleg van olyan "nyugdíjcélú" megtakarítás, ahol akár 3−5 év után van lehetőség kamatadó-mentességre, komoly hátrányt jelent az életbiztosítások számára, ám Kovács Zsolt, az ING Biztosító vezérigazgatója arra figyelmeztet, hogy az eltérő lehetőségek összességükben a többi valóban hosszú távú, nyugdíjcélú megtakarítás elterjedésének is akadálya.
Más, esetleg kedvezőbb adókörnyezetben működő termékekkel szemben a biztosítási alapú termékek vitathatatlan előnye ugyanakkor a biztosítási fedezet − adja vissza a biztosítósok reményét Bartók János, az Aviva Életbiztosító elnök-vezérigazgatója. A biztosítás vitathatatlan előnye a testreszabott, személyes, házhoz jövő tanácsadás, ami tartós, élő ügyfél−tanácsadó kapcsolat esetén mérhető financiális előnyöket hozhat az ügyfélnek − teszi hozzá Juhos András, az Uniqa személybiztosításokért felelős igazgatósági tagja.
Ennek ellenére nagyon fontos lenne a hosszabb távú és a nyugdíjcélú megtakarítások adókedvezményekkel való támogatása − fejtegeti Garamvölgyi Zoltán, a Groupama Garancia Biztosító élet- és bankbiztosítási ügyvezető igazgatója. Csata Dénes, a Signal Biztosító vezérigazgató-helyettese szerint az életbiztosítási adókedvezmény eltörlése az alsó középréteg számára volt a legkedvezőtlenebb, hiszen ők szorulnak rá leginkább, hogy nyugdíjba vonuláskor némi kiegészítést kapjanak korábbi megtakarításaikhoz. A kedvezmény elvonása azon túl, hogy hátráltatja az emberek öngondoskodásra való törekvését, az államot megfosztja attól a lehetőségtől, hogy a költségvetési hiányt nagyobb arányban fedezze belső forrásból.
Érdekes látni ugyanakkor, hogy az adókedvezmények sima "visszahozatalán"  a piac már túlhaladt. Gaál Csaba, a CIG Pannónia Életbiztosító vezérigazgatója szerint a cél az kell hogy legyen, hogy az (adó)kedvezmény valóban csak hosszabb távú megtakarítási elkötelezettség esetén illesse meg az ügyfelet − ezzel lehetne a lakosságot hosszú távú, rendszeres megtakarításra ösztönözni. Ezt szolgálná, ha a támogatást csak a futamidő − mondjuk tíz év − végén írnák valóban jóvá a biztosítási számlákon. Kuruc Péter szerint is e téren az adókedvezmény helyett egyértelműen − a lakás-takarékpénztárakéhoz hasonló − jóváírás lenne a jobb megoldás, hiszen ezáltal az állam növelné a megtakarítás összegét, amelyhez az ügyfél csak a nyugdíj után férhetne hozzá. Tehát ily módon az állam a tulajdonképpeni megtakarítást növelné, míg az adóalap-csökkentésnél a kedvezmény az aktuális költségekre folyna el. A "jóváírásos" megoldás Pandurics Anett szerint hozzájárulhatna a közepesnél rosszabbul kereső célcsoportok eléréséhez is, hiszen a "kapott pénz" jelentősen ösztönözné a megtakarítási, öngondoskodási hajlamot.