Kereskedői érdekvédelem
A hamburgeradó felvetése önmagában nem rossz ötlet, ha abból indulunk ki, hogy a költségvetésnek minden egyes fillérre szüksége van az ország talpra állásához − vélekedett több kereskedelmi lánc adószakértője. Ám a jelenlegi formájában az ötlet kifejezetten károsnak tűnik − bár a szakértők maguk is azt mondják, semmi konkrétumot nem tudni arról, hogy a legfelsőbb körök, milyen formában kívánnák alkalmazni a járulékot. A mostani ötletben a termékdíj forgalmi adó jellege bontakozik ki. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára korábbi nyilatkozatai szerint veszélyes játék a forgalmi adó szintjével játszani, ugyanis a fogyasztás törékeny, hónapról hónapra változik az értékesítési forgalom, egyszer fel, egyszer le. A jelenlegi helyzetben az pontosan látszik, hogy mindenfajta áremelkedés azonnal forgalom-visszaeséshez vezet. Vagyis lehet, hogy a hamburgeradóval terhelt termékek esetében kisebb forgalom mellett lehet többletbevételt kimutatni egyes költségvetési bugyrokban, de ha darabszámra csökken az áremelkedés miatt a termék értékbeni forgalma, az áfavisszaesést jelent. Magyarul az állam az egyik zsebéből a másikba pakolja az adót, miközben valójában pluszbevételhez nem jut. Így az egészségügyi rendszer működéséhez a hamburgeradó alapvetően aligha járul hozzá, hacsak a kormányzat nem hajlandó ennek érdekében lemondani az áfabevételek egy részéről.
Vámosból vélhetően nem csak az érdekvédő beszélt, amikor a forgalomcsökkenést említette, ugyanis a szaktárcától kiszivárgott egészségügyi szakmai anyag felső hangon az élelmiszer- és a napi fogyasztási cikkek piaca éves forgalmának 10 százalékával, vagyis több mint 350 milliárd forinttal számolna a hamburgeradóból. Mindez a jelenlegi helyzetben lényegében térdre kényszerítené a teljes piacot. A feldolgozók többsége 5-10 milliós adót sem nagyon tud kifizetni, nemhogy a tervezet szerint számolt 50-100 milliósat. Arról nem beszélve, hogy az egészségügyi kormányzat jobban megfejné az eddig erősen védett hazai élelmiszergyártó ipart, mint a pénzügyi szektort, amely 250 milliárd forint különadót fizet.

"A kormány a beszállítók oldalán áll"
Szakmai alapon igyekeznek tiltakozni a tervezet ellen, annak ellenére, hogy számukra sem világos, mit is szeretne elérni a kormányzat az adóval kapcsolatban. Az eredeti tervek szerint az összes sós, cukros és zsíros élelmiszerre fix összegű termékdíjat vetnének ki, amely könnyen tervezhető, biztos bevételt jelentene az államnak. Ám ténykérdés, hogy mindez diszkriminatív, és egyáltalán nem biztos, hogy összeegyeztethető az uniós elvekkel. A másik változat, hogy a só-, a cukor- és a zsírtartalmat adóztatnák, hiszen alapvetően ezek mennyisége befolyásolja, hogy egy élelmiszernek milyen élettani hatásai vannak. Ezzel viszont az a probléma, hogy a magyar élelmiszeripar és a magyar táplálkozási kultúra része az említett három összetevő nagy mennyiségű alkalmazása. Egy ilyen adóval lényegében lehúzhatják a rolót a szalámi- és kolbászgyártók, a tej- és tejtermékgyártók, a tejdesszertgyártók, a pékek, az édesipari gyártók és nem utolsósorban a dinamikusan fejlődő mirelitipar. Ez két okból sem összeegyeztethető a jelenlegi politikával. Egyfelől a kormány többször deklarálta, hogy a kiskereskedelmi háborúban a beszállítók oldalán áll, és nemcsak verbálisan, hanem jogszabályi háttérrel is igyekszik segíteni a cégeket a kereskedelmi erőfölény leküzdésében. A másik politikai összeférhetetlenség, hogy a hamburgeradó nyilvánvalóan a piac konszolidációjához vezetne, ami elbocsátásokkal járna. A jelenlegi helyzetben ezt aligha lenne képes megfelelően kommunikálni a közvélemény felé.
Ami a nemzetközi helyzetet illeti, ma a világon sehol sem alkalmaznak valódi hamburgeradót; a dánok bevezettek valami hasonlót, amely az élelmiszerek transzzsírtartalmát hivatott csökkenteni. Aki olyan terméket gyárt, amelyben ebből az anyagból több van a megengedettnél, az termékdíjat köteles fizetni. Ténykérdés azonban, hogy az uniós tagországok közül többen foglalkoztak a kérdéssel. Németek a tudatformálással és az egészséges életmódra való átállítással igyekeznek csökkenteni a rossz élettani hatású termékek forgalmát. A britek is hasonlóba kezdtek (ennek része a táplálkozási reform). Ott azért mondtak le a hamburgeradóról, mert a legszegényebbeket érintené. A románok pedig azért mondtak le róla, mert a bevezetése és betartatása többe kerülne, mint amennyi többletet hoz.



A magyarok elutasítóak
A magyarok 70 százaléka utasítja el a hamburgeradó bevezetését, legalábbis ez derült ki a Trend Budapest Piackutató márciusi reprezentatív felméréséből. Ezt önmagában el is lehetne felejteni, hiszen ki az, aki ma Magyarországon ne utasítana el zsigerből egy újabb adónemet. Ám a felmérés szerint a válaszadók nem tudatlanságból vagy megszokott ellenállásból csóválták a fejüket. A magyar fogyasztók 86 százaléka hallott a kormány élelmiszer-különadó (hamburgeradó)-tervezetéről.
Az elutasítottság mögött meghúzódó fogyasztói ellenérzések szokatlanul összetettek és egyes pontokban őszinte, önkritikus válaszok merültek fel.
A megkérdezettek 71 százaléka szerint a lakosság elhízásáért valójában az egészségtelen, mozgásszegény életmód és a bőségesen fogyasztott házi koszt a felelős. (Érdekességképp Nagy-Britanniában a táplálkozási reform a házi koszt nagyobb arányú fogyasztására összpontosít, ugyanis ott a népesség nagyobbik része a gyorséttermi, kínai, indiai és török ételek, illetve az ezek mellé rágcsált nassolnivalók fogyasztásától hízott el.)
Itthon tehát a fogyasztók pontosan érzékelik, hogy az elhízás összetett probléma, aminek megoldásában saját felelősségüket sem tagadják. A tengerentúli fogyasztói véleményt, hogy a gyártók felelőssége jelentős a népesség nagyarányú elhízásáért, ugyanis senki sem említette. Itthon és Európa nagyobbik részében a fogyasztói tudatosság odáig terjed, hogy nincs forgalomban (legálisan) egészségtelen élelmiszer. A mértéktartás pedig nem csak a sózott, cukrozott vagy zsíros élelmiszereknél indokolt, be kell tartani a gyümölcsöknél és több zöldségfajtánál is. (A GfK Hungária Piackutató Intézet kutatása már tavaly kimutatta, hogy a 15 év fölöttiek körében 1999 és 2009 között 56-ról 69 százalékra emelkedett azok aránya, akik semmilyen említésre méltó sporttevékenységet nem végeznek.)
A válaszadók ugyancsak 71 százaléka mondja azt is, hogy az új adó csak tovább drágítaná az élelmiszereket. A válaszadók több mint fele, 54 százaléka gondolja továbbá, hogy a hamburgeradó rontaná a hazai mezőgazdaság, élelmiszeripar és kereskedelem helyzetét, ezzel végső soron munkahelyeket veszélyeztetve.