Ebből kiindulva lehet társadalmi előnyre szert tennie annak a politikai erőnek, amely átpasszírozná a vasárnapi nyitva tartás megregulázását.

Ugyanakkor a háztartások 60 százaléka nem is vásárol vasárnap, így ők könnyedén lemondanának erről a lehetőségről.

Másrészről kereken 712 ezer háztartás él a vasárnapi vásárlás lehetőségével, vagyis az inkompetenseknek alapesetben mindegy, hogy nyitva van-e egy bolt vagy sem − náluk politikai előnyt aligha lehetne kovácsolni, míg a masszív 712 ezer nyilvánvalóan elutasítaná azt a politikai pártot, amelyik az ő kárára igyekszik népszerűségre szert tenni.

Ráadásul a vasárnap nyitva tartást elutasítók kevesen (7 százalék) vannak.

Az adatok szerint minden kereskedelmi bolttípusnál (hipermarkettől kis boltig, műszaki áruháztól bútorüzletig) sokkal nagyobb a fogyasztók részéről a nyitvatartási igény, mint ennek az ellenkezője.

 

 

A GfK Hungária Piackutató vasárnapi nyitva tartással kapcsolatban készült, majd 100 oldalas átfogó tanulmánya szerint az ügyet nem lehet csak politikai, vagy csak társadalmi kérdésként kezelni. Sőt, az anyagot megtámasztó számokból kiderül, hogy a vasárnapi nyitva tartás egyszerre kereskedelemszakmai, gazdasági és szociológiai kérdés.

A magyar fogyasztók többsége a hétvégi családi együttlétet egy-egy plázában működő moziban vagy vendéglátóegységben tölti, a közös program része a plázában való sétálás és a vásárlás nélküli nézelődés. Ez a fajta igény érthető vagy megkérdőjelezhető, de a társadalmi fejlődés része. Nem lehet egy-egy háztartásra ráerőltetni az egészséges életmódot, a szabad levegőt vagy a szabad vallásgyakorlást, ha erre egyszerűen nincs igénye.