Ritka eset: Amikor a bíróságot perlik

Egy hitelező a bírósági eljárás elhúzódása miatt kért kártérítést a bíróságtól, de nem kapta azt meg, mivel a követelése időközben elévült.
Németh Géza, 2017. május 14. vasárnap, 19:36
Fotó: Napi.hu

Egy cég 12 millió forinttal tartozott a partnerének, erről egy tartozáselismerő nyilatkozatot is kiállított - így kezdődik az az ügy, amely az interneten elérhető Bírósági Határozatok Gyűjteményében jelent meg.

Eszerint a hitelező eladta a követelését egy szakcégnek, amelyik fizetési meghagyást állított ki a tartozásról. A jogi probléma abból keletkezett, hogy rá két napra egy másik partnere felszámolást kezdeményezett az adós cég ellen. A fizetési meghagyás közben a bíróságok között keringett, vitatott volt annak jogerős volta, így a hitelező végrehajtási kérelme is. Mindez 20 hónapig tartott.

A hitelező azzal érvelt, hogy kártérítést kér a bíróságtól annak késedelme miatt, de azért bejelentette a felszámolónál a követelését, aki azt vissza is igazolta, így a végrehajtás negligálódott, az adós egyike lett azoknak, akik sorba álltak a csődvagyonért.

Nagyon kellett a pénz

A hitelező nagyon akarta a pénzét, ezért levelet írt a bíróság elnökének, hogy kártérítési pert akar indítani a bíróság ellen, mire azt a választ kapta, hogy várják meg, mennyi jut neki a csődvagyonból. Innen számítva öt év múlva kiderült, hogy a hitelezőnek egy fillér sem jut. Ekkor újabb levelet küldött a hitelező a bírósági elnöknek, aki azt válaszolta, hogy "a kára nem a jogkérdéssel összefüggő eljárás elhúzódásával áll közvetlen okozati összefüggésben, hanem az adós vagyoni helyzetével, vagyis azzal, hogy az adósnak fennálló tartozásai miatt nem jutott a hitelezői követelés kielégítésére vagyon."

A hitelező erre 12 millió forintos fizetési meghagyást adott be a bíróság ellen, ami perré alakult át. A hitelező első fokon veszített, mivel a bíróság megítélése szerint - a felszámolás megindulásától számított - az 5 éves elévülési idő rég lejárt. Miért nem kért a felszámolótól igazolást az 5 éves határidőn belül arról, hogy a követelése nagy valószínűséggel nem térül meg.

A másodfokú bíróság nem foglalkozott az elévüléssel, más indokkal utasította el a kártérítést. Az érve így hangzott: "az okozati összefüggés hiánya zárja ki a hitelezői kereset teljesíthetőségét, ugyanis a vagyoni hátrányát nem a bíróságok eljárása, hanem az adós önkéntes teljesítésének elmaradása, illetőleg fizetésképtelensége okozta."

Így látta a Kúria

A hitelező fülvizsgálatot kért a Kúriától, amelyik megállapította, "hogy sem az önkéntes teljesítés elmaradása, sem pedig a felszámolási eljárás ténye nem zárja ki az okozati összefüggés fennállásának lehetőségét. Ezt a kérdést tehát érdemben kell vizsgálni. Ugyanakkor az érdemi vizsgálatot megelőzi annak vizsgálata, hogy a követelés elévült-e vagy sem. Miután a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontjából következően az elévülést nem vizsgálta, a Kúria előírta azt, hogy megismételt eljárásban a másodfokú bíróság ezzel a kérdéssel foglalkozzon."

Az ügy tehát visszakerült a másodfokú bírósághoz, amelyik már az elévülést is vizsgálta és arra jutott, hogy a hitelező követelése valóban elévült. Így került - a hitelező kezdeményezésére - másodszor is felülvizsgálatra a Kúria elé az ügy. A legfőbb bírói fórum is úgy döntött, hogy a hitelező követelése elévült, tehát a bíróság nem tartozik kártérítéssel.

HOZZÁSZÓLÁSOK